Orvosi Hetilap, 1913. július (57. évfolyam, 27-30. szám)
1913-07-06 / 27. szám
1913. 27. sz. ORVOSI HETILAP tvnek a Wassermann-reactiót. Ezen tényeknek főleg gyermekorvosi szempontból gyakorlati jelentőséget nem kell tulajdonítanunk, annál is kevésbé, mert a fenti kórformák egy része nálunk nem is fordul elő. Annál nagyobb fontosságot kell tulajdonítanunk azon vizsgálatoknak, melyek szerint a vörheny némely eseteiben is positív eredményt ad a Wassermann-reactio, mert így arra is következtethetnénk, hogy esetleg a vörheny aetiológiájában oly kórokozók szerepelnek, melyek a lues vírusához közeli vonatkozásban állanak s ez esetben a Wassermann-reactiót mint egy kórokozó csoport reactióját, a vörhenyt pedig mint protozoon okozta megbetegedést lehetne felfogni. Much és Eichelberg voltak az elsők, kik e kérdéssel foglalkoztak s a kik vörheny-sórumokkal végzett vizsgálataik alapján egyenesen kijelentik, hogy elvesztette talaját azon hit, mely a Wassermann-féle complement fixatiót a luesre nézve specifikusnak tartja. A szerzők 25 vörhenyes gyermek sórumát vizsgálták s 10 esetben, tehát 40°/0-ban találták positivnek a Wassermann-reactiót, lueses magzat máj vizes kivonatát használva antigén gyanánt. Vizsgált eseteik a betegség 3. napjától a 72.-ig kerültek ki s feltűnő, hogy positív eredményt mindig csak az acut tünetek lezajlása után, körülbelül a megbetegedés 2.—3. hetében kaptak. A reactio eredménye s a betegség erőssége között azonban semminemű összefüggést sem találtak. Much és Eichelberg után többen foglalkoztak e kérdéssel, akik általában a Wassermann-Neisser-Bruck által előírt eljárás szerint dolgoztak, némi eltérést az egyes szerzők között csupán az antigén minőségét s a serum mennyiségét illetőleg láthatunk. Jochmann és Töpfer hasonló irányban 33 esetet vizsgálva — több ízben a betegség különböző stádiumában — csak egy ízben találtak positív eredményt, mely 8 nap múlva azonban már negatívvá vált. Harald, Boas és Hauge 61 vörhenyes serumot vizsgáltak s ők is csak egy esetben, a betegség 50. napján kaptak mérsékelt haemolysisgátlást, amelyet a 14 nap múlva megismételt vizsgálat alkalmával már nem tudtak kimutatni. Ugyancsak szembehelyezkedik Much és Eichelberg vizsgálati eredményeivel Meier, aki 52 esetben végzett vizsgálatot, részben a reconvalescentia idejéből, részben az eruptiós szakból és sohasem kapott positiv eredményt, miként Hoehne sem, aki 37 vörhenyes egyéntől származó 53 serumot vizsgált s még nagyobb (0 30 cm3) serummennyiséggel dolgozva sem kapott egy ízben sem positiv eredményt. Seligmann és Klopstock 14 esete mindig negativ eredményt mutatott, míg a 2 hónap múlva vizsgált 16 esetben — ugyanazon reagentiákat használva — mindig positiv eredményt kaptak, mely körülményt ők azonban az antigén megromlásából magyarázták s így Much és Eichelberg eredményeit nem erősíthették meg. Sommerfeld 40 vizsgált esete közül 5 esetben kapott haemolysisgátlást, mely azonban a megismételt vizsgálat alkalmával már csak 2 esetben volt kimutatható. Schleissner 20 vörhenyes egyénen 14 napos időközökben vizsgálta a vérserumot, de egy esetben sem kapott positiv Wassermann-reactiót. Zeissler-rel, Seligmann-nal és Klopstock-kal szemben nem az antigén romlottságával magyarázza a 42 vizsgált esete közül 3-ban elért positiv eredményt, hanem szerinte az e téren elért ellentétes eredmények a vörhenyepidemiák befolyása alatt állanak, mert míg 1908-ban vizsgált fenti 42 esete közül csak 3 reagált positíven, addig előbb a vörhenyepidemia tetőpontján esetelnek 50°/-ra-Igen lényegesek Halberstaedter, Müller s Reiche vizsgálati eredményei, akik 10 vörhenyes serum közül 5-nél kaptak positiv eredményt s azt találták, hogy ezen positivitás csak bizonyos időn belül áll fenn s egy esetet kivéve — a midőn már az exanthemás szakban is kaptak haemolysisgátlást —, az eredmény a positiv esetekben is az első hetekben mindig negativ volt. A szerzők szerint az e téren elért eredmények különböző volta az antigének különbözőségétől függ, mert két antigén annyiban különbözhetik egymástól, hogy míg az egyik csak lueses, a másik úgy lueses mint vörhenyes serummal is ad positív eredményt. Bruck és Cohn megerősítették Halberstaedter, Müller s Reiche véleményét, minthogy 37 vörhenyes serumot 9 különböző antigénnel vizsgálva azt találták, hogy míg egy vörhenyes serum az egyik antigénnél positiv, addig egy másikkal negatív eredményt adott, míg lueses serum mindegyikkel positiven reagált. Holzmann szerint, ki szintén végzett ez irányban vizsgálatokat, a vörhenyes serumok tényleg eredményezhetnek complementfixatiót, csakhogy lues eseteiben a positív eredmény sokkal állandóbb, mint vörhenyesben, mely utóbbiakban a reactio rövid időn belül — 4—6 hét alatt — eltűnik. Fua és Koch 63 vörhenyes serumot vizsgáltak és sohasem kaptak positiv eredményt. Hecht, Lateiners Wilenko 119 vörhenyes serum közül 3 esetben találtak positiv eredményt. Liidke, aki 15 serum közül kettőben találta bebizonyítottnak Much és Eichelberg adatait, hangsúlyozza, hogy bár a Wassermannreactio nem mondható absolut specifikusnak, de értéke megmarad, mert vörhenyes serumokban csak ritkán s rövid ideig positiv a Wassermann-reactio. Hauck 131 vörhenyes serum közül kettőben, Cziknawerow 21 közül 3 esetben kapott positiv eredményt. Fenti ellentétes eredménynyel járó vizsgálatok arra indítottak, hogy kórházunk vörhenyes beteganyagán magunk is végezzünk hasonló irányú vizsgálatokat s ellentétben Much és Eichelberggel, kik fent említett vizsgálataikkal a Wassermannreactio kórjelző értékének teljes megdöntésére törekedtek, a kérdés gyakorlati részére igyekeztünk megfelelni: arra t. i., hogy vájjon tényleg positiv-e a vörheny némely eseteiben a Wassermann-reactio s ha igen, a betegségnek főleg mely idejében jelentkezik s meddig tart e positivitás s vájjon függ-e ezen positivitás a megbetegedés erősségétől s mennyiben befolyásolja a Wassermann-reactio értékét a lues kórjelzésében ? Much és Eichelberg minden betegen egy ízben végezve vizsgálatot, azt találták, hogy a positivitás csak a heveny tünetek megszűntével jelentkezik. Ezért czélom volt mindegyik betegen az exanthemás szaktól körülbelül a hámlás befejezéséig átlag 3 vizsgálatot végezni, hogy a különböző eredményeket időközönként figyelhessem meg, ami annál is inkább lehetséges volt, minthogy vörhenyes betegeink mindegyikét átlag 6 hétig, sőt némelyikét még ez időn túl is megfigyelhettem. Vizsgálataim alkalmával — a Wassermann-Bruck- Neisser-tét eljárást követve — a következő rendszer szerint jártam el: az ujjbegyből vett vért félórai állás után centrifugáltam s az így nyert tiszta savót 1/2 óráig 56°-os vízfürdőben inactiváltam. A vizsgált sórumokból 030, 020, 040 cm3 mennyiséget használtam. Antigen gyanánt összes vizsgálataim alkalmával lueses magzatmáj alkoholos kivonatát használtam, amelynek absolut megbízhatóságát vizsgálati eredményeim maguk erősítik meg, továbbá azon számos vizsgálat, melyeket kórházunk lues congenitas egyéb bajban szenvedő beteganyagán végeztem, amikor is mindig megbízható eredményeket kaptam. Complement gyanánt tengeri malaczból frissen A vizsgálati eljárást jelző táblázat. Antigen 1 : 5 Vizsgálandó serum Complement 1 : 10 Amboceptor 1 : 1500 Ürüvérsejteknek 5°/o os emulsiója 1. 10 0-30 1-0 1-0 1-0 2. 1-0 0-20 1-0 1-0 1-0 3. 1-0 040 1-0 1-0 1-0 4.— 0-40 1-0 1-0 1-0 5. 2-0 Biztosan lueses serum 1-0 1-0 1-0 6. 1-0 0-20 Biztosan egészséges serum 1-0 1-0 1-0 7. 1-0 0-20 1-0 1-0 10 8.— — 1-0 1-0 1-0 9.— — — 1-0 1-0 10.— — — 10 503