Orvosi Hetilap, 1919. augusztus (63. évfolyam, 31. szám)
1919-08-03 / 31. szám
63. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1919 augusztus 3. Szerkesztőség: (X., Knezit-utcza 15. Megjelenik minden vasárnap 2'/,—3*/»ivén. Egyes számok kaphatók Kilián Frigyes egyetemi könyvkereskedésében (Váczi-utcza 32 sz.) Egyes szám ára 1 korona. ALAPÍTOTTA: MItRKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. ANTAL GÉZA és HŐGYES ENDRE SZERKESZTI ÉS KIADJA LENHOSSÉK MIHÁLY és SZÉKELY ÁGOSTOM _ • . v . - i; ! —»• ti . ... . , FŐSZERKESZTŐ. ____ .____ SZERKESZTŐ Küldemények és előfizetések czime Orvosi Hetilap szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, IX., Knezits utcza 15. sz. Hirdetések kizárólagos felvétele Pesti Alfréd "PETŐFI“ irodalmi vállalata, Budapest, VII., Kertész-utcza 16. szám. Kiadó hív a (X., Knezit • * “ Elöf n e_|j^be, egész fél évn negyed Orvosta orvosok gyakorlatot és a portikai TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Fuchs Dénes: Epidemiológiai és serológiai tapasztalatok a paratyphusról. 353. lap. Pogány Ödön: A sziklacsont néhány anatómiai rendellenessége a fülsebészet szempontjából. 355. lap. Mester Emil: Néhány szó a subfebrilitas kérdéséhez. 358. lap. Spiegel Béla: Közlemény a Semmelweis-(Szent István)-kórház III. szántó sebészeti osztályáról. (Főorvos: Pólya Jenő dr.) A gyomor kizáródása czombsérvben. 358. lap. Csáky László és ifj. Molnár Béla: Közlemény a budapesti tudományegyetem III sz. belklinikájáról. (Igazgató : Korányi Sándor dr., egyetemi tanár.) Az eczetsav pótlása klinikai vizsgálatok alkalmával. 359. lap. Ónodi László : A budapesti tudomány-egyetem II. sz. kórboncztani intézetéből. (Igazgató : Krompecher Ödön dr., ny. r. tanár.) Az orrsövény veleszületett teratoid daganatai cheilognatopalatoschisis esetében. 359. lap. Harniss Géza: Néhány szó Szana Sándor és Totis Béla „Hiányosan táplált szopós csecsemők dyspepsiája“ czímű közleményéhez. 360. lap. Preisich Kornél: A hiányosan táplált szopós csecsemők dyspepsiája. 361. lap. Szana Sándor: Válasz a hiányosan táplált szopós csecsemők dyspepsiájához tett észrevételekre. 362. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Knauer: A paralysis progressiva és agysyphilis salvarian-kezelése. — W. Unverricht: A bronchectasiák kezelése mesterséges pneumothorax-szal. — Rumpel: A háború okozta hiányos táplálkozás befolyása a morbiditásra. — Sebészet. Roedelius: A mély subpectoralis phlegmone. — Erdheim: A téntaczeruza okozta sérülések. — Stemmier: A végbélfistula új műtétmódja. — Gyermekorvostan. — R. Huldschinsky: Arachitisnek mesterséges napfénynyel (quartkénesőlámpa) való kezelése. 362 -361. lap Magyar orvosi irodalom. 364. lap. Vegyes hírek. 364 lap. ...'ít v.!: m a,d*íiGÓ EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Epidemiológiai és serologiai tapasztalatok a paratyphusról. Irta: Fuchs Dénes dr. tanársegéd a III. sz. belklinikán. 1916 őszétől 1917 nyaráig, mint az akkortájt Kelet- Galicziában operáló IV. hadtest hygienikusa, egy paratyphus B endemiát észleltem, amely több szempontból érdemli meg a vele való foglalkozást. A hadtest kezdetben két osztrákmagyar divisióból állott, melyek közül az egyik a Batkontótól északra, a másik pedig attól délre volt állásokban. A tótól délre fekvő frontrészletnek, amely a Szereth-lapályban feküdt, kezdettől fogva kielégítő volt a vízzel való ellátása, míg az északi frontrészletnek csak néhány kút és forrás állott rendelkezésre, melyek közül azonban a közvetlenül az állások mögött fekvők az ellenség által belátott területen voltak. A déli frontrészleten 6—8 m, mélységben mindenütt elegendő mennyiségű és a hygiene szempontjából kifogástalan vizet lehetett kapni, míg a mélyebben fekvő északi frontrészlet meszes és krétás talajában a talajvíz mélyen állott, úgy, hogy Northon-pumpával nem volt elérhető, s a mélyfúrás, amely körülbelül 40 m. mélységben adott vizet, szintén csak kis mennyiséget szolgáltatott. Ilyen körülmények között csak két kutat használhattak az állásokban lévő ezredek, melyek közül az egyik (az északi szárnyon) egy keskenyebb és mélyebb, a másik (a déli szárnyon) egy szélesebb és laposabb völgymélyedésben foglalt helyet. Minthogy azonban ez a két kút nem elégítette ki a vízszükségletet, ezért két hátrább fekvő bővizű forrásból (a Szereth forrásaiból), körülbelül 3 és 5 km. távolságból is vittek vizet hordókban a csapatoknak. Az ezredek állásaikat július végén foglalták el. Augusztus és szeptember folyamán annyira állandósult a helyzet, hogy ez időtől kezdve az összes lázas, illetőleg fertőző betegségre gyanús betegeket a hadtest egyik hadosztályegészségügyi oszlopának elkülönítő osztályában visszatarthattam s úgy klinikailag, mint bakteriológiailag pontosan észlelhettem. Szeptember havában állapítottam meg először paratyphus B-megbetegedéseket az északi frontrészlet csapataiból. Októberben a 83. gyalogezred két századából 11, a 48. gyalogezred két századából 3, a porosz 233. gyalogezredből, mely e hónap közepén a 48. és 83. ezred közé ékelődött be, és a 26. gyalogezredből, mely az állások mögött tartalékállásokban feküdt, szintén 1 megbetegedés fordult elő. Novemberben a 83-asok 5, a 233-asok 4, decemberben a 83-asok 5, a 233-asok 4, januárban a 83-asok 4, a 233-asok pedig 5 újabb megbetegedést szolgáltattak. Februárban a 233-asok közül hárman betegedtek meg. Márcziusban két 83-asnak volt paratyphusa. Áprilisban és májusban egy typhosus megbetegedés sem fordult elő. Május végén kivonták a 233. gyalogezredet frontszakaszunkból és az osztrák-magyar 19. gyalogezred foglalta el a Ratkow-tótól északra fekvő frontszakasznak felső részét, ahol eddig a 233-asoknak, illetőleg tőlük északra a 83-asoknak egy-egy zászlóalja állott. Júniusban a 19. gyalogezred 15 paratyphus B-beteget adott le, majd július első két harmadában még 7 további paratyphusbeteget. A júniusi megbetegedések az ezred III. zászlóaljából származtak, míg a júliusi paratyphusok az első zászlóaljból, amely utóbbi július 1-én a tartalékállásokba vonuló III. zászlóalj harczi állásait foglalta el. Július 20.-án történt az emlékezetes zloczowi áttörés, amelynek következtében egész frontszakaszunkat körülbelül 10—30 km. mélységben toltuk előre a Szereth mentén elhúzódó új állásokba. Ettől kezdve augusztusban és szeptemberben egészen október elejéig, mikor is az egész hadtestünket más hadszíntérre vitték el, több paratyphus-megbetegedés nem fordult elő. Az összes eddig említett paratyphus-megbetegedések mindegyike klinikailag a typhus kórképében folyt le, s a differential-diagnosist csak a bakteriológiai, illetőleg serológiai vérvizsgálat döntötte el. Április és május hónapban a 83. gyalogezred III. zászlóaljában icterus endemia támadt. Áprilisban 8, májusban 35, júniusban 6 volt a megbetegedések száma. A megbetegedések klinikai képe teljesen megfelelt az icterus catarrhalis kórlefolyásának, az esetek legnagyobb része 8—10 nap alatt gyógyult, voltak azonban olyan betegek is, akiknek a láza 8—12 napig tartott, az icterus pedig 3—5 hétig, a reconvalescentiájuk is hosszabb volt. A klinikai vizsgálat mindenekelőtt kizárta azt, hogy Weil- megbetegedés (icterus infectiosus) okozta az endemiát. A vér bakteriológiai és serológiai vizsgálata azonban kiderítette a tömegesen előfordult lázas icterus okát: az eseteknek ugyanis több mint a felében részben tenyésztéssel, részben pedig agglutinatiós vizsgálattal paratyphus B-t tudtam kimutatni. - Június hóban ugyancsak a 83. gyalogezredből néhány napig tartó lázzal járó tömeges heveny gyomorbél hurutot jelentett az ezred orvosfőnöke. A betegek részben az ezred segélyhelyén, részben pedig a hadosztály egészségügyi osztályának előretolt osztályán ápoltattak. A klinikai képben a