Orvosi Hetilap, 1912. május (56. évfolyam, 18-21. szám)
1912-05-05 / 18. szám
56. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1912 május 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS SZÉKELY ÁGOSTON EGYET. TANÁR FŐSZERKESZTŐ, SZERKESZTŐ. Mellékletei: SZEMÉSZET Grósz Emil szerkesztésében. GYNAEKOLOGIA Tóth István és Scipiades Elemér szerkesztésében. TARTALOM: EREDETI KÖZLÉSEK. Hollós József: A lappangó gümőkór és diagnosisa. 335. lap. Weisz Ede: Közlemény a dr. Weisz Ede-féle pőstyéni gyógyintézetből. A rheumatismus tuberculosusról. 341. lap. Benedict Henrik és Róth Miklós : Közlemény a budapesti tudományegyetem III. számú belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor dr. ny. r. egyet. tanár.) A gyomorműködés befolyása a fehérjedissimilatióra. 342 lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. Gesammelte Werke von Robert Koch. — Lapszemle. Belorvosion. R. Kraus: A Shiga-Krause-féle dysenteria gyógyítása antitoxikus serum mal. — Sebészet. Lehmann : A vesedecapsulatio javalatai. — Elmekórtan. N. A. Jur- mann: A terjedő hüdéses elmezavar kezelése natrium nucleinicummal. — Gyermekorvosion. Mayerhofer és Pribram: Konzervált női tejjel táplálással szerzett gyakorlati eredmények. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Barcanovich: Argentarsyl. — Robinson: Pollutio. — Becker: Abromural a fogorvosi gyakorlatban. — Schäfer: Bromural. 344—346. lap. Magyar orvosi irodalom. — Gyógyászat. — Klinikai füzetek. — Orvosok lapja. — Budapesti orvosi újság 346. lap. Vegyes hírek. 347. lap. Tudományos társulatok. 348—349. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. A lappangó gümőkór és diagnosisa. írta: Hollós József dr. (Szeged). A tuberculosis meggyógyításának legfontosabb előfeltétele eddig is a betegség minél korábbi megállapítása volt. Manapság azonban, amikor egyrészt a gyógyítás eszközeit a specifikus therápia kiépítése által nemcsak szaporítottuk, de a tömegkezelés számára jobban hozzáférhetővé is tettük, másrészt a tuberculosis legkoraibb diagnosisának felállítását a régi módszerekhez képest igen nagy tökélyre emeltük: a korai diagnosis lehetősége nemcsak a gümőkóros beteg meggyógyításában, de a tüdővész leküzdésében is jelentős tényezőként működhet közre. Ma már nem kell bevárnunk diagnosisunk biztosításához, míg a tuberculosis az ismert jelenségekkel (láz, vérköpés, köhögés, bacilluslelet, physikai kimutathatóság) manifestálódik, megállapíthatjuk a megtörtént fertőzést már a lappangási időszakban is. Ezáltal a gyógyításra irányuló beavatkozásokat már oly időben foganatosíthatjuk, amikor a gümős sarjszövet még aránylag fiatal, regressív elváltozásokkal kevésbé komplikált és főképpen kicsiny terjedelmű, szóval, amikor a betegség kiküszöbölése sokkal könnyebben bekövetkezhetik. Sajnos, egyrészt a tuberculosisnak rendkívül nagy elterjedtsége, másrészt a társadalmi viszonyok lehetetlenné teszik, hogy a legkoraibb diagnosis felállításának lehetősége által a fertőzötteket és nem fertőzötteket elkülönítsük és ezáltal abba az irányba tereljük az emberi tuberculosis leküzdését is, amint azt Bang Dániában az erősen fertőzött szarvasmarhaállományon kiváló eredménynyel véghezvitte, mégis felmerült már egy bizonyos fokú izolálás szükségessége a legkoraibb diagnosis lehetősége kapcsán. Calmette szerint időszakonként meg kell ejteni minden gyermeken a különböző specifikus diagnostikai eljárásokat, hogy ezáltal a gümős fertőzést már kezdetekor felfedezzük. A fertőzött gyermekeket szerinte izolálni kell a környezetüktől, hogy ismételt fertőzésektől, melyek leginkább okai a betegség súlyosbodásának, távoltartsuk s így végleges gyógyulásukat elősegítsük. De nemcsak a gyógyulásra irányuló intézkedések legkoraibb alkalmazásának lehetősége miatt vált fontossá a korai diagnosis megejtése, hanem azért is, mert a lappangó tuberculosis különböző klinikai tüneteinek megismerése által netiológiai alapon egységesíthetünk olyan tüneteket és betegségformákat, amelyeket eddig jórészt csak symptomologiai alapon csoportosítottunk. Mindenekelőtt állapítsuk meg a lappangó tuberculosis fogalmát. Tulajdonképpen nehéz megmondani, hol kezdődik és hol végződik a latentia? Experimentális szempontból nézve, a latentia kezdetét a bacillusbehatolás idejére kellene tennünk, ez azonban az emberen a legtöbb esetben nem állapítható meg. Különben is bacillusok bejuthatnak a szervezetbe anélkül, hogy betegséget idéznének elő. Valójában latens tuberculosisról csak attól az időtől kezdve beszélhetünk, amidőn ez részint specifikus diagnostikai módszerekkel megállapítható, részint bizonyos tünetek jelentkezése által kimutatható. Az infectio megtörténtétől addig az időig, amíg az allergia mutatkozik, illetőleg a szervezet reactiója bekövetkezik s így specifikus úton megállapíthatóvá válik, bizonyos idő telik el, amely idő kétségkívül a kor, a dispositio, a fertőző anyag virulentiája vagy mennyisége szerint változó. Ezen idő alatt latens tuberculosisról még nem beszélhetünk. A latentia végződését sem tudjuk éles határral megjelölni. A legtöbb esetben nem tudjuk megállapítani azt az időpontot, amidőn egy eddig latens állapotban volt tuberculosis manifest tuberculosisba megy át. Mindenesetre vannak bizonyos klinikai tünetek, amelyek jelentkezése a tuberculosis manifestálódásának kétségtelen jelei, amilyenek a láz, vérköpés, köhögés, physikai kimutathatóság és bacilluslelet. De ezek a tünetek sem fedik élesen a manifestatio fogalmát, jelentkezhetnek egyenként, vagy összesen is, de ismét el is tűnhetnek hosszabb vagy rövidebb időre, akár spontán, akár megfelelő beavatkozásokra, s így a manifest tuberculosis latens időszak