Orvosi Hetilap, 1915. április (59. évfolyam, 14-17. szám)
1915-04-04 / 14. szám
EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Az ozaena vaccinás gyógyítása. Irta: Pollatschek Elemér dr., kórházi rendelő-főorvos. A gégetuberculosis után talán mindjárt az ozaena kérdése az, amely legtöbbet foglalkoztatta a gégeorvosok közül úgy a klinikusokat, mint a betegségek okát kereső orvosokat a laboratóriumokban. Daczára annak, hogy az aetiológia tekintetében a lehetőségek egész sorozata volt a kutatás tárgya, sokáig egészen homályban voltunk a baj eredetét illetőleg. A legkülönbözőbb theóriákat ismertük meg, amelyek azonban legnagyobbrészt csak leíróiknak meggyőződésével találkoztak és nem alkották alapját eredményes gyógyító eljárásoknak. Természetesen a bakteriológia fejlődésével ezen irányban is élénkebb munka indult meg és bár többeknek sikerült különféle bacillusokat a bűzös orrváladékból izolálni, azonban ezek egyike sem volt jellegzetes és nem felelt meg azon követelményeknek, amelyeket egy specifikus kórokozótól megkívánunk. Nem bírván olyan szerrel, amelynek az ozaenára határozottan gyógyító hatása van, természetes, hogy régió azon gyógymódok száma, amelyekkel kísérleteztünk és amelyek ideig-óráig a kellemetlenségek egy részét megszüntették, de végleges gyógyulásra nem vezettek. Orröblítések, a sorvadt nyálkahártya massage-a, diathermia, skarlátvörös-kenőcs, jódgőzök, tuberculin, lélekzési gyakorlatok voltak azok, amelyeknek nagy részét magam is alkalmaztam. Ezen eljárások közül a parafinnak a sorvadt nyálkahártya alá való bevitele volt az, amelylyel látszólagosan a legtartósabb eredményt tudtam elérni, maradandó gyógyulást azonban egy esetben sem láttam. Végeredményben tehát az ozaenával szemben eddig teljesen tehetetlenül állottunk. Ennek részben és talán főleg is az volt az oka, amint már említettem, hogy aetiológiailag tisztázatlan volt a bántalom. Értve ezalatt a genuinozaenát, nem azt, amely akár lues, akár az orr melléküregeinek genyedése által fentartott volt s tulajdonképpen csak bűzös szagtól kisért szövetszétesés, melyet éppen ezen erős szag miatt neveztek szintén ozaenának. Az aetiologiára vonatkozólag már a 90-es években történtek vizsgálatok. Különböző szerzők különböző kórokozókat találtak, melyek azonban saprophytáknak bizonyultak. Végül Löwenberg az ozaenás betegek nagy részében talált egy oly coccobacillust, melyet Abel közelebbről jellemzett és coccobacillus mucosusnak nevezett el. Ezen coccobacillus mucosus az esetek egy részében (50%-nál több) megtalálható az ozaenások orrváladékában, de aetiológiáját illetőleg távolról sem közelíti meg a bacteriumok pathogenitására vonatkozó Koch-féle három követelményt. Állatkísérletekben ozaenát előidézni sohasem lehetett vele. A buenos-ayresi Fernando Perez-nek sikerült ozaena eseteiben egy oly mikroorganismust találni, mely teljes mértékben megérdemli, hogy a genuinozaena kórokozójának tekintsük. Kutatásait teljesen igazolták Hofer-nek a vizsgálatai, melyeket Bécsben nagy anyagon végzett és igen sikerült állatkísérletekkel támogatott. A Perez által leírt coccobacillus foetidus ozaenaet az általa vizsgált, bakteriológiailag feldolgozott esetek 57%-ában találta, míg a Löwenberg-Abel-félét 86%-ban. De míg a coccobacillus foetidus ozaenae nemcsak hogy kitenyésztve bouillonban a jellegző szagot adta, hanem állatkísérletekben az ozaenához teljesen hasonló, illetőleg azonos megbetegedést idézett elő, addig a Löwenberg-Abel-félével mindez nem sikerült, úgy hogy ez utóbbit állandó jellegű saprophytának kell minősíteni. Ismervén a genuin ozaenának aetiológiáját, a következő lépés az aetiológiai therápiás kísérlet volt, mely Hofer-nek Koffler-xaA2 együtt végzett vizsgálataival nem okozott csalódást. Vaccinát készítvén a Perez-féle coccobacillusokból, részben gyógyulást, részben oly fokú javulást értek el, hogy az előbb elviselhetetlen bűz lényegesen csökkent és a kisérő kínzó tünetek sokban javultak. Ezen részben aetiológiai, részben therápiás kísérleteket a budapesti orr- és gégegyógyászati klinikán Safianek nagy anyagon megismételte és eredményeiről a budapesti kir. orvosegyesület 1914 május 13.-án tartott tudományos ülésén számolt be. 121 ozaenást orvosolt, kiket Hofer és Koffler vaccinájának megfelelően szintén polyvalens, tehát több esetből kitenyésztett coccobacillus foetidus ozaenae (Perez) keverékéből készült vaccinával oltott. Esetei 60%-ában a foetor megszűnt, az orrváladék a rendes orrváladékhoz hasonlóvá lett és lényegesen javultak a kisérő subjectiv és objectiv tünetek. Esetei további 30%-ában lé- 1 Wiener kiin. Wochenschrift, 1913, 42. sz. 2 Wiener kiin. Wochenschrift, 1913, 43. sz. TARTALOM. 59. évfolyam, 14. szám. Budapest, 1915 április 4. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY EGYET. TANÁR ÉS székely Ágoston EGYET. TANÁR főszerkesztő, szerkesztő. EREDETI KÖZLÉSEK. Pollatschek Elemér: Az ozaena vaccinás gyógyítása. 181. lap. Szilágyi József: Szerkezet a törött felső végtagok, kulcscsont és vállizület kezelésére, a gipszkötés teljes kiküszöbölésével. 184. lap. Dollinger Béla: Közlemény az 1. sz. sebészeti klinikáról. (Igazgató: Dollinger Gyula dr. egyetemi ny. r. tanár, m. kir. udv. tanácsos.) Spondylitis tuberculosa (2000 eset alapján). 185. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Gotschlich-. Typhus exanthematicus. — Sebészet. Hochenegg: Művégtagok. — Kotlmeier: Pellidol. — Gyermekorvostan. Hadé Acetonuriával járó gyermekkori periódusos hányás. — Venereás betegségek. Touton : A hadseregek nemi élete és nemi bajai háború és béke idején. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. Pál: Dysenteriaszerű bélbetegségek gyógyítása. — Coglievina: Typhus exanthematicus. — S. Frankel: Ruhatetű. 188—190. lap. Magyar orvosi irodalom. Gyógyászat. — Budapesti orvosi újság. 190. lap. Vegyes hírek. 190. lap. Tudományos társulatok. 191—192 lap.