Orvosi Hetilap, 1921. július (65. évfolyam, 27-31. szám)

1921-07-24 / 30. szám

65. évfolyam. 30. szám.­ Budapest, 1921 julius 24. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. LEMHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM egyet. tanÁr szerkesztő. TART SZERKESZTI ÉS KIADJA: EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti kir. magy. tudományegyetem I. számú belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egyet. ny. r. tanár.) Bilirubinképződés túlélő lépben. Adat az anhepatogen icterus kérdéséhez. Irta: Ernst Z. dr. és Szappanyos , dr. Virchow, Leyden és Quincke tanár a haematogen, illetőleg anhepatogen icterusról megdönteni látszottak Naunyn­nak és követőinek vizsgálatai, így Minkowski és Stern kimutatta, hogy madarakon a máj kiirtása után icterus nem jön létre, a­minek pedig be kellene következnie, ha az epefesték nem a májban, hanem más szervekben képződnek és a máj ezen máshol termelt epefestéket csak kiválasztaná. Minkowski és Naunyn még az esetben sem tudott májkiirtás után icterust létrehozni, ha a vérsejtpusztulás vérmérgekkel nagymértékben fokoztatott. A madarakon végzett kísérletek eredményét álta­lánosítva Naunyn kimondja, hogy az epefesték kizárólag a májban képződik és hogy e szerv közreműködése nélkül icterus nem jöhet létre. Naunyn tanai értelmében hosszú időn át minden icterust hepatogennek tartottak. Aschoff­­nak és iskolájának a „reticulo-endothelialis apparátusra“ vonatkozó vizsgálatai Naunyn kísérleteinek eredményét más megvilágításba helyezték. Vizsgálataik szerint az elpusztuló vörösvérsejtek feldolgozása és azok haemoglobinjának átala­kítása epefestékké a nyirokmirigyek, a lép és a csontvelő endothel- és reticulumsejtjeiből és a máj Kupffer-sejtjeiből álló „reticulo-endothelialis apparatus“ feladata (Aschoff, Mc Nee, Lepehne). A reticulo-endothelialis apparatus madarakban túlnyomórészt a májra szorítkozik, amennyiben az igen kicsi lép és kismennyiségű csontvelő a hatalmasan kifejlődött májban levő sok Kupffer-sz]{\\zz viszonyítva elhanyagolható. Ezért az epefestéktermelés madarakban valóban majdnem teljesen a májra szorítkozik. Mc­Nee észlelete a mellett látszik szólni, hogy kevés epefesték mégis képződhetik a máj közreműködése nélkül,mert megismételve Minkowski és Naunyn kísérleteit azt találta, hogy AsH3 mérgezésnél igen kisfokú icterus májuktól megfosztott ludakon is mutatkozik, a­mi talán a vena cava mögött visszamaradt kis májczafatra vagy talán a lép és csontvelő működésére vezetendő vissza. Em­lősökön a reticulo-endothelialis apparátusnak aránylag csak kisebb része van a májban elhelyezve, míg aránylag nagyobb része a lépben, a nyirokmirigyekben és a csontvelőben talál­ható meg. Amennyiben helyes Aschoff ama felvétele, hogy az epefestéktermelés a reticulo-endothelialis apparatus functiója, emlősökön a máj eltávolítása után icterusnak kellene mutat­koznia. Emlősök azonban a májkiirtás után rövid idővel el­pusztulnak és azért e felvétel helyességét ily módon kimutatni nem lehetett, így tehát Aschoff és iskolája, jóllehet positive nem tudta bebizonyítani az extrahepatogen epefestékképződés lehetőségét, annak fennállását nagyon valószínűvé tette. Az extrahepatogen epefestékképződés létezését az utóbbi években végzett kísérletek erősen támogatják, így Whipple és Hooper kimutatta, hogy kutyán a májkeringés teljes ki­kapcsolása után haemolizált vér befecskendezésével icterus létesíthető, még abban az esetben is, ha a circulatio csak a mellkasi szervekre, az elülső végtagokra és a fejre szorítko­zott. A szerzők véleménye szerint ilyenkor az epefesték­képződés