Orvosi Hetilap, 1915. október (59. évfolyam, 40-44. szám)
1915-10-03 / 40. szám
1915. 40. sz. ORVOSI HETILAP tagú katona dolgozik e függesztő készülék segélyével, melyhez Karlovitz László mérnök-tanár és Ráth Kálmán m. á. v. mérnök készített ügyesen szerkesztett munkaprothesiseket. A 3. és 4. számú ábrán is a függesztő készülékemre alkalmazott Ráth-féle prothesissel dolgozó csonka katonákat látunk. Itt is feltűnik, hogy az egész készülék mily szabad mozgást enged a vállizület a legkülönbözőbb mesterségek által megkívánt functiójának. A szemlélő esetleges azon aggodalmára, hogy a függesztő készülék a mellkas légzésmozgásait akadályozza, azt felelhetem, hogy e merev vázú szerkezet a tapasztalat szerint nemcsak a tüdő functióit nem gátolja, hanem még a lágy szerkezetű készülékek állandó mellkashorzsolása és rongálása is elmarad. Ezt különben a rokkanttelepen dolgozó csonkítottak intenzív munkássága jól bizonyítja. Végül még megjegyzem, hogy függesztő készülékem előnyének tartom azt is, hogy nemcsak bármely szerkezetű vagy alakú munkaprothesis kombinálható vele, hanem tisztán kozmetikai czélokat szolgáló prothesis felfüggesztésére is alkalmas. Mindezek folytán e függesztő készüléket a művégtagok készítésével foglalkozók figyelmébe bátran ajánlom. A lövés okozta aneurysmák és kezelésük. Irta: Paulikovics Elemér dr., műtősebész, cs. és kir. ezredorvos, a budapesti cs. és kir. 17. számú helyőrségi kórház sebészeti osztályának vezetője. A jelen háborúban észlelt lövés okozta aneurysmák feltűnő nagy számát, a diagnosis tökéletesedése mellett a fegyvertechnikának mind kisebb kaliberű lövedékre való törekvése teszi érthetővé. A kiskaliberű, nagy eleven erővel haladó lövedék elöl a különben rugalmas érfal nem tud eléggé kitörni és így állománya gyakrabban sérül. A sérülés kiterjedése, illetve annak minősége mindenek előtt azon távolságtól függ, melyből a lövés történik. Eddigi tapasztalataink szerint ez 300—500 méteres távon a leggyakoribb. Minél nagyobb a lőtávol, annál kisebb a löveg átütő ereje, annál inkább tudja azt az érfal rugalmassága ellensúlyozni, míg közeli lövések esetén az explosiv hatás is érvényesül s a lágyrészek sérülése többnyire oly jelentékeny, hogy a sérülés önmagában véve az egyén halálát is okozhatja. A kis kaliberű lövegek által okozott vérérsérülések lágyrészsérülések kapcsán észlelhetők. Ha egyidejűleg csont is sérült, a sérülés többnyire annyira kiterjedt, hogy még a helyszínen elvérzéses halál következik be. A löveg minőségét tekintve, leggyakrabban fegyverek lövedéke okoz oly verérsérüléseket, melyeknek kapcsán később aneurysmák fejlődnek; csak igen ritkán észlelünk ilyeneket tüzérségi lövedékek okozta sérülések kapcsán. Gyakoribb az az eset, hogy tüzérségi lövegek oly kiterjedt sérülést okoznak, melyek még a helyszínen elvérzéshez vezetnek. Ami a bekövetkező sérülés fokát illeti, azt tapasztaljuk, hogy a nagy eleven erővel előhaladó löveg igen gyakran úgyszólván elrohan az ér fala mellett és csupán zúzódást okoz rajta. Ilyen esetekben az érfal rétegei közül rendesen az intima és a media sérülése sokkal nagyobb fokú, mint az adventitáé, és bár ilyenkor is keletkezhetik aneurysma, mégis a sértetlen adventitia a legtöbb esetben elősegíti a sérülés sima gyógyulását. Egyes esetekben az adventitia és media izolált sérülését is észlelték, sőt előfordult (Babasinoff esete), hogy a sértetlen intima a képződött nyíláson át mint mogyorónyi sérv tolult elő és műtétet tett szükségessé. Leggyakrabban a sérülésnek következő két alakja lelhető fel: 1. Egyszerű síkszerű sebzés támad az érfal egyik oldalán, mely azután a falban futó és folytonosságukban megszakadt rugalmas elemek visszahúzódása folytán fokozatosan tágul. Ez a haematoma communicans keletkezésének leggyakoribb módja, amennyiben az érköteg épen maradt részében futó rugalmas elemek visszahúzódása akadályozza meg az intimának begördülését és az ércsonkok retractióját. Hisz tudjuk, hogy az artériák harántsérülésekor az intima begördülése folytán a retrahált ércsonkok spontán gyógyulhatnak, illetve zárulhatnak, sőt a sérülés alkalmával támadt vérömleny is aránylag gyorsan felszívódhatik s a későbbi műtétek alkalmával az ércsonkokat gyógyulva találjuk. 