Orvosi Hetilap, 1921. január (65. évfolyam, 1-5. szám)

1921-01-16 / 3. szám

18 ORVOSI HETILAP Az entelechia azonban nemcsak a munka principiuma, hanem rendező erő, szabályozó és alakító energia. Az ente- techián mint ilyenen alapszik tehát a correlatio momentuma és az organisatio egységessége. A physiologiai chemia tanainak értelmében az élő sejt és a holt sejt anyaga között principiális jelentőségű chemiai különbségek vannak, annak bizonyságául, hogy az élő anyag az elhalás folyamatában lényeges változásokat szenved és hogy az élő sejt anyagában olyan testek foglaltatnak, a­me­lyek a holt sejt anyagában már nincsenek meg. Nyilvánvaló, hogy az élő anyagban foglalt ezen, az életre jellemző testek, szemben a holt sejteivel, csak igen laza chemiai constitutióval bírhatnak. De mivelhogy az anyagforgalom képviseli tulaj­donképpen az élet folyamatát, önként következik, hogy maga az élet ezeknek a labilis atomcsoportoknak az existenciáján alapszik. S mivel eddigi összes élettani tapasztalataink és isme­reteink­­értelmében a fehérjeanyagok állanak az egész orga­nikus életnek a központjában, a fehérjemoleculának centrális a helyzete az élet folyamatában. Az élő sejtben tehát az eddig ismert fehérjetesteken kívül olyan fehérjevegyületek, avagy ilyeneknek összeköttetései kell hogy legyenek, a­melyek csak az élet tartama alatt vannak meg, vagyis tehát: szétesésükkel az élet befejeződik. Chemice tehát az élő fehérje élesen elkülönítendő volna a holt fehér­jétől. Constitutiójának is szerfelett labilisnak kell lennie. Ez magában foglalja annak a feltételezését is, hogy chemice lénye­gesen elütő az összetétele a holt fehérjéétől. Verworn biogénje mindezt kifejezésre akarja juttatni. Nyíltan be kell vallanunk, hogy erről a hypothesises természetű fehérjemoleculáról eddig vajmi keveset tudunk. Teljesen a hypothesis hasisán állunk. Csak az bizonyos, hogy labilitása határtalan, egyenesen explosív természetű. Ez kétségen felül áll. Ennek a ténynek a leszögezése és nyomatékos hangsúlyozása problémánk szem­pontjából fontos. Pflüger, mint ismeretes, annak idején feltételezte, hogy az élő fehérje C-ja, N-je a biogen moleculájában cyan-ná egyesült, gyökké, a­mely nincsen meg a holt fehérjében. Ennek a suppositiónak az értelmében fundamentális a különb­ség a biogén és a holt fehérje constitutiója között. S minthogy cyan összeköttetésekben igen nagy energiamennyiség foglalta­tik, könnyen érthető a biogen moleculájának igen nagy labi­litása, a­mely megmagyarázza nagy hajlamát a szétesésre. A biogének mellett a szénhydrátok és zsírfélék csak csatlósok volnának. (A lipoid anyagokra ma már nem áll.) A cyanhypothesis megindokolását a mai physiologia nem minősítette helytállónak; mindazonáltal Pflüger fejtege­tései az élet folyamatának lényegéről csakúgy, mint Hermann­­nak velük majdnem azonos nézetei, ma is általánosságuk­ban érvényben vannak. A biogen hypothesis mellőzi a biogenek speciális chemiai constitutióját, de feltételezi, hogy ők az élet folya­matának a tulajdonképpeni hordozói, a­mennyiben állandóan szétesnek és újraképződnek. Ilyen tevékenységükön alapulná­nak a változatos, különféle természetű megnyilvánulásai az életnek. Vagyis tehát az első sejt anyagforgalma, a­mely az egész életnek a tulajdonképpeni magva, föltételeztetnék bizo­nyos nagyon labilis, a fehérjék csopotjába tartozó chemiai testekről, a­melyek bizonyos fokig spontán szétesésre hajla­mosak, akárcsak bizonyos szervetlen testek, például a kéksav. A mi problémánk szempontjából megint nagyon fontos annak a hangsúlyozása, hogy a biogének széthullása sokkal nagyobb terjedelmű, ha az élő anyagra már igen csekély fokú külső ingerek hatnak. A biogének explosibilis testek, olyanok például mint a dynamit előállításához szükséges nitroglycerin. A salétromsav-triglycerid mechanikai ütésre avagy elektromos áramra széjjelhull vízre, szénsavra, N-re és O-re a következő formula értelmében: 2C3H5(0N02)3­C 5H20 + 6C02 + 6N + 0 Az élő anyag explosiv természetét gyönyörűen illusztrál­ják periodicitásos tünemények is. Ilyen például az ú. n. „Meeresglühen“. Grandiositása és fascináló hatása szóval alig írható le. 1894-ben augusztus 20.-án Helgoland szigetén gyönyörködtem benne. A tünemény magyarázatát abban leli, hogy azok a csudás pelagikus állatok, a­melyeknek finom, absolute kristálytiszta, teljesen áttetsző testei mint plankton a tengerek felső rétegeiben kóborolnak, úgyszólván kivétel nélkül világítani képesek. Vagyis tehát az élő szervezetbe táplálék alakjában bevitt potentiális energia átalakulása élő energiává az élő anyag mozgásain, elsősorban is concentratiós moz­gásain kívül más alakban is, nevezetesen fénytermelésben stb. nyilvánulhat meg. A szervezetek fénytermelése a luminis­­centia, nevezetesen a chemoluminiscentia csoportjába tartozik. Kifejlődése azonban csak úgy, mint az egész óc­eánra kiter­jedő hirtelen megjelenése, vagyis a pelagikus állatoknak explo­­sivnak mondható és a végtelenségig terjedő elszaporodása csakis bizonyos exogen factoroknak, mint kedvező assimilativ princípiumoknak behatásáról van föltételezve. Úti feljegyzéseim értelmében 1894 augusztus hó 10.-étől 20.-áig terjedő idő­ben Helgoland egy egész Középeurópára kiterjedt magas barométeres zárt maximumnak a területébe esett. Felejthetetlen szép időjárásban volt részünk tíz napon keresztül. Feltűnő meleg, absolut szélcsend. A híres északi tengeri hullámcsapás az ár fölételezte hullámvetésre redukálódott. Az óc­eán tükré­nek absolut mozdulatlansága lehetővé tette gyönyörködnünk Helgoland szigetének nevezetes tengeri flórájában, illetve faunájá­­ban. Augusztus 20.-án a hőség szinte tűrhetetlen. A levegő­ben nyoma sincs áramlásnak, a látóhatár teljesen felhőtlen és páramentes. De az ég boltozatának szerfelett intenzív kék színe máris jelzi a nemsokára várható változást. Napnyugta után semmi lehűlés, a levegő szinte még fülledtebb. A teljes sötétség beálltával a „Meeresglühen“ szinte titokzatos varázsában gyönyörködhettünk. A tüneménynek ezek voltak feltételei, illetve előzményei. Másnap az idő megváltozott és a tünemény nyomtalanul elmúlott. A vitalis energia provocatiója fénytermelés alakjában bizonyos kedvező­ exogen factorok hatásától függ, a­melyek természete azonban még nem eléggé ismeretes. A „Meeresglühen“ tüneményével sokban analóg tüne­mény az emberi szervezetben ú. n. fertőzéses betegség eseteiben a kórokozóknak deklarált bacteriumok hirtelen ag­­gressivitása és explosiv elszaporodása úgyszólván a végtelen­ségig. A saját megítélésem értelmében ez a tünemény a bio­lógiának egyik legnehezebb s föltételeiben hasonlóképpen még távolról sem eléggé analyzált tüneménye. A hirtelen megnövekedő vitalis energiának a provocatiója elnevezést nyer az activitásban, vulgo virulentia-fokozódásban és hirtelen elszaporodásban esetleg variatióban, ha az elszaporodás factora a variatio factorába csap át. A szerves periodicitásnak más példái: minden 4. év cse­rebogár-év; bizonyos időközökben, minden 14. avagy 16. évben bizonyos lepkefajok, nevezetesen az ú. n. apáczák, továbbá levéltetük, különféle tengeri állatok (például medúza­­fajok), sáskák stb. nagy tömegekben jelentkeznek. Szerfelett érdekes, hogy az ú. n. Palao-féreg és ak­usztikus rokon­formája, az Eunice fur­ata minden októberben, illetve június­ban, még­pedig az utolsó holdnegyed idejében árasztja el a tenger felületét. Nagyon sok algafaj, például a spyrogyrák, periodice szaporodnak és mint zöld hínár töltik be a tengert. Korallszigetek zátonyaiban az algák, alakjainak kifejlődése periódusos intervallumokban történik. Virágzás idején a virágok képződése nem egyenletesen következik be, hanem periodice. A fák törzsének a meg­­vastagodása is periodice halad előre, mint ahogyan a pho­­botropismus és a heliotropismus tüneményei is periódusok szerint váltakoznak. Kell-e az ember szervezetére utalnom? Fejlődése a pete megtermékenyítésétől fogva és egész élet­tartama periódusok szerint alakul. Az intrauterin élet 9 havi tar­tamával, a csecsemő- és puerilis kor, a pubertas, a felnőtt-, az öreg- és aggkor periódusokat jelentenek. A fogzást nem tekintve, mely periodice megy végbe, magában az ember szervezetében classikus periodicitásos tünemény a nő menstruatiója. De mint látni fogjuk, bizonyos kóros tünemények is periodice jelentkeznek és még más olyan jellegű periodicitásos jelen­ségek is ismeretesek, a­melyek éppen problémánk szempontjából 1921. 3. 17.

Next