Orvosi Hetilap, 1920. augusztus (64. évfolyam, 31-35. szám)
1920-08-08 / 32. szám
64. évfolyam, 32. szám Budapest, 1920 augusztus 8 ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és SZÉKESSY ÁGOSTON egyet. tanár szerkesztő. TARTALOM. EREDETI KÖZLÉSEK. Királyfi Géza: Közlemény a budapesti tud.-egyetem III. sz. belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor, egyetemi ny. r. tanár.) A praearteriosclerosisos lesoványodás kórképéről. 325. lap. Tóvölgyi Elemér: Laryngofissio és gégetuberculosis. 326. lap. Rihmer Béla: A húgykőműtétek és javalataik. 329. lap. Irodalom-szemle. Könyvismertetés. H. Much: Kinder-Tuberkulose. — A. Strasser, Frisch und E. Sommer: Handbuch der klinischen Hydro-, Balneo-und Klimatotherapie. — Lapszemle, Gyermekorvostan. Flexner: A Heine-Medin-kór természetéről s az ellene való védekezésről. — Szemészet. Fuchs: Reflexes pupilla-merevség methylalkoholmérgezés útján. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 330—332. lap. EREDETI KÖZLEMÉNYEK. Közlemény a budapesti tud.-egyetem III. sz. belklinikájáról. (Igazgató: báró Korányi Sándor, egyetemi ny. r. tanár.) A praearteriosclerosisos lesoványodás kórképéről. Irta: Királyfi Géza dr., egyetemi magántanár, adjunctus. A testsúlycsökkenés, a lesoványodás, az anyagforgalom olyan egyensúly-zavarának a következménye, amidőn a szervezet háztartásának mérlegében a bevétel és a kiadás között eltolódás jö létre. Vagy a bevitel csökkent meg, vagy a kiadás nőtt meg a kelleténél nagyobb mértékben. Az elsőnek a testsúlycsökkenést létrehozó szerepe kézenfekvő. A hiányos energiabevitel, a caloriadeficit a szervezet saját zsír- és fehérjekészletének fogyasztásával és így a testsúly fokozatos csökkenésével jár. A hiányos energiabevétel egyik oka a táplálék elégtelensége. Ennek egyetlen therápiája a bevitel fokozása. A lesoványodás másik aetrológiai faktora az elfogyasztott táplálék rosszabb kihasználása. Ez már sokkal bonyolultabb mechanismus alapján fejti ki hatását. Az esetek egy részében az emésztőtractus anatómiai laesiojában kell a baj forrását keresnünk, amely egyrészt a felhasználás tökéletlenségét — amint azt az emésztőrendszer mirigyapparátusának vagy epithelsejtjeinek hiányos functióinál látjuk —, másrészt a kiürítésnek megnövekedését eredményezi, amint az az emésztőrendszer kórosan fokozott peristaltikus működéséhez csatlakozik. A béltractus secretiós, resorptiós és motoros működési zavarával járó laesio, amely a lesoványodásra vezet, lehet magának az emésztőcsatornának az elsődleges megbetegedése, vagy lehet, hogy a bélnek e functiozavarai valamely más szervnek megbetegedéséhez másodlagos tünetként csatlakoznak. Itt szerepelnek a különböző infectiosus és intoxicatiós betegségek, a szív, tüdő, máj, vese, pankreas, vér stb. szervi megbetegedéseihez csatlakozó consumptiók, az anyagcserebetegségek stb. Az esetek többi részében sem az emésztőtractuson magán, sem egyéb szerveken anatómiai elváltozást felismerni nem lehet és a szervezet háztartási mérlegének deficitjét voltaképpen ama bámulatos harmóniának a megzavarása okozza, amely a belső secretiós mirigyek között fennáll, és amely harmóniás együttműködés az anyagcsere egyensúlyának is az egyik alapfeltétele. Már régóta terelődött rá a figyelmem a nagy testsúlycsökkenéssel, a nagy lesoványodással járó kórképek bizonyos formájára, amelyen a klinikai képnek egy és más feltűnő jellemző vonását véltem felismerni. Klinikai és magángyakorlatomban az utolsó években halmozódtak az olyan észleletek, amidőn a betegek nagyfokú súlycsökkenésről panaszkodtak. Ez a nagy lesoványodás, amely a betegeket nyugtalanította, volt sokszor az egyetlen kóros jelenség, amely orvosi tanács igénybevételére kényszerítette őket. Azon észleletek, amelyekről ez alkalommal szólok, csupán olyan esetekre vonatkoznak, ahol excessiv nagy lesoványodásról, 6 kgr.-tól 25 kgr.-ig, vagy néha még azon túl is menő testsúlyfogyásról volt szó olyan betegeken, akiken ez a testsúlycsökkenés aránylag rövid idő, 1/a-2 esztendő alatt következett be. Természetesen nem azokat a subjectív becslés alapján jelzett súlycsökkenéseket értve, amelyeket a betegeknek legtöbbször jóhiszemű túlzása visz bele bemondásaikba, hanem a testsúlynak mérleggel ellenőrzött, objective megítélhető fogyásait véve a számítás alapjául. A betegeken a lesoványodás okát keresve, rendszerint elvégeztettek az összes klinikai és laboratóriumi vizsgálatok, amelyek a consumptio okának felismerésére csak távolról is esetleg felvilágosítással szolgálhattak volna : a gyomor és bél functiós és Röntgen-vizsgálata, a vese és pankreas működésére vonatkozó vizsgáló eljárások, a teljes haematológiai vérkép, a tüdőcsúcsok és hítusok tüzetes physicalis és Röntgen-vizsgálata, a Wassermann-reactio stb. A legtöbb esetben ezek a vizsgálatok vagy teljesen negatív eredménynyel végződtek, vagy olyan csekély eltérést mutattak a normálistól, hogy azoknak a mélyreható elváltozásoknak, amelyek az egész szervezet egyensúlyának ilyen nagy megzavarására vezettek, semmiesetre sem lehettek az okozói. Az bizonyos, hogy a háborús esztendők sok nyomorúsága, amely különösen a táplálkozás terén az emberek legtöbbjét rendkívül nagy lemondásokra és megszorításokra kényszerítette, az állandó caloriadeficit révén a legtöbb lesoványodásnak igen kézenfekvő magyarázatát szolgáltatta. A háborús „soványító kúrának“ másik szomorú aetiológiai factora abban az ötesztendős megfeszített idegizgalomban, a rendkívüli psychés emotiókban keresendő, amelyek ennek a rettenetes világkatasztrófának a nyomában jártak. Mert nagyon jól tudjuk, hogy a psychés izgalmaknak, a gondnak, lelki bánatnak testsúlycsökkentő hatása sokszor vetekszik a caloriadeficites energiabevitelnek romboló hatásával is. E két körülményre mindenképpen tekintettel voltam akkor, amidőn idevágó észleleteimet gyűjtöttem. És éppen ezért lehetőleg csakis olyan esetekből igyekeztem leszűrni a tanulságokat, amelyekben sem a hiányos táplálás, sem a psychés emotiók súlycsökkentő befolyása nem szerepelt. Természetesen nehéz volna ezeket a körülményeket minden esetben teljesen kizárni éppen azért, mert két egészen heterogén tényezőről van szó, és ha az egyik esetben talán az egyik körülmény hiányzott is, esetleg jelen volt a másik és megfordítva. Másrészt azonban bizonyos az is, hogy eseteimben a testsúlycsökkenés excessiv magas fokait még az sem magyarázhatná, ha egyszer-másszor ennek a két különböző befolyásnak a kiküszöbölése talán nem is sikerült volna teljesen.