Orvosi Hetilap, 1912. május (56. évfolyam, 18-21. szám)
1912-05-05 / 18. szám
1912. 18. sz. ORVOSI HETILAP séklet 362—375 között ingadozik hónaljmérések alkalmával s még ma is sokan a 37 feletti, egy-két tized hőemelkedést normálisnak tekintik. E feltevés téves voltát leginkább azok az úgynevezett immun-görbék bizonyítják, a melyek tuberculin- vagy 1. K.-kezelés kapcsán mutatkoznak olyan suspect egyéneken, kiknek eddigi hőmenete bár többé-kevésbé szabálytalan, de még sok orvos által normálisnak tartott határok között mozgott. Ilyen immungörbék alapján azt kell megállapítanunk, hogy a normális temperatura állandóan (nyelvalatti mérések alkalmával) 37° alatt marad s naponkint 2—5 tizedfok kilengésnél nagyobbat rendes körülmények között nem igen végez. E. Junker12 (Cottbus) szerint az éjjeli hőmérséklet komolyabban mérlegelendő, mint a nappali, s főképpen olyan esetben ajánlja az éjjeli hőmérőzést, midőn klinikai tünetekkel nem magyarázható lesoványodás vagy éjjeli izzadás lappangó tuberculosis gyanújára utal. Engländer13 kimutatta, hogy tuberculosisra gyanús egyéneken, kiken azonban objectív tünetek még nem mutathatók ki, különbség van a test és a vizelet hőmérséklete között s ilyeneken a frissen bocsátott vizelet kifejezett subfebrilis értékeit kapta. Az illetőket gyógyintézetekben megfigyelte s később objectiv tünetek is kimutathatók voltak. A szabálytalan, gyorsan ingadozó s többnyire néhány tizedfok emelkedést mutató hőmérséklet hónapokig, sőt évekig is fennállhat anélkül, hogy bármely manifest tünet elárulná a tuberculosis fennállását. Ezen úgynevezett praetuberculosisos hőemelkedések igen gyakori kísérői a lappangó gümőkórnak . Köhler14 a toxinoknak a központi idegrendszer hőcentrumára gyakorolt izgató hatásának tulajdonítja. Ugyanezen állásponton van Cornet15 is. Nemcsak a hőcentrum, de a vasomotoros centrum is kifejezett izgalmi stádiumban van igen sok esetben lappangó tuberculosisban. Vasomotoros zavarnak kell tekintenünk az arcz halványságát is, amennyiben azt anaemiás vérlelet nem igazolja. Az úgynevezett gümőkórra hajlamosak (amely elnevezés alatt ma már kétségkívül lappangó tuberculosisban szenvedőket értünk) gyors elpirulása és elsápadása közismert. De nemcsak az arczon, a test más részein is könnyen jelentkeznek piros foltok, amelyek csakhamar eltűnnek. Ide vonatkozó tünetek továbbá: a hideg kéz és láb, a fázékonyság és az izzadásra való nagy hajlamosság. Utóbbit Köhler szintén centraltoxikus jelenségnek tekinti és megállapítja, hogy az izzadás intensitása és a betegség foka között nincs parallelismus. Szintúgy nincs összefüggés a hőemelkedés és izzadás között. A latentia stádiumában meglehetős gyakori tünet a profás izzadás, amely néha minden kisebb vagy nagyobb testi munkát kísér, hol kizárólag nappal, máskor éjjel, néha meg éjjel-nappal jelentkezik, s néha csak egyes testrészekre (például hónalj, kéz és láb, homlok) lokalizálódik. Az állandóan nyirkos és hideg kéz már magában véve gyanús jel lappangó tuberculosis jelenlétére. Hogy ezen tünetekben a sympathicus idegrendszer mennyiben van érdekelve, az nehezen dönthető el. Mindenesetre az idegrendszernek nagyszámú zavara állapítható meg. Ide kell sorolnunk elsősorban a gyors kifáradást, nagy fáradtságérzést és reggeli fáradtságot. A latentia stádiumában ezek a tünetek rendkívül gyakran jelentkeznek, azonban általában neurastheniás jelenségnek tulajdoníttatnak. A fáradtságérzés néha oly nagyfokú, hogy a beteg munkára alig képes. Gyakran a fáradtság csak a reggeli órákban mutatkozik s órákig eltart, amíg a beteg rendes munkaképességét visszanyeri. Néha egész csekély testi munka, pl. séta a legnagyobb fokú kimerülést, elfáradást eredményezi. Megtörténik, hogy a nagy fáradtságból származó folytonos tétlenség miatt az illetők nagyon elhíznak és így annál kevésbé válnak tuberculosisra gyanússá. Gyakran a szellemi munkaképesség is csökken, az illetők izgékonyak, kimerültek. Az ingerlékenység, gyors megijedés, szóval az úgynevezett idegesség szintén elég gyakori kísérője ezen jelenségnek. Ebbe a csoportba tartozik egyébként az alvás zavara is, mely egészen ellentétes tünetekben nyilvánul meg. Hol nagy álmatlanság gyötri a beteget, a mely vagy állandó, vagy csak időszakonkint jelentkező; az illető nehezen alszik el, avagy könnyen felébred s nem tud ismét elaludni. Máskor viszont a betegek igen hosszú ideig, 10—12 óráig is egyfolytában és igen mélyen tudnak aludni s e mellett nappal is rendkívül álmosak, néha szinte elalusznak, amint megpihennek. Az idegrendszer toxikus izgalmának kell tulajdonítanunk az alvást nem ritkán zavaró izgatott, ijesztő álomképeket. Ezzel lehet összefüggésben a gyermekek lappangó tuberculosisa alatt nem ritkán észlelhető nyugtalan alvás és alvás közben való felkiáltás. Kisebb gyermekeken ezen idegesség hol bágyadtságban, kedvetlenségben, hol meg kötözködésben nyilvánul. Az anyagcsere zavarai is beállhatnak és pedig elsősorban lesoványodás alakjában. Ez utóbbi részint a lappangó tuberculosissal velejáró gyomorzavarok következménye, részint azonban ezek nélkül is bekövetkezik és gyakran az első feltűnő jelensége a megtörtént, de még nem manifestálódott gümőkóros fertőzésnek. Nem ritkán a lesoványodás egy bizonyos fokon megállapodik s noha az egyén jól, sőt fokozottan táplálkozik, eredeti testsúlyát nem, vagy alig tudja visszanyerni. Ezen thermikus, vasomotoros és ideges jelenségeken és anyagcserezavarokon kívül egész sereg legkülönbözőbb tünet fejlődik ki a latentia időszakában, amelyek részint subjectiv jellegűek, részint egyes szervek működési zavaraira vonatkoznak. A subjectiv tünetek közül a mellkasfájdalmak már régebben is felhívták a figyelmet a tuberculosis gyanújára. Turban a mellkasi fájdalmat a tuberculosis első jelének tekinti. Franke 16 200 tüdővészes közül 155-ben talált kóros nyomási fájdalmat és ezeknek több mint 4/5 része kezdődő esetekre vonatkozott. F. L. Baumann 17 e nyomási fájdalmaknak kezdődő tuberculosisban diagnostikai fontosságot hajlandó tulajdonítani. A fejfájás, mint a tuberculosis egyik kisérő jelensége, régóta ismert tünet, azonban nem nagy jelentőséget tulajdonítanak neki s inkább másodlagos vérszegénység következményének tekintik. A lappangási időszakban igen gyakran jelenlevő s néha kínzó tünetként jelentkező fejfájás semmi esetre sem áll vérszegénységgel összefüggésben, hanem kizárólag toxikus jelenség s talán az agyban vagy az agyhártyákon kifejlődő vasomotoros zavar eredménye. Ugyanilyen eredetűnek kell felfognunk a lappangás szakában gyakran jelentkező kisebb-nagyobb szédülést is, amely hol csak kivételesen, hol naponként is jelentkezik, többnyire fölkeléskor, lehajláskor s néha oly mérvet ölt, hogy a beteg majdnem elesik. A fejfájás vagy az egész fejre, vagy a homlokra, avagy a tarkóra lokalizálódik, néha mint féloldali fejfájás jelentkezik. Az egyes szervek működési zavarai közül rendkívül gyakran és nem ritkán mint legelső tünettel találkozunk a gyomor és bél működési zavaraival. Klemperer18 a tuberculosis kezdeti stádiumában az esetek 50%-ában talált megváltozott gyomornedv-elválasztást, részint hyperaciditas, részint hypaciditas, sőt anaciditas alakjában. A működési zavar egyik igen gyakori tünete a változó étvágy, mely néha makacs étvágytalanságig, sőt bizonyos ételektől való undorodásig is fokozódik. Néha ideges éhség lepi meg az illetőt, amely azonban néhány falat után eltűnik. Előfordul a hányásinger, a felböfögés, sőt a hányás is, igen gyakori tünet a gyomorfájdalom, amely hol étkezés előtt, hol étkezés után jelentkezik, hol semmiféle szabályt sem mutat. Az ugyancsak toxikus alapon fennálló ideges tünetek tekintetbevételével az ilyen betegeken gyakori az ideges gyomorbaj téves diagnosisa. Valószínű egyébként, hogy ezen megváltozott gyomorműködés, legalább részben, idegrendszerbeli zavar eredménye, melynek oka azonban a tuberculosis-toxin. A lappangó tuberculosisnak a bélre kifejtett hatása kétféle alakban nyilvánulhat. Éspedig: hasmenés alakjában, amely időnkint be-beáll, minden kimutatható ok nélkül; sokkal gyakoribb azonban a toxikus eredetű szétszorulás 337