Orvosi Hetilap, 1919. február (63. évfolyam, 5-8. szám)
1919-02-16 / 7. szám
78 ORVOSI HETILAP nyomásom — ha ugyan nem önámítás —, hogy ily módon sikerült néhány beteget az életnek megtartani. Mialatt e sorok íródtak, elborított bennünket a járvány immár harmadik hulláma. A frontokról hazaözönlő, nagyrészben betegen érkező katonák új életre ébresztették a ragályt. A Bence említette immunitásnak nyoma sincsen; sorban betegesznek meg olyanok, kik a bajon már előzőleg akár kétszer is átestek. A lefolyás valamivel kedvezőbbnek látszik. Azt hiszem, hogy addig, amíg a háború befejezésével járó népvándorlás nem állapodik meg, a spanyol náthától sem fogunk végleg megszabadulni. Az influenzában megbetegedetteknek colloidezüst készítményekkel való gyógyításáról. II. közlemény. Irta: Benedek László dr. egyet, magántanár és Koronka István dr. Az első közleményünkben foglalt adatok lezárása óta a következő eredményeket jegyezhetjük fel„ az influenzás betegeknek collargollal való kezelését illetőleg — rövid összefoglalásban. Azóta összesen 98 súlyos influenzás beteget kezeltünk collargol-injectióval. Az eredeti Heyden-féle készítmény elfogyása miatt a 2%-os, gyógyszertárilag készített argentum colloidale 4 cm3-ét alkalmazták intravénásan. Ez az oldat még 10—12 nap múlva is változatlanul hatásképes. 98 esetből 58 pulmonalis alak 24- 48 órán belül láztalan lett és rövid reconvalescentia után teljesen felgyógyult. 13 súlyos gastrolintestinalis alak közül 6 eset 24, hét eset 48 órán belül láztalan lett, 3 nap alatt pedig a hasmenések teljesen elmaradtak, 18 rostonyás tüdőgyuladás közül 10 esetben láztalanság állott be. 8 tüdőgyuladás jelenleg még kezelésünk alatt van, határozottan javuló klinikai tünetek mellett. 9 bronchopneumoniás betegen 3—5 napon belül lysis állott be az injectio után, a fizikai tünetek javulásával. Összes eseteinkben, tüdőgyuladás két esetét kivéve, egy injectiót adtunk (2%-os argent, colloidaleból 4 cm3); az említett két esetben 13 nap múlva megismételtük a befecskendezést. Hangsúlyoznunk kell, hogy a collargol alkalmazása nem jogosít fel arra, hogy más fizikai és gyógyszeres kezelésről teljesen lemondjunk, így a súlyos pulmonalis alakokban expectoransokat adagoltunk, a hydrotherapiás eljárásokat (keresztkötés stb.) folytattuk, épp így, természetesen a szív és vérkeringés állapotát tekintetbe véve, indokolt esetben cardiotonicumokat nyújtottunk. A múlt közleményünkben ismertetett esetek tanulságait az újabb eseteinkben elért eredményekkel összegezve, adatainkat a következő számokkal fejezhetjük ki: Argentum colloidaleval eddig kezelt betegeink száma 140. Ebből súlyos, de nem komplikált pulmonalis alak volt 104, ezek közül hat, tehát 57% collargolra refraktaer (egyetlen haláleset) módon viselkedett, 98 pedig az injectio után 1—3 napon belül gyógyult, azaz 94,3%. Gastrointestinalis forma volt összesen 16, ezek egy injectio után 1—3 napon belül gyógyultak, azaz 100%. Rostonyás és catarhialis pneumonia összesen 33 volt, ezek közül 8 refractaer módon viselkedett vagy csak kevés javulást mutatott, 25 pedig, vagyis 35'8°/0 meggyógyult. (Ez utóbbiak közül két esetben 2 injectiót adtunk, a többiben csak egyet.) - v . • A gyógyszertárilag készített argentum colloidale után számottevő helyi reactio egy esetben sem fordult elő.A collargol-injectio után beálló typusos általános reactio, melyet többek között Boyen is a kedvező hatás biztos jelének tartott, utóbbi eseteinkben is majdnem kivétel nélkül előfordult és főleg hidegrázással, a hőmérséknek 1 — IV20 C-sal emelkedésével és bő izzadással volt jellemezve. A közölt kedvező százalékos számokon kívül indokolja 1919. 