Orvosi Hetilap, 1906. március (50. évfolyam, 9-12. szám)
1906-03-04 / 9. szám
340 ORVOSI HETILAP a pityriasis rubrán kívül egész sorát állítja fel a pírral és hámlással járó folyamatoknak és elismeri az egyes typusok önállóságát, míg Angliában egy csoportba foglalják az összes kórformákat és az egész csoport jelzésére — beleolvasztva abba a Hebraféle kórképet is — hol a pityriasis rubra, hol a dermatitis exfoliativa nevet használják. Ily körülmények között nem csoda, hogy rövid idő alatt valóságos chaoszszá alakultak a Hebra által oly élesen körülírt pityriasis rubráról és a hámlással és prrral járó többi bőrbetegségről létező fogalmak. Brocq érdeme, hogy e bonyolódott kérdést némileg rendbehozta, amennyiben az előtte közölt és általa észlelt esetek gondos elemzése alapján a pirral és hámlással járó összes dermatosisokat a Besnier és Doyon által ajánlott „exfoliativ erythrodermiák“ elnevezés alatt összefoglalta és e csoporton belül, a már említett másodlagos formákat élesen elválasztva az elsődlegesektől, az utóbbiaknak 6 typusát különböztette meg. Legutolsó felosztása szerint (La pratique dermatologique, 1901) az egyes alakok a következők: 1. Erythema scarlatiniforme desquammativum. 2. Dermatitis exfoliativa generalisata subacuta. 3. Dermatitis exfoliativa generalisata chronica. 4. Pityriasis rubra chronica Hebrae. 5. Pityriasis rubra benigna subacuta. 6. Pityriasis rubra benigna chronica. A Brocq-féle felosztás az idők folyamán általános érvényre emelkedett és egészen máig a dermatológusok legnagyobb része az idetartozó kórfolyamatokat az ő felosztása alapján tárgyalja. A Krocg-féle felosztás eleget tett kezdetben a klinikai igényeknek és az egyes típusoknak körülírásával megkönnyítette e folyamatok átnézhetőségét. Azonban másfelől bizonyos mértékig azt eredményezte, hogy az exfoliativ erythrodermiákról létező fogalmak helytelen mederbe terelődtek. Sokan, noha Brocq maga mindig hangsúlyozta e felvétel helytelenségét, a Brocq-féle típusokban, melyeknek részletesebb jellemzésével nem akarnám dolgozatom keretét túllépni, jól körülírt betegségeket láttak és adott esetben megelégedtek azzal, hogy az illető kórképet a klinikai tünetek alapján a Brocq-féle typusok valamelyikébe sorolták, anélkül, hogy a bántalom aetiológiáját kideríteni igyekeztek volna Pedig a Brocq által elkülönített typusok nem képeznek véglegesen és élesen, aetiológiai szempontból is jól körülírt megbetegedési formákat, hanem csak lefolyásukban egymástól különböző typusokat. Hiszen a felosztás nem történt a folyamatok aetrológiája alapján, hanem egyedül klinikai sajátságaik tekintetbevételével, amennyiben az objectív bőrelváltozások között fennálló fokozati különbségek, a kísérő izgalmi tünetek kisebb vagy nagyobb foka, a hámlás minősége, a lázmenet, a subjectív tünetek, az erőbeli állapot, a lefolyás, a kimenetel voltak azon szempontok, melyek a felosztás alapjául szolgáltak. Ezek a klinikai tünetek pedig nem képezhetnek lényeges megkülönböztető jeleket, mert esetleg egy és ugyanazon kórokozó különböző fokú behatására vagy a bőrnek különböző fokú érzékenységére vezethetők vissza. Elképzelhető tehát, hogy egy-és ugyanazon kórokozó klinikai megjelenésükben egymástól eltérő kórképeket létesíthet, míg különböző kórokozók esetleg teljesen azonos kórformák keletkezésére vezethetnek. Az a módszer tehát, mely változékony és épen azért megbízhatatlan klinikai tünetek alapján különböztet meg egyes önálló típusokat, teljesen hibás és nem vezethet az exfoliativ erythrodermiák neve alatt összefoglalt körfolyamatok tisztázásához. E folyamatok lényegének kiderítése és helyes értelmezése csakis aetiologiai alapon lehetséges. Azon tényezőkről, melyek az exfoliativ erythrodermiák aetiologiájában szerepet játszanak, még a közelmúltban is csak homályos ismereteink voltak. Csak azt tudtuk, hogy e dermatosisok nem bírhatnak közös netrológiával, hanem hogy a klinikai tekintetben bizonyos fokig fennálló megegyezés daczára különböző körfolyamatoknak, különböző alapbetegségeknek képezik a bőrön megnyilvánuló tüneteit. És ha eddig egy név alatt foglaltuk össze őket, úgy az csak a klinikai tekintetben fennálló hasonlóság alapján történt. A legutóbbi idő azonban örvendetes haladást mutat e dermatosisok kóroktani viszonyaira vonatkozó ismereteket illetőleg és ha ezen ismereteink még nem is mondhatók tökéleteseknek, az tény, hogy e kőrbetegekségek aetiológiája legalább körvonalaiban kezd azon sűrű homályból kibontakozni, mely eddig körülvette, így az erythema scarlatiniforme desquammativumról kiderül, hogy azt legtöbbször gyógyszeres mérgező anyagok okozzák (higany, chinin, antipyrin), sok más acut lefolyású esetben (dermatitis exfoliativa acuta et subacuta) autotoxikus (erythema exfoliativum universale autotoxicum), serotoxikus vagy bakteriotoxikus tényezők befolyását gyanítjuk, sőt sokszor ki is mutatjuk, így pl. ismerünk gonorrhoeás exanthemákat, melyek a dermatitis exfoliativa képe alatt folynak le. Egyes észleletek valószínűvé teszik, hogy septikus folyamatok kapcsán is keletkezhetnek hámló erythrodermiák, melyek az általános fertőzéssel állnak egyenes pithogenetikus összefüggésben. Savill járványszerűleg jelentkezett (L6 - eset) bőrbetegséget irt le, mely „nagyon hasonlított az eczemához és pityriasis rubrához“. A klinikai leírásból kitűnik, hogy ezen „Savill’s disease“ eseteiben egy az exfoliativ dermatitiseket utánzó bőrbetegség volt jelen, melynél valamely fertőző és contagiosus kórokozó aetiológiai szereplése bizonyos. Ha az acut és chronikus kórformák között létező átmeneti alakok nagy számát, valamint azt a hasonlóságot veszszük tekintetbe, mely a heveny és idült lefolyású alakoknál a folyamat keletkezésében és lefolyásában nyilvánul, akkor fel vagyunk jogosítva arra, hogy az utóbbi formáknál is toxikus, illetőleg infectiosus tényezőknek tulajdonítsunk szerepet a bántalom előidézésében. A folyamat idült voltát az illető kórokozónak állandó vagy legalább is hosszabb időn át való behatása magyarázná, de lehetséges az is, hogy az egyszer okozott elváltozások a kórokozó behatásának megszűnése után is fennmaradnak. Sokszor ki is tudjuk mutatni a kórokozót, így vannak észleletek, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy a bőrtuberculosisnak is vannak a dermatitis exfoliativa képe alatt lefolyó alakjai. Más tapasztalatok az exfoliativ erythrodermiák némely esetének a leukaemiával és pseudoleukaemiával való pathogenetikus összefüggését teszik valószínűvé. A bőrnek diffus pirral és hámlással járó megbetegedéseit, mondjuk lábját, tehát igen sokféle, részben ismert, részben esik supponált toxikus vagy infectiosus tényező okozhatja, melyek az esetek túlnyomó részében belkiről, a vérpályák közvetítésével, tehát haematogén úton fejtik ki hatásukat a bőrre. Természetes, hogy az aetiológiai viszonyok tisztázódásával egyre kisebbre fog zsugorodni az exfoliativ erythrodermiák csoportja. Mert azon eseteket, melyeknek összefüggése valamely jól és pedig aetiológiai szempontból is határozottan körülírt bántalommal, a minő pl. a tuberculosis, bebizonyosodik, vagy amelyeknél valamely határozott toxikus (autó-, sero-, bakteriotoxikus) eredet kimutatható, az exfoliatív erythrodermiák fogalmából ki kell zárnunk. E folyamatok további tanulmányozásának tehát egészen át kell alakulni. Nem az a lényeges, hogy egy adott eset, klinikai tulajdonságai alapján, nevezetesen a bőrelváltozások foka és minősége szerint, a régebbi típusok melyikéhez sorolandó, hanem a kórokozó megállapítása lesz ezentúl minden esetben a feladatunk, hogy azután az egyes kórképeket, tekintet nélkül a klinikai megjelenésükben fennálló, kisebb-nagyobb különbségekre, aetiológiai alapon osztályozhassuk. Ha az aetiológiai tényezők kiderítése nem sikerül — ami egyelőre az esetek egy részénél előreláthatólag meg fog történni —, akkor kénytelenek leszünk az illető esetet a klinikai tünetek alapján elkülönített típusok valamelyikéhez sorolni. Ez természetesen a sok átmeneti forma következtében és mert legtöbbször subjectív és épen azért ingadozó nézetek alapján történik, igen nehéz. De máskép ilyenkor nem járhatunk el, és azért indokolt, ha ezen, de csakis ezen, ismeretlen netiológiával bíró úgynevezett idiopathikus esetek osztályozására könnyebb áttekinthetőség czéljából a Brocq féle felosztást alkalmazzuk. Nagyon természetes azonban, hogy hiba volna, ha az osztályozásnál egyedül az objectív bőrelváltozások közti fokozati különbségekre volnánk tekintettel; ezek mellett mindig a kórlefolyást kell szem előtt tartanunk és a bőr elváltozásaiban jelentkező eltéréseket lehetőleg csak a kórlefolyással szoros kapcsolatban értékesítenünk. Hogy az ily módon eszközölt felosztásnak mily jogosultsága van, azt épen az erythema exfoliativum scarlatiniforme példája bizonyítja, mely kórformának a többi typustól tisztán klinikai tünetek alapján történt elkülönítését az aetiológiai viszonyok is beigazolták, amennyiben kitűnt róla, hogy legtöbbször gyógyszeres mérgező anyagok által okoztatik. És így csakugyan „bizonyos jogosultság tulajdonítandó azon törekvésnek, mely hasonlóképen 1906. 9. sz.