Orvosi Hetilap, 1921. július (65. évfolyam, 27-31. szám)
1921-07-31 / 31. szám
65. évfolyam. 31. szám. Budapest, 1921 julius 31. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA : LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanÁr főszerkesztő és SZÉKELY ÁGOSTOM egyet. tanÁr szerkesztő. TART EREDETI KÖZLÉSEK. ifj. Liebermann Leó: A traumás kötőhártya kauteres resectiója. 263. lap. Waldmann Iván : Közlés a budapesti kir. magy. tudományegyetem 1. számú szemklnikájáról. (Igazgató: Grósz Emil dr. egyet. tanár.) A szem tolerantiája idegentestekkel szemben. 264. lap. Kreiker Aladár: Közlemény a Budapesti Állami Szemkórházból. (Igazgató: Blaskovics László dr., egy. nyilv. rk. tanár.) Mikroskopi elváltozások a trachomas szem bulbaris kötőhártyájában és a pannus keletkezésmódja. 267. lap. ALOM. Ifj Liebermann Leó: Magyarország Szemorvosainak Egyesülete XIII. évi rendes közgyűlése és congressusa. 268. lap. Magyarország Szemorvosainak Egyesülete. (Harmadik tudományos ülés 1921 márczius 20.-án.) 275. lap. Irodalom-szemle. Lapszemle. Szemészet. Buch-Hirschfeld: A szemgolyó Röntgen-sugaras kezelései — Fukala: A chorioiditis kezelése. — Bussy és Japiot: A keratitis parenchymatosa Röntgen kezelése. — Braunschweig: Hemianopiásokon segitő eszköz. 276-277. lap. Vegyes hírek. 277. lap. T . EREDETI KÖZLEMÉNYEK A trachomás kötőhártya kauteres resectiója. Irta: ifj. Liebermann Leó dr., egyetemi magántanár, közkórházi főorvos.A Magyarország Szemorvosai Egyesületének múlt évi közgyűlésén a trachoma gyógyításáról tartott előadásomban kifejtettem álláspontomat az áthajlási kötőhártya és a pillaporcz kimetszését illetően, s a kötőhártyaresectio új típusának vázlatát adtam. Beszámoltam arról a tapasztalatomról, hogy intensív és gondos mechanikai kezelés mellett egészen más felfogáshoz jutunk az áthajlási redők trachomás elváltozásainak jelentőségére nézve, mint ha a gyógyszeres kezelés értékét túlbecsülve, a csomókinyomást és lekaparást, valamint az üvegpálczskamasszálás rendszeres alkalmazását elhanyagoljuk , tapasztalni fogjuk, hogy az áthajlási kötőhártya, habár itt szoktak a trachomás elváltozások a legnagyobb tömegben jelentkezni, mégsem a legmakacsabb fészke a trachomának, hanem a gyógyításnak majdnem kivétel nélkül enged. Ellenben nem ritkán látjuk, hogy régi, elhanyagolt esetekben a tarsalis kötőhártya, különösen a felső, daczára az ezután foganatosított intensív mechanikai és gyógyszeres kezelésnek, a gyógyulásban nem tart lépést az áthajlással, vastag, érdes marad s esetleg a pannus, daczára az áthajlás kielégítő, sőt teljesnek látszó gyógyulásának, mégsem tűnik el, aminek, mint látni fogjuk, a tarsalis kötőhártyarészben van ilyenkor az oka. Már ennyiből világos, hogy az áthajlási kötőhártyarész kimetszésének, mint azt tavaly kifejtettem, nem lehet jogosultsága. El is hagyták azok is, akik azelőtt szerették végezni. De nem lehet jogosult az elmondottak alapján az áthajlás kimetszése a porczczal és a porczot fedő tarsalis kötőhártyával együtt sem, mert csak az utóbbi szokott a conservativ gyógyításnak néha makacsul ellentállani, felesleges tehát az áthajtást vele együtt feláldozni s így elesik az indicatiója az úgynevezett kombinált excisiónak is a Heisrath-Kuhnt-féle klasszikus formájában. Jogosult maradhat ez a műtét, ha a kimetszés csak a tarsalis kötőhártyára és a pillaporczra szorítkozik. Indikált, ha a porcz maga is annyira beszűrődött, hogy gyógyulására belátható időn belül nincs kilátás s ha olyan a porcz állapota, hogy ez a gyógyulás nem is történhetnék másképp, csak heges begörbüléssel, s indikált különösen akkor, ha complicatiók is parancsolólag követelik a másképp el nem érhető mielőbbi gyógyulást. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem lehetett mindig biztosan megítélni, hogy a beszűrődött, megvastagodott tarsalis kötőhártya alatt mennyire beteg a porcz, másrészt pedig szükségessé . Betegbemutatás a Budapesti Kir. Orvosegyesület 1921 február 26.-i ülésén. Előadás Magyarország Szemorvosainak Egyesülete XIII. közgyűlésén 1921 május 15.-én. Budapesti Orvosi Újság, 1920, 22., 23. szám. vált e műtét akárhányszor a tarsalis kötőhártyarész eltávolítása érdekében, ha az a fentiek szerint gyógyulásra nem volt hajlamos, habár a porcz állapota nem indokolta volna ennek kimetszését is. Ez a kíméletesebb típusa a kötőhártya-porczexcisiónak volt eddig az egyetlen rendelkezésünkre álló eljárás az ilyen esetek gyógyítására. Nem mondhatjuk, hogy ez ideális megoldása volna a kérdésnek. Meg kell fontolni a következő szempontokat: A porczkimetszésnek nem szabad egészen a szemhéjszélig terjednie, 3 mm. széles szemhéjszéli porczrészt meg kell hagyni, mert különben nyitáskor a felső szemhéjszél minden szilárd váz híján, magasra domborodó ív alakját veszi fel, ami rendkívül csúfító. Már most vagy egészséges a porcz s a műtétet csak a beteg kötőhártyarész excisiója kedvéért végeztük: akkor a kötőhártyából esetleg még mindig nem távolítottunk el eleget, mert a meghagyott szemhéjszéli rész is beteg, viszont a porcz felső felét vagy kétharmadát szükség nélkül áldoztuk fel, ami a később esetleg még szükséges kezelés szempontjából nem irreleváns, mert megnehezíti a tökéletes kifordítást. Vagy pedig a porcz is súlyosan beteg, akkor ebből a beteg porczból a mondott mechanikai okból kénytelenek vagyunk egy jelentékeny részt mégis meghagyni a rajta levő kötőhártyarészszel együtt, tehát tökéletlenül oldottuk meg a feladatunkat. Már az említett tavalyi előadásomban kijelöltem az utat, melyet követni kezdtem e probléma jobb megoldására. Arra törekedtem, hogy csakis a tarsalis kötőhártyarészt távolítsam el, és pedig egész terjedelmében, de a porcz meghagyásával akkor, ha a porcz nem beteg vagy nem súlyosan beteg, vagy a porcz megfordításával (Blaskovics-féle tarsoplastika), ha hevesen begörbült, vagy a porcz egy részének a kötőhártyaexcisio terjedelmétől függetlenül való eltávolításával, ha a porcz is túlságosan beteg, amiről azonban legtöbbször csak a kötőhártya leválasztása után lehet meggyőződni. Az áthidalandó nehézség azonban az volt, hogy hogyan lehessen a porczhoz szorosan odanőtt kötőhártyát leválasztani, ami még ép kötőhártya esetén is alig lehetséges, még kevésbbé sikerül a porcz megsértése nélkül, ha a kötőhártya beszűrődött és törékeny. Késsel, csípővel, ollóval csak nagy kínnal sikerül, czafatokban, s a lecsupaszított porczfelület esetleg mégsem lesz sima. Más módot kellett tehát választani s erre kitünően alkalmasnak bizonyult a kérdéses kötőhártyarésznek galvanokauterrel való elroncsolása és a pörknek éles kanállal való lekaparása, így a legnagyobb könnyűséggel teljesen sima porczfelületet kapunk. Ennek befedése a felfejtett áthajlási kötőhártyarész előrevarrásával történik, de oly módon, mint a Kuhnt-féle kombinált excisio sebének fedése Blaskovics módosításával, azaz a varratoknak a szemhéjon való átöltésével s a bőrön gazehenger fölött csomózásával. Minthogy a műtétnek e mozzanatai teljesen hasonlók a kombinált excisióéi-