2. Még oly esetben is, hol a vérér fala kisebb kaliberű, mint a löveg maga, a rugalmas fal annyira tágulhat a löveghatás időpontjában, hogy síkszerűen fúródhat át, épp úgy, mint azt idegsérülés eseteiben észlelhetjük. Egyidejűleg még maga a véráram is tovább roncsolja az ér falát és így nagyobbítja a rajta támadt nyílást. Ily módon azután egy vérrel telt, az ér lumenével összefüggő üreg támad, mely nem ritkán a szomszédos izomzatot mélyen kivájja. E mellett a szomszédság maga is vérrel ivódhatik be. Rendes viszonyok között a haematoma lassanként felszívódik, vagy pedig önmaga, avagy vele együtt az azt környező, vérrel infiltrált szövet is kötőszövetesen szervül és ilyképp a lüktető vérömlenyből álaneurysma, helyesebben haematoma communicans (sec. Verebély) fejlődik. Ennek létrejöttéhez rendesen 3 hét szükséges. Máskor az érfal sebhelyét vérrög tömeszeli el, mely azután kötőszövetesen szervülve, az érfal heges gyógyulásához vezet. Természetszerűleg ez a gyenge heg idővel meg is repedhet és hirtelen aneurysma képződéséhez vezethet, különösen oly esetekben, hol az adventitia és media izolált sérülésével állunk szemben és az ellentállóbb intima sértetlen maradt. Hedinger szerint előfordulhat az az eset is, hogy a lapszerű fibrinosus thrombus a sérülés után eltömeszeli az érfal sebhelyét és később a vérnyomás folytán fokozatosan tágulva, önmaga válik az aneurysma zsákjává. Az esetek legnagyobb részében a verőérrel egyidejűleg a gyűjtőér is megsérül. Ilyenkor a sérülés vagy a két ér falának direct összetapadása útján, vagy valóságos zsákképződéssel, esetleg a nélkül, aneurysma arterio-venosummal gyógyul. Az egyszerű aneurysma (helyesebben haematoma communicans) anatómiai szerkezetét lényegében képződése módjából érthetjük meg. Az ér fala folytonosságában sérül, vér áramlik ki belőle, mely a szomszéd szövetek között alvad meg. Az alvadék később szervül és kötőszövetes zsákká alakul át, amelyben a véráram tovább halad és ilyképpen növeli azt. Rendesen a zsák legkülső részében különböző korú és az átalakulásnak különböző stádiumaiban lévő véralvadékokat találunk, melyek metszéslapjukon hagymalevélszerű rétegezettséget mutatnak. Haematoma communicans esetén tehát tulajdonképpen aneurysmafalat nem találunk és a falat csak a megalvadt haematoma legkülső rétege helyettesíti. Klinikai vizsgálatkor az esetek egy részében a sebzés helyétől peripheriásan nem tapintható már az érlökés. Ilyenkor föltehető, hogy egyrészt a környező szövetek erős infiltratiója, másrészt a fokozatosan növekvő haematoma communicans maga mintegy leszorítja a véreret és nem engedi meg a vérhullám tovaterjedését. Ha a haematoma erősen nő, a nyomás annyira fokozódhatik, hogy a peripheriás végtagrészlet — bár ritkán — el is halhat. Ez az eset különösen gyakran észlelhető az artéria poplitea sérülésekor. Más esetben megtaláljuk a peripheriás pulsust, mely néha késést is mutat az ellenoldalihoz képest. Az aneurysma egyik legjellemzőbb tünete a tapintás útján, illetve Stethoskop segélyével észlelhető surranás, mely a tovaáramló vérben keletkező örvényekben leli magyarázatát. Ezen örvények azután az érfalra terjednek át s tapintáskor surranásként érezhetők. A verőér egyszerű sérülésekor leggyakrabban intermittáló, fúvó vagy reszelő jellegű systolés zörejt észlelhetünk, mely azonban igen gyakran hiányzik. E zörej erőssége aztán a haematoma visszafejlődésének arányában fokozódik. A sérültnek a legnagyobb kellemetlenséget az aneurysmának az idegtörzsekre gyakorolt nyomása folytán beálló és a peripheria felé kisugárzó fájdalmak okozzák. E fájdalmak 533