Orvosi Hetilap, 1913. november (57. évfolyam, 44-48. szám)
1913-11-16 / 46. szám
842 ORVOSI HETILAP 1913. 46. sz chenschr., 1912. 28. sz.), Géber (Gyógyászat, 1913), Robinson, majd Bellantoni számolt be. Bujakóros szervek kivonatával végzett oltásokat újabban R. Müller és R. O. Stein (Wien. kiin. Wochenschr., 1913) és Nakano (lásd fent). A szerzők többségének egybehangzó véleménye szerint, amíg az intracutan reactio primaer lues eseteiben csak elvétve, csak kis %-ban positiv, addig tertiaer lues esetekben majdnem 100% positiv és erősen kifejezett. A Wassermann-reactióval való összehasonlítás is a III. stádium felé az allergiás bőrreactiónak kedvez, míg a secundaer, de különösen a primaer esetekben az utóbbi elmarad a Wassermannreactio mögött. Parasyphilis eseteiben eddig Noguchi (72 paralysisesetben) oltott laetinnel eléggé sikeresen: 45-ben positiv, 27-ben negativ reactio és 5 tabes dorsalis közül 3 +, 2 —, rajta kívül Nobl és Fluss (2 eset, mindkettő +) és Kammerer (7-ből csak 2 +.) Géber tanársegéd volt szíves a Noguchi-tól kapott laetin egy részét további kísérletezés czéljából nekem átadni. Szívességét hálásan köszönöm. A beteganyagot részben a klinikánk elmeosztályai, részben a dicsőszentmártoni és a nagyváradi megyei közkórházak tébolydás osztályai szolgáltatták; a beteganyag átengedéséért ezen intézetek igazgatóinak, illetve főorvosainak: Szőts Mózes, Zsakó István, Fráter Imre és Kenéz Kálmán dr.-oknak e helyen sem mulaszthatom el hálás köszönetemet nyilvánítani. A luetinből egy-egy oltásra 007 cm8-t alkalmaztam, melyet 003 cm3 steril physiologiás konyhasó-oldattal felhígítottam. Az együtt 01 cm3-t kitevő folyadékot finom tűvel lehetőleg felületesen a bőrbe fecskendeztem akként, hogy a fecskendő tűjének vége mintegy 4—5 mm.-nyi hosszúságban feküdve intracutan, egy a scabiesben typusosnak mondott atka-járatnak megfelelő sánczot emelt. A befecskendés helyéül az alkar volaris felületét használtam, melyet előzőleg aetherrel és alkohollal megtisztítottam. Noguchi utasítására a teljesen fölöslegesnek bizonyult controll-folyadékot elhagytam. Negatív esetekben a befecskendezés helye pár óra múlva mint kis, 2—3 mm. átmérővel bíró „quaddel“ emelkedik ki, majd 20—24 óra múlva halványpirosan elszíneződik, 24— 36 óráig észleleteim szerint körülbelül egyforma intenzitású marad, majd fokozatosan halványodik, de gyakran még 4—5 napon át is mint kis gombostűfejnyi-kölesnyi görcse tapintással kiérezhető, de ekkor már minden reactiótól mentes. Kivételt ez alól azon negatív reactiókban láttam, melyekben az injectio helyén és közvetlen környezetében parányi vérzés mutatkozott. Ilyenekben a vérzés körül halvány vörös udvar képződik ki, vagyis a vérzés maga is az első 48 órában traumás reactiót tart fenn. A vérzés kezdődő haemochromatosist mutat barnás-sárgás színeket játszva és a környezeti reactiós udvar is elhalványul a 3.—4. napra. A positiv reactiókban a befecskendezés helyén mutatkozó elváltozás az első 24—48 órában is az esetek egy jó részében már bizonyos mértékig elválasztható a negatív reactióktól, amennyiben a positiv reactiók élénkebb vörösek és jobban kiemelkednek a bőr színe fölött. Némelyikben már ekkor élénk piros, babnyi koronányi udvar mutatkozik. Sőt kivételesen már 24—28 óra múlva erősen pedemás, intenzíve elszíneződött udvar veszi körül a 3—5 mm. átmérőjű, elmosódott határú papulát. A 3.-4. napon a positiv reactio még kifejezettebb lesz, átmérőjében növekedve, jobban előemelkedik, udvara nő, gyakran a papula közepén, vagy néha excentrikusan kis, 2—3 mm. átmérőjű pustula képződik, mely többnyire makroskoposan észrevétlenül, szövethiány hátrahagyása nélkül kiürül. A reactiók a positiv esetekben a 4.