7. 37. és logikussá teszi a collargollal való kezelést a mostani influenzás esetekben egyrészt az a körülmény, hogy a súlyos esetek, mint arra előbbi közleményünkben is reámutattunk, bacteriaemiás-pyogen fertőzés által vannak feltételezve, a septikus bántalmakban pedig a coloidezust készítmények kedvező hatása általánosan ismeretes, másrészt pedig a typusos általános reactio azt bizonyítja, hogy olyan gyógyszerről van szó, amely hatásában az úgynevezett fajlagos gyógyszerekre emlékeztet, vagy a kórokozók közvetlen elütésével, vagy a kóros góczok elpusztításával. Közlemény a Fehérkereszt-gyermekkórházból. (Főorvos : Berend Miklós dr., egyet, magántanár.) A Pirquet-féle cutanreactio viselkedése a járványos influenzában. ^ Irta: Schiff E. dr. A mostani influenza-járvány kezdetén betegeink röntgenológiás vizsgálata alkalmával tizenöt éves, influenzában szenvedő leányon typusos baloldali hitusmirigy-tuberculosist állapíthattam meg. A megejtett Pirquet-reactio negatív lett. Minthogy semmi olyan körülmény nem állott fenn, amely a reactio e viselkedését megmagyarázta volna, arra kellett gondolnom, hogy az allergiának e megváltozása nincsen-e összefüggésben az egyidejű influenzás megbetegedéssel. Ebben az irányban végzett vizsgálatok azok, amelyekről ezen a helyen beszámolni óhajtok. Amint az alábbi táblázatból látható, 64 esetben végeztünk cutanreactiót, 61 esetben negatív, 3 esetben gyengén positiv eredménnyel. (E positiv reactiókat három testvéren találtuk a megbetegedés 3. napján.) 28 esetben a reconvalescentiában ismételten vizsgáltuk a cutanreactiót és azt találtuk, hogy 13 eset közül a reconvalescentia 5. napján 12 esetben a reactio negativ, 1 esetben gyöngén positiv lett, a 10. napon ötből 4 eset negativ, egy gyöngén positiv, a 15. napon 8 eset közül 7 negativ, egy gyöngén positiv, végül egy-egy esetünk a reconvalescentiának 17., illetőleg 28. napján is negatív reactiót adott. * Nyolc esetben a megbetegedés acut szakában intracutan-reactiót is végeztünk, 5 esetben negatív eredménnyel; az előbb említett három testvéren, akiken már a cutanreactio is gyengén positív volt, az intracutan is természetesen positiv lett. További két esetben a reconvalescentiában végzett intracutan reactio gyengén positiv lett, egyik esetben azután két, a másikban pedig négy nappal később a cutan reactiót is positivnak találtuk. Jóllehet ezeket a vizsgálatokat csaknem kizárólag idősebb gyermekeken végeztem (6—16 éveseken), mégis felmerülhetne az az ellenvetés, hogy vájjon náluk influenzás megbetegedésük előtt positívnek találtuk volna-e a Pirquet-reactiót. Éppen ezért mintegy controll gyanánt felnőtteken is végeztem ilyen vizsgálatokat, amennyire erre alkalom adódott. A vizsgált 10 eset mindegyikében a cutanreactiót negatívnak találtam. Megemlítjük továbbá, hogy a klinikailag manifest tuberculosist mutató gyermekbetegünkön is negatív eredményű volt a cutanreactio. Ezek közül kettőn hilustuberculosis, egyen spondylitis tuberculosa állott fenn. Végül legyen szabad ezen a helyen még Hamburger-nek arra a A vizsgált esetek száma Pirquet A reconvalescentiában vizsgált esetek száma Pirquet A positiv negativ positiv negativ esetben esetben 643 61 28 5. napra 1 eset 12 ’ 10. , 1 „4 15. „ 1 .7 17. , -1 ' 28. „ -1