Orvosi Hetilap, 1910. június (54. évfolyam, 23-26. szám)
1910-06-05 / 23. szám
1910. 23. az. ORVOSI HETILAP Therapie trotzen und auch durch die eventuell vorausgeschickten einfacheren Operationsmethoden der Ventrikel- und Lumbalpunction nicht gebessert werden.“ * * * Mindezek előrebocsátása után lássuk saját eredményeimet, melyeket kizárólag a Quincke-féle lumbalis punctio methodikus alkalmazása mellett értem el. Eredményeim, szembeállítva az egyéb műtéti eljárásokkal nyert eléggé csekély eredményekkel, határozottan jóknak mondhatók s eseteim részletes vázolásának czélja, hogy a methodikusan gyakorolt lumbális punctiót, melyet az újabb keletű műtéti eljárások nagyon is háttérbe szorítottak, kellőleg értékeltem. Tudjuk az irodalomból, hogy a szakemberek eléggé hosszú sorozata (Bauermeisten, Caravassilis, Concetti, Grober, Heubner, Immerwal, Knöpfermacher, Leyden, Mya, Pfaundler, Repetto, Tobler) jó eredményt láttak a lumbális punctio gyakorlásától a hydrocephalus int. chron. egyes eseteiben, s említettem fentebb, hogy Kausch, ki úgyszólván az összes eddig ajánlatba hozott operatív eljárásokat gyakorlatilag áttanulmányozta élén, a kamarapunctio mellett a Quincke-féle eljárást tartja a legtöbb eredményt ígérőnek, feltéve, hogy a kamarabeli folyadék nyitott communicatióval bír. Midőn Kausch e két beavatkozást gyakorlati szempontból mérlegeli, a kamarapunctio rovására írja, hogy: „mit der Häufigkeit des Eingriffes srächst naturgemäss die Gefahr der Infection, wenn sie auch bei aseptischem Vorgehen nicht gross ist,“s a lumbalpunctio előnyének tekinti azt, hogy: „auf jedem Fall wird bei ihr weniger Nervensubstanz verletzt, als bei der Gehirnpunktion, s hogy: „der Eigigriff ist zunächst . . . ein leichterer, selten erfolgt von ihm aus eine Infection“. Eseteim, melyeket több mint tíz év alatt lumbális punctióval methodikusan kezeltem, eléggé nagy számúak, ezen előadásomban azonban csupán azon eseteimről számolok be, melyekben az eljárást akadálytalanul folytathattam mindaddig, míg annak szükségessége fennforgott s eléggé hosszú, s esetleg évekre szóló kezelési és észlelési időre tekinthetek vissza a Quincke-féle eljárás értékének elbírálásakor. Mielőtt áttérnék eseteim részletezésére, körvonalazni óhajtom, hogy mikorra állíthatjuk, hogy egy idillt illetőleg veleszületett hydrocephalus internus gyógyult vagy javult. 1. Gyógyultnak tekinthetjük nézetem szerint mindazon eseteket, melyekben a kezelés után a functionális zavarok teljesen eltűntek s a fejkörforgat a kezelés befejeztével a hasonló korú gyermek normális fej körfogatától el nem tér, vagy csak kevéssé tér el. 2. Tág értelemben gyógyultnak vehetjük azon eseteket, melyekben a functionális zavaroknak majdnem teljes visszafejlődése mellett a kórosan megnagyobbodott fejkörfogat, visszonyítva a megfelelő korú gyermek normális fej körfogatához, nem nagyobbodott vagy többé-kevésbé kisebbedett. Végül többé-kevésbé javultnak tekinthetjük mindazon eseteket, melyekben a functionális zavarok ugyan csak csekély fokban javultak, de a kóros fejkörfogat a hasonló korú gyermek normális fejkörfogatához közeledett. A gyógyeredmény megitélhetése czéljából a talált fejkörfogatot a hasonló korú egészséges gyermek fejkörfogatához viszonyítottam eseteimben s külső és belső körrel törekedtem érzékíteni az egyes alkalmakkor fennállott viszonylatokat, midőn ez a teljesen kihúzott külső kör a betegen talált fejkörfogatot mutatja, a szaggatott vonalú belső kör pedig a hasonló korú egészséges gyermek fejkörfogatát állítja a néző elé. A körök olyképpen rajzoltattak, hogy a talált kerületet 2 a ρ 2 X 3T4 = 6'28-dal osztva megkaptam a körnek sugarát s ennek 1/t, illetőleg Vs-át véve, konstruáltam a kört, mely tehát a fejkörfogatokat Vl illetőleg V3-ra kisebbítve tünteti fel sémásan. Az egészséges gyermek fejkörfogatának adatai Heubner tanár könyvéből vannak véve, mely munkában Schmid-Monnard és Monti, valamint Landsberger számos adata van tabellárisan összeállítva. Hogy különben a hydrocephalus internus valóságos nagyságát a makrocephalia folta, tehát a fejkörfogat különösen a csecsemőkorban nem mindig fejezi ki, vagyis, hogy aránylag igazán kisfoku makrocephalia mellett esetleg nagyfokú is lehet a ventriculáris folyadékfelhalmozódás, azt legújabban Strasburger átvilágításai, valamint Zukowski dr. közlései is bizonyítják. * * * 1 Lehrb. d. Kinderheilk. I. Bd. pag. 11. Leipzig 1903. 2 Deutsche mediz. Woch. No. 6. pag. 294. 1910. 3 Russki Wratsch. 1909. No. 47. (Referálva : Jahrb. f. Kinderheilk. Bd. 71. Heft. 3. 1910.) Eseteim táblázatos összeállítása. Folyó szára Kor Kórez és Kezelés tartama Lumbális punctiók száma Lebocsátott savómennyiség Elért eredmény Kezelés kezdetén talált fejkörfogat és normális fejkörfogat közti különbség A kezelés végén a különbözet 1 9 hó Hydrocephal. chron. int. post. meningit. 4V2 év 24 720 cm3 Teljes gyógyulás, kissé hydrocephalusos fej 12 cm. 95 cm. 25 hó Hydrocephalus chron. intern. 3 év 32 889 „ Kielégítő javulás 3-3 „ 0-5 „ 3 8 hó Hydrocephalus chron. intern. post. enteritidem 13/1 év 10 225 „ Gyógyulás tág értelemben. Mérsékelt hydrocephalusos fej 4-0 „ 4-0 „ 4 3 hó Hydrocephalus chron. int. post meningitidem 4 hó 14 355 „ Teljesen gyógyult. Normális fej— — 5 4 hó Hydrocephalus chron. int. post meningitidem 6 hó 10 205 „ Teljesen gyógyult. Kevéssé hydrocephalusos fej— — 6 8 hó Hydrocephalus cong. int. mediocris gradus 1 év 9 240 „ Javult— 7 4 hó Hydrocephal. chron. int. post meningitidem 1 év 11 283 „ Teljesen gyógyult. Kevéssé hydrocephalusos fej— — 8 7 hó Hydrocephalus chron. int. post meningitidem ex influenza 2 év 22 608 „ Szembetűnő javulás. Mérsékelten hydrocephalusos fej 55 cm. 5‘0 cm. 9 8 hó Hydrocephalus cong. (?) int. 4 és év 25 865 „ Javulás alig van 90 „ 7-5 „ 401