Orvosi Hetilap, 1912. június (56. évfolyam, 22-26. szám)
1912-06-02 / 22. szám
414 ORVOSI HETILAP 1912. 22. sz. psychologiai jelenség physicalis szervfolyamattá válásának titkáról le nem hull a fátyol, idegen methodikával egyikben sem haladhatunk előre. Bármennyire ismerjük is pl. a hysteriás jelenség physikai jellemvonásait, a physikai jellemvonásnak tanulmányozása által — psychologiai elem belevegyítése nélkül — sohasem fogjuk megközelíteni a psychologiai lényeget, és viszont ha még oly mathematikai pontossággal írunk is körül valamely psychologiai folyamatot, a vele kapcsolatos physicalis szervi folyamatot semmiféle képlettel sem fogjuk ismertebbé tenni. Ma már különben alig is szükséges beszélnünk arról, hogy a hysteriás jelenségek psychés voltát a gyakorlati életben és így a therapiában is következetesen szem előtt kell tartanunk; lehet ugyan még az egyes psychotherapiai methodusok értéke felett vitatkoznunk, de a psychotherapia jelentősége felett nem. A somatikus eljárások, amennyiben nem suggestiv hatást várunk tőlük, mutatis mutandis, csak oly kiterjedésben és intenzitásban alkalmazandók, mint bármely más psychés megbetegedésnek esetében (fájdalomcsillapítás, általános roborálás etc.) s a therapia súlypontjának mindig és minden körülmények között a psychés befolyásoláson kell lennie. A psychés gyógykezelésben is vannak a mindig szem előtt tartandó messzemenő individualizálás mellett bizonyos általános érvényességű tételek, melyek részben a gyakorlati tapasztalás által, részben theoretikai következtetések útján szereztettek és állapíttattak meg. Ily általános érvényességű tétel a gyermekkori hysteria gyógykezelésében, hogy rationális milienváltozás, vagyis kórházi osztályon való elhelyezés esetén a legmakacsabb gyermekkori hysteriás tünet is bámulatos gyorsan és alaposan szokott gyógyulni. A gyógyulás a legtöbb esetben szinte rögtönösen következik be, még akkor is, ha a betegség már hónapokig, esetleg évekig makacsul fennállott. A milienváltozás, izolálás, illetve intézeti kezelés formájában, a felnőttek hysteriájának gyógykezelésében is a legjobb módszerek egyikének bizonyult, de hatásával egyáltalában nem hasonlítható össze azzal, amit ugyanezen módszerrel a gyermekkori hysteriával szemben elérni lehet. Igaz, hogy a gyermekkori hysteriás paroxysmusok általában is sokkal könnyebben gyógyulnak, mint a felnőttek hysteriás tünetei, de az intézeti, illetve kórházi kezelés fölényes volta éppen azon esetekben mutatkozik, melyekkel szemben már mindenféle gyógykezelés hosszú ideig eredménytelen maradt. Sietünk azonban már itt is megjegyezni, hogy a kórházi gyógykezelésnek punctum saliense nem az izolálás, nem is a puszta milienváltozás ténye, hanem az, hogy a beteg a neki meg nem felelő, normális lelki fejlődése, illetve gyógyulása szempontjából irrationalis környezetből, egy minden részletében kedvező hatású, minden új benyomás által gyógyulást siettető rationalis környezetbe jut. Sajnosan tapasztaljuk mégis, hogy a rationalis milienváltozás eme jelentősége még mindig nem talál kellő méltatásra. Különösen ha kedvezőbb anyagi körülmények között élő szülők gyermekéről van szó, biztosra vehetjük, hogy alig számíthatunk tanácsunk megvalósulására. A tárgyalások eredménye a legjobb esetben is csak az szokott lenni, hogy a kis beteget anyja kíséretében valamely fürdőhelyre vagy sanatóriumba viszik. Csak mikor a beteg környezete már teljesen kimerült és végigpróbált mindent, mit laikus ész kigondolhatott, vagy előzékenyen engedékeny orvosi tanácsadó ajánlhatott, akkor kerül sor a perkorrestált kórházi kezelés megkísérlésére, amely a legtöbb esetben teljes, sokszor bámulatos gyors, „csodaszerű“ eredménynyel jár. Pedig eme gyors gyógyulásban semmi csodaszerű nincs. Bekövetkezik azért, mert a kis beteg a szülői szeretet makacsságának legyőzése után oly környezetbe kerül, mely hozzáértők által minden melléktekintet nélkül alkotva és vezetve, csakugyan olyan, mint a minőnek lennie kell, t. i. legaprólékosabb részleteiben is lehetőleg rationális. Ezen rationalitás szempontjából vagyunk kénytelenek elismerni, hogy a jól berendezett, évek hosszú során át egy bizonyos irányban iskolázott, fegyelmezett ápolói személyzettel ellátott gyermekkórház feltétlenül rationálisabb és így feltétlenül előnyösebb és gyorsabb hatású bármely fényesen berendezett drága sanatoriumnál. A kórházi kezelés előnyeit saját észleleteink is a legteljesebb mérvben igazolják. 10 év alatt gyógykezelt 60 esetünk közül csak egy távozott gyógyulatlanul s egy esetben volt észlelhető néhány napos visszaesés. Gyógyulatlanul és változatlanul távozott esetünkben a sikertelenséget jórészt annak tulajdonítjuk, hogy a románajkú kis beteggel érintkezni egyáltalában nem tudtunk, másrészt pedig annak, hogy a beteg apjának türelmetlensége a negligáló kivárás keresztülvitelét meggátolta. Egyéb eseteinkben ezen Bruns ajánlotta methodusra nem került a sor. A kis betegek nagy része rögtönösen, már a kórházba jövetele napján, esetleg másodvagy harmadnapra gyógyult, még akkor is, ha előzőleg fél évig, vagy hosszabb ideig volt már beteg. Nem bocsátkozhatunk annak tárgyalásába, hogy eredményeink jobbak, avagy rosszabbak-e más hasonló intézetek eredményeinél. Ez teljesen czéltalan és meddő dolog volna s az anyag természete különben is olyan, hogy ily összehasonlítás reális eredményt nem adhat. Fontosabbnak tartjuk, hogy megkíséreljük a gyakorlat tapasztalataiból leszűrt és saját tapasztalatunk által is igazolt fentebbi tételünknek, valamint az általunk követett eljárásnak elméleti magyarázatát adni. Ha a hysteria csakugyan nem volna egyéb, mint fokozott suggestibilitás, és a suggestibilitás nem volna más, mint könnyenhivőség, hiszékenység, akkor a magyarázat talán elég könnyű volna. A gyermek közismert physiologiai könnyenhivősége mellett a gyors gyógyulás egy-kettőre meg volna magyarázva a helytelenül értelmezett, suggestio szóval, bár így sem volna megmagyarázva az, hogy miért kellett a gyermeknek kórházba kerülnie, hogy a gyors gyógyulás a suggestio útján lehetséges legyen. A suggestibilitás azonban nem könnyen hivőség, hiszékenység, hanem egy sokkal complexebb, nehezebben determinálható sajátsága az emberi léleknek. Hellpach" szerint a suggestio fogalmának meghatározásában a suggestiónak a psychés causalitáshoz való viszonyából kell kiindulnunk, mely alapon a suggestio mint teljesen értelmetlen és mértéktelen eredmény határozható meg. Hellpachnak ezen kifejezése természetesen nem úgy értendő, hogy a suggestiv folyamatok nincsenek alávetve a psychés causalitás törvényének, hanem úgy, hogy a motívum gyanánt szereplő apperceptumra bekövetkező visszahatás a normális psychétől várható visszahatástól úgy értelmileg, mint mértékileg olyannyira eltérő, hogy a psychés causalitás normális lefolyásával nem magyarázható. A reactív abnormitás oka sem külső viszonyokban, sem múló psychés abnormitásokban nem keresendő, hanem a psychének valamely állandósult rendellenességében, a hysterizáltságban. A psyche ezen sajátságos állapota egyrészt a túlzott vezethetőségből (Lenksamkeit) és a phantastikus apperceptióra való hajlamból, másrészt az indulatelnyomások hysterizáló hatásából vezethető le.4 2 Hellpach W.: Grundlinien einer Psychologie der Hysterie (Leipzig), 1904. 3 Hellpach szerint: a hysteriás mozgászavarok oly zavarok, melyek substratuma szófogalmakban van letéve, a hysteriás anaesthesiák részben tisztán physikaiak, részben suggestivek, a hysteriás intellectus abnormitásai a phantastikus apperceptióra való hajlam által idéztetnek elő, míg a hysteriás akarat abnormitásai a kifejezési jelenség disproportionalitása folytán analytikailag nem vizsgálhatók, s csupán genetikai módszerrel közelíthetők meg. A Vezethető (lenksam) Hellpach szerint az oly egyén, ki felhívásoknak szívesen vagy legalább is indifferensen, belső ellentállások legyőzése nélkül tesz eleget. A vezethetőség tehát más valami, mint az engedelmesség. Az engedelmes psychében támadhatnak és támadnak is belső logikai ellentállások, s az engedelmes cselekvés csak ezek legyőzetése után következik be. A vezethetőben ily ellentállások nem is keletkeznek s az engedelmes cselekvés minden gátlás nélkül, a psyche teljes indifferentiája mellett folyik le. Esetleg azonban mikor a conciliánsabb orvosi tanácsadók teljesen kimerítették minden tudományukat, meggyógyul valamely kuruzsló csodaszerére, egyaránt nagy erkölcsi kárára úgy az orvosnak, mint a betegnek és egész környezetének.