az endothelsejtekben megy végbe. Továbbá Hijmans van den Bergh kimutatta, hogy anaemia perniciosa, haemolysises icterus, valamint phenylhydrazin-mérgezés eseteiben epefesték képződik a lépben. Ő ugyanis azt találta, hogy ilyenkor a lépvena több bilirubint tartalmaz, mint az arteria. Ezen lele­teket megerősíti Naegeli és Karnelson is. Hijmans vizsgálatai azt is valószínűvé tették, hogy ha vér jut bárhol a szövetek közé vagy a testüregekbe, locálisan a vér haemoglobinjából bilirubin képződik. Nevezetesen azt észlelte, hogy ha kutya bőre alá vörösvérsejteket fecskendezett és néhány nap múlva a haematomát megpingálta, a kapott folyadékban bilirubin volt kimutatható. Továbbá azt is megfigyelte, hogy a haemo­­rrhagiás exsudatumok bilirubin-tartalma mindig nagyobb, mint a vér bilirubin-tartalma (localis bilirubinképződés), míg a nem haemorrhagiás exsudatumok bilirubin-tartalma vagy kisebb, vagy legfeljebb olyan nagy, mint a véré. Az endothel bilirubintermelő sajátságára mutat legújabban Leschke is, a­ki vörösvérsejteket fecskendezett be intralumbalisan és 2—3 nap múlva a liquorban bilirubint tudott kimutatni. Míg tehát azt látjuk, hogy már eddig is számos — több-kevesebb bizonyító erővel bíró — kísérlet szól az extrahepatogen bilirubinképződés, illetve anhepatogen icterus mellett, addig Eppinger a hepato-lienalis megbetegedésekről írt nagy munkájában, melyben ezzel a kérdéssel is nagyon kimerítően foglalkozik, a következő — körülbelül a mai álta­lános felfogásnak megfelelő — nézetének ad kifejezést: „A kérdés lényege — és ez ma sincs egyértelműen eldöntve — csak az, hogy a haemolysis alkalmával a lépben és azon szervekben, melyek a haemoglobin-molecula felbontásában szerepet játszanak, bilirubin képződik-e, vagy csak meglazul a haematin-molecula. Jóllehet számos tapasztalat a mellett lát­szik szólani, hogy az extrahepatogen epefestékképződés lehet­séges, mégis azt hiszem, hogy ez csak egy kis töredékre vonatkozik és a bilirubin fő termelőhelye a máj. Hijmans sajátságos leletének ellenére is azt szeretném állítani, hogy ámbár a lép is termelhet esetleg bilirubint, ez még kóros körülmények között is csak kivételesen következhetik be." Annak a kérdésnek az eldöntésére, hogy a májon kívül képződhetik-e epefesték, túlélő szerveken végeztünk vizsgá­latokat. Az alábbiakban a lépen végzett ilyen irányú kísér­leteinkről számolunk be röviden. Nagyobb kutya carotisából 250 cm3 vért vettünk és A L­O­M. EREDETI KÖZLÉSEK. Ernst Z. és Szappanyos B. : Közlemény a kir. magy. tudományegyetem I. számú bel­klinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egy. ny. r. tanár.) Bilirubinképződés túlélő lépben. Adat az anhepatogen icterus kérdéséhez. 255. lap. Bókay János: Közlemények a budapesti „Stefánia“-gyermekkórházzal kapcsolatos egye­temi gyermekklinikáról. Kórrajzok a gyermekorvostan köréből. — Goldsmann Géza: Atrophia hepatis rubra esete háromhónapos csecsemő­ben. 257. lap. Csáki László: Közlemény a budapesti tudományegyetem III. sz. belgyógyászati kliniká­járól. (Igazgató: Báró Korányi Sándor dr., egy. tanár.) Béltumor esete nagyfokú eosi­­nophidiával. 258. lap. Közkórházi Orvostársulat­ (IV. ülés 1921 márczius 6.-án.) 259. lap. Budapest Királyi Orvosegyesület otologiai szakosztálya. (I. ülés 1921 január 28.-án.) 260. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvostan. Eppinger: A thyreoidin és novasurol­oedema eseteiben­­• Sebészet. Finsterer: Helybeli érzéstelenítés és általános narcosis. — Gyermekorvostan. G. Morawetz: Az újszülöttek himlőben való megbetegedéséről. 261-262. lap. Vegyes hirek. 262. lap.

Next