Orvosi Hetilap, 1922. március (66. évfolyam, 10-13. szám)
1922-03-05 / 10. szám
66. évfolyam. 10. szám Budapest, 1922 márczius 5. ORVOSI HETILAP Alapította: Markusovszky Lajos 1857-ben. Folytatta: Antal Géza és Hőgyes Endre. SZERKESZTI ÉS KIADJA: LENHOSSÉK MIHÁLY egyet. tanár főszerkesztő és székely Ágoston egyet. tanár szerkesztő. EREDETI KÖZLEMÉNYEK Újabb adatok a stenocardia kóroktanához, tünettanához és orvoslásához.* Irta: Schmidt Ferencz dr., a balatonfüredi sanatorium igazgató-főorvosa. A sokféle panasz között, amely miatt a betegek az orvost az élet második felében felkeresik, igen gyakran szerepelnek azon fájdalmak és paraesthesiák, amelyeket angina pectoris néven nevez az orvostudomány. E fájdalmak létrejöttének az okát leginkább a vérkeringési szervek különböző megbetegedéseiben keressük, s mert a visceralis szerveknek tulajdonképpen nincsenek fájdalomérző idegeik, így például maga a szív is érzéketlen, sok vitára adott alkalmat az anginás érzések keletkezésének helyes megvilágítása. Legelfogadottabb Mackenzie azon feltevése, hogy, bár a szív nem küld fájdalomingert a központi idegrendszerhez, de a vegetatív idegrendszer segítségével mégis izgalmak mennek a gerinczagyhoz és az agyhoz, amely izgalmak a megfelelő idegközpontok helyén fokozott ingerlékenységet váltanak ki és az ezen területen bejövő idegek közvetítette érzésben oly változás történik, hogy már kisebb fajta ingerek is mint fájdalmak jutnak öntudatra. Az anginás fájdalmak létrejöttét egyesek neuralgiás alapon magyarázzák, mások a szívizom görcséből, ismét mások különösen a coronaria erei átjárhatóságának csökkenése folytán támadt ischaemiából származtatják. A neuralgiás theoria a szív és a szívvel vonatkozásban levő idegek, ganglionok izgalmából, gyuladásából magyarázza a fájdalmakat és Meyer, valamint Fröhlich kutatásainak eredményében, kik kimutatták, hogy az erekben sensibilis idegek is vannak és a megfelelő érzésvezetés helyét a gerinczagyban meg is állapították, e nézet megerősítését látja. 1914-ben Braun egy szép munkában igyekezett a neuralgiás eredetet bizonyítani, s szerinte a klinikai vizsgálatok azt mutatják, hogy az anginás fájdalmak igen sok esetben a pericardium területéhez vannak kötve, ahol a phrenicus és a sympathicusból származó érzőidegek és idegvégződések megtalálhatók. Azt állítja, hogy oly pericarditis, amelynek helye a pericardiumnak a nagyerekre való áthajlási területe, anginaszerű fájdalmat hoz létre. A pericarditis keletkezésére az ereknek, különösen a coronariáknak a megbetegedése ad okot, és pedig epistenocardialis pericarditisnél a bal coronaria ramus descendese nagyobb vagy kisebb ágainak, a basalis alaknál pedig azon kisebb coronariaágaknak a megbetegedése, amelyeknek hálózata a pericardiumra is átterjed. Az anginának különböző jellegzetes tulajdonságát, így például, hogy irradiatio útján távol idegterületekre is terjed, a neuralgiás theoria bizonyítására használja fel, mert a neuralgiára szintén jellemző az, ami az anginára, hogy tudniillik már a legkisebb inger kiválthatja, könnyen átmehet más területre és leggyakrabban nervosusosan disponált embereken jelentkezik stb. Bár minden valószínűség szerint több eset van, midőn az előbb említett pericarditis csakugyan előidéz anginás fájdalmat, minden esetben ezt az angina okának el nem fogadhatjuk, mert többek között például már az egyszerű idegizgalom, vagy nicotin okozta spasmus és bizonyos tekintetben az emboliás elzáródás folytán keletkező fájdalom is ellene szól. Azok, akik a szívizom görcséből magyarázzák a fájdalom keletkezését, a láb akaratlagos izgalmaiban leginkább éjszaka beálló görcs analóg esetére hivatkoznak, amely görcsöt valamely sensibilis ideg izgalma váltja ki, pár percig tart és a fájdalom megszűnte után a megfelelő izmok területén egy ideig még hyperaesthesia marad vissza. Ezek szerint a szívizom falában levő idegszálaknak és végződéseknek compressiója magyarázná meg a változó intenzitású anginás fájdalmakat. Ez analógia annyiban találó, hogy az anginás fájdalom is sokszor éjjel, többször már igen kis ingerre támad, gyakran megtaláljuk a hyperaesthesiás területet is, de mégis ezen theoria ellen szól az a tapasztalat, hogy lábgörcsnél a vasomotorzavar minden jele hiányzik és hogy anginánál a fájdalmak alatt a pulsus rendszerint jól tapintható, sok esetben szabályos és a hyperaesthesiás terület is többször hiányzik. Legtöbb híve és orvosilag legjobban elfogadható alapja azon feltevésnek van, mely az anginás fájdalmak keletkezését különösen a nagyerek és a coronariák pathologiás állapotára vezeti vissza. Lewandowsky szerint a sima izomrostok, kivált az erek sima izomelemei néha bizonyos körülmények között erősebb összehúzódás folytán érzékenynyé lesznek és szervi fájdalmakat hoznak létre. Neusser szerint a fájdalmakat a coronaria görcsös összehúzódása idézi elő, úgy hogy az érzés sensibilis sympathicusrostok útján centripetalisan vezettetik. Hubhard szerint anginánál a coