Orvosi Hetilap, 1907. március (51. évfolyam, 9-13. szám)
1907-03-03 / 9. szám
1907. 9. az ORVOSI HETILAP hónapjában 3 egészen friss általános luesben szenvedő egyéntől onania útján szereztem be a spermát. Minden egyén váladékából 8—10 tárgylemeznyi készítményt vizsgáltam át. Rendkívül fárasztó és hosszadalmas vizsgálatok voltak ezek, de eddig még sem az ondószálcsákban, sem a vivő folyadékban spirochaetákra nem akadtam. E vizsgálatokat is folytatjuk. * * * Amint látjuk, a Schaudini féle spirochaetának a syphilissel szoros nexusa a jövő kutatások egész sorának forrásává válhatik, és számos függő, vagy újonnan felvetett fontos gyakorlati és elméleti kérdés megoldhatására nyit messze kilátást. Részemről többek közt a következő vizsgálatok vannak folyamatban: 1. A spirochaetaleletre alapított korai kórismének kihatása a korai radikális (exstirpatio, korai energikus [oldhatatlan higanysókkal] higanykezelés) therapiára. 2. A superinfectio kérdése az I. és II. stádiumban. 3. A condyloma képződésének és dő spirochaeta tartalmának okai. 4. A házinyulak szemcsarnokába való oltás eredményeinek vizsgálata. 5. A spirochaeták tenyésztése Mindezekről egy jövő alkalommal fogok beszámolni. Agydaganatok és Röntgen-kép. Közli: Chudovszky Móricz dr., közkórházi igazgató. Az agydaganatok kórismézése mai vizsgálati módszereink kapcsán lassan-lassan veszít abból a bizonytalanságból, amely mostanáig lényeges akadálya volt annak, hogy műtehessük. Ha pedig az a sebészet, amely kellő óvatosság mellett majdnem minden emberi szerven tud operálni, e téren is előbbrejutni kivan, úgy ezt csak oly módon fogja elérni, ha az agyműtétek esetén a mígteendő helyzettel teljesen tisztába jut. Ha nem tapogatódzunk a koponya lékelése után, mint az úgynevezett próbahasmetszésekkel hasi műtéteknél, hanem a lékelés műtétje az agymegbetegedés helyének megfelelő leszen. Ismeretesek azon tünemények, amelyek alapján agydaganatot kórismézünk, sőt nagyrészben ismeretesek azon tünemények is, amelyek alapján a helyét is helyesen kórismézzük. Egy új lépés e téren, hogy bizonyos nagyságú és helyzetű agydaganatot és tulajdonságait a Röntgen-kép alapján meg tudjuk határozni. Ami egyes esetekben sikerül, lehetetlen, hogy bizonyos idő múlva általánossá ne vállhasson. Az agydaganat eseteiben mutatkozó tünemények vagy olyanok, amelyek a szervezet általános működését befolyásolják s növekedésükkel azok is változnak; vagy olyanok, a melyeket agymegbetegedési gócztüneményeknek nevezünk. Ezen utóbbiak az illető bántalmazott hely megbetegedése fokától függenek, és okozhatják, hogy az illető agygócz működése fokozódott, vagy csökkent, vagy megszűnt. Vannak végül oly csoporttünemények, amelyek alapján az agydaganatok különböző jellegét lehet meghatározni. Két esetet kívánok ismertetni, amelyek a kórisme megállapítása szempontjából reánk sebészekre nézve érdekkel lehetnek. 1. J. J., 24 éves, férfi, ápolták 1906. február 2.-ától márczius 14.-éig. Két év előtt a jobb halántékába lőtt. A sérülés csupán koponyahorpadásból állott. Ezen sérülésnek eleinte semmiféle következményei sem mutatkoztak. 1905 augusztus havában egyszer hirtelen összeesett és görcsei támadtak a test izomzatában. Ezen görcsök ismétlődtek. Ezen idő óta szellemi képességei, mint emlékezete, akaratnyilvánítása, gondolkozása, megzavarodtak. A helyről, időről nem tájékozódik. Egész szellemi élete gyerekes lett. A fej Röntgen-képe — 30 V. V* Amp; Müller-lámpa 1 p. ■— A Schleussner-féle kettős Röntgen-lemezen készült negatívja azt mutatja, hogy a jobboldali halántékpikkelye táján van egy öt koronányi világosabb folt, néhány igen apró világos szemcsével. Az illető egyén tendeleti szervei épek, az egyedüli elváltozás az öt koronányi enyhe horpadás a jobb halántéktájon. Öt napi észlelés ideje alatt egy ízben a végtag izmaiból kiinduló görcsöket észleltünk, utána rövid ideig eszméletlen volt s a szembogár fényre és árnyra renyhén húzódott össze. Mindezek alapján valószínű kórisménk : agycysta csontrészletekkel, amely nagyságánál fogva a végtagmozgató idegpályák útján Jackson-féle nyavalyatörést okoz, továbbá homloklebeny helyzeténél fogva kifejezett elmegyengeséget okoz. Műtét február 7.-én chloroformbódítás közben. A jobb halánték behorpadt részletén Collin-féle lékelővel és Gigli-fűrészszel koronányi helyet lékelünk. A csonthoz nőtt kemény- és lágyagykérget ollóval átcsapjuk, ezen alkalommal az elülső homloklebenyben ülő nagy diónyi agytömlő megnyílik, benne néhány kis borsónyi csonttörmelék. A tömlő falát sikerül lehúzni, az üreget a lüktető agyállomány csakhamar elzárja. Gaze-csíkot helyezünk a kiirtott tömlő helyére, az agyhártyalebenyt ráborítjuk, úgy hogy a gaze-csík egyik csücske a csontsebbe ér. Gaze-kötés: A gyógyulást semmi sem zavarta, a gaze-csíkot az ötödik napon eltávolítjuk, a csont- és bőrseb sarjakkal lassan záródik. Márczius 19.-én távozik. Úgy ezen idő alatt, mint az 1906 szeptember elején folytatott megbeszélésig görcsei nem ismétlődtek, de elmegyengesége sem javult meg. Langyos fürdőket kapott és belsőleg hosszú ideig jodot. 2. K.., 10 éves leány, ápolták 1906 február 10.-étől 30.-áig. Fél év előtt a gyermek fejét kezdte fájlalni, ami lassanként annyira fokozódott, hogy se nappala, se éjjele nem volt nyugodt. A fájdalom a tarkótájon székelt. A gyermek állandóan szédült, úgy hogy le kellett fektetni. Két hó óta nem lát s nem beszél. Igen lesoványodott. Felvételekor a beteg eszméletlen, ha lábát vagy kezét érintjük, fájdalmat jelez. Összes végtagjait mereven tartja, azokat csakis erőszakosan lehet behajlítani vagy kifeszíteni. Behatásokra ő maga is mozgatja végtagjait, mozgásuk lassú és erőltetett. Homloka ránczolt. A jobb szemgolyó kissé előbbre áll, szempilláját nyitja, ezen az oldalon a szembogár középtág, fényre és árnyékra alkalmazkodik. A bal szemgolyó rendes helyzetű, szemréjét alig nyitja, a szembogár szűklés nem tud alkalmazkodni. Mindkét szemfenéken pangásos papilla jelenléte állapítható meg. Ammóniákra fintorítja az orrát. Hangokra nem figyel. Nem beszél, csak nyöszörög. Maga nem kér enni. Etetnie kell.A nyelés szabad. Időnként hány. Maga alá székel és vizel. A hőmérséke 37'3—37'7 között ingadozik. A fejéről nagy nehezen sikerül Röntgen-felvételt készíteni. A felvételkor a bal fülés halántékcsont a lemezen fekszik. A kép 30 V. V2 Amp; 2 percz alatt Wehnelt szaggató alkalmazása mellett kettősen kent Schleussner- féle Röntgen-lemezen készült. A kép biztosan mutatja a hídtáján székelő daganat képét. Tekintettel arra, hogy egy részlete az agyacssátort is éri, s nagyobb részlete az alatt van, azt kellett feltételeznünk, hogy a daganat az agyacs bal felében székel s valószínűleg lobos eredésű. (Lásd a mellékelt ábrát.) Műtét junius 30.-án. A bal nyakszirti pikkely táján tojásdad alakú, 3X4 cm. méretű félives metszéssel áthatolunk a lágyrészeken s a csonton, azt mint csontképlelebenyt lehajlitjuk. Az agyhártyákat eleinte az agyacssátor felett nyitjuk meg, a baloldali agygyomrácsból finom tűvel 150—200 gm. tiszta sárga savat eresztünk ki. Erre a sebvonalba toluló agy visszahúzódik. Miután az agyacs bal felét áttapintottuk, a műtét kivihetetlennek bizonyul, mert a daganat a bal agyacska részét, a jobb agyacsban egy kis részt s az agyacsszárak helyét foglalja el, a mellett felül az agyacssátorral összenőtt. Az agyhártyákat összevarrjuk, a baloldali alsó sebzugba kis csíkot helyezünk. A csontképlőlebenynyel zárjuk a lék helyét. A műtét után a beteg bal szemrését nyitja, a szembogár fényre reagál. Estefelé a beteg hirtelen rosszul lesz és rángógörcsök közben meghal. Bonczoláskor az agyacsban egy 4 X 6 X 5 cm. méretű, a bal agyacs 1/3 részét s az agyacsszárak helyét elfoglaló, a jobboldali agyacsba diószerűleg belenyúló szürkésfehér porczkemény daganatot találunk, amely az agyacssátorral összenőtt. Ezen elmeszesedett kénsárga göbök találhatók. Mind a két oldalsó agygyomrács jelentékenyen tágult. A többi szervben gümő nem mutatható ki. A Portik tanár intézetében foganatosított kórszövettani vizsgálata a következőket mutatta : A vizsgálatra készült metszeteken magfestés egyáltalában nem állapítható meg. Az egész szövet nekrotikus, elsajtosodott. A nagy sajtos terület a peripheria felé részben epitheloid, részben lymphoid sejtekkel határolt. Óriássejtek nem láthatók. A górcsövi kép alapján elsajtosodott solitaer gümőt kell felvennünk. Ha az agydaganat ezen két esetének tünettanát számbavesz-1 A vizsgálatért Királyfi dr. tanársegéd úrnak hálás köszönettel tartozom. 163