-5. napon legkifejezettebbek. Egy paralysises esetben volt alkalmam észlelni, hogy a kifejezetten positiv reactio, mely a 10. napon már meglehetősen visszafejlődött, egy létrejövetelére nézve „paralysises hyperthermiá“-nak tartott lázas mozgalom alatt ismét fellobbant, némileg hasonlóan a Pirquetféle tuberculin-reactióknak „secundaer“ alakjaihoz. Egy másik tabeses esetben pedig, melyről a dicsőszentmártoni beteganyagból Zsakó főorvos volt szíves értesíteni, az 5. napon megtartott revisio után 8 nappal jelentkezett mintegy 5—6 mm. átmérőjű livid papula, mely kisebb fokú viszketéssel és fájdalmassággal járt; 7—8 nap múlva lassanként kezdett visszafejlődni. Ezen utóbbi eset a „torpid“ reactiók körébe tartozik, amennyiben az 5. napon a befecskendezés után gombostüfejnyi görcse volt csupán tapintható, minden reactio nélkül. Ha Noguchi értelmében a 6. napot veszszük a reactio tekintetében döntő fontosságúnak, akkor, észleleteink szerint, a reactio erőssége tekintetében 3 fokozatot állapíthatunk meg, és e tekintetben nem tarthatjuk egyedül az osztályozás alapjára elégnek a felületi kiterjedés különbségeit, hanem számba kell vennünk a kiemelkedést, az udvar- és pustulaképződést, az elszíneződés intenzitását, a fejlődés idejét és az involutiót. Ha mindezekre tekintettel nem vagyunk, épp úgy fognak eltérő, hibás eredmények felmerülni, mint a locális tuberculinreactiók specificitását ellenőrző vizsgálatok alkalmával, melyeknek határozatlanságát Pirquet (éppen az ú. n. „Stich-reactiók“-ra nézve) abban látja, hogy a fecskendőtű hegye néha mélyebbre, máskor felületesebb rétegek közé nyomul és így a helyi gyuladásos jelenségek szabálytalan módon jutnak a külbőrön kifejezésre (J. Pirquet: Handb. d. Immunitätsforschung, Kraus-Levaditi: I. Ergebn, 1911, 200. oldal). Ha azonban az összreactiót és nemcsak annak egyes jelenségeit tartjuk szem előtt, akkor a technikai hibákból eredő tévedéseket a minimumra csökkenthetjük a reactiók „leolvasásakor". Az I. fokozatút „erős“ jelzővel jelölném meg: a) a jól kiemelkedő sötétvörös, tömötten beszűrődött éles határú papulákat, ha azok felületi átmérője a 4—5 mm.-t meghaladja, tekintet nélkül az „udvarreactióra“; b) az élénk piros udvarral körülvett quaddel-reactiót, ha a felületi átmérő az udvarral együtt a 8—10 mm.-t meghaladja; c) az oedemás környezetű, elmosódott határú papulákat; d) a pustulás reactiókat. A II. fokozatba, melyet „középerős“-nek jelzek, tartoznának : a) a halványvöröses, livid papulák 4—5 mm. átmérőn felül, melyek élesen kiemelkednek; b) a sekély lapos, halvány, 6—8 mm.-rel bíró papulákat, melyek udvara a 2-3 mm.-t meghaladja; c) az élénk piros, kizárólagosan „udvarreactió“-k 8—10 cm.-en felül. A III., „gyenge“ fokozatba volnának számíthatók: a) az udvarnélküli 5—8 mm. átmérőjű, vagy ennél nagyobb lapos, inkább csak kitapintható papulák; b) a halvány vagy livid, 6—8 mm. átmérőjű, vagy ennél kiterjedtebb „papula nélküli udvar“-ok. Összesen 95 betegen végeztem a Noguchi-féle laetinnel intradermalis reactiót, és pedig: 81 dementia paralytica progressivában, 10 dementia praecoxban, 3 lues cerebriben és 1 lues latensben szenvedő betegen. Az eredményt a következő táblázat mutatja: A táblázatból kitűnik, hogy paralysis progressiva 81 esetéből összesen 65 eset, vagyis 80-40% ad positiv reactiót, míg a controll gyanánt felhasznált 10 praecoxos közül csupán 1 adott gyengén positiv reactiót. Ezeken kívül kell tárgyalnom lues cerebria esetét, melyben a befecskendezés helyén az 5. napon a következő kép állott elő: a mintegy 3 5—4 cm. átmérőjű élénk piros udvar közepén mogyorónyi tömött, sötétvörös görcse fejlődött, melynek szélei fokozatosan mennek át a gyuladásosan vizenyős környezetbe. Az egyik esetben a lobos oedema körülbelül kisgyermektenyérnyi kiterjedést ért el. A kór neme 1 ' Erős K°z,fP- n erős CA) Gyenge Negativ IS %-ban .... Dementia paralytica 81 28 = 34-6 23 = 28’414= 17-4 16 = 19-7 Dementia praecox 10 1 = 10 9 = 90 Lues latens ......... 1 — 1 1 1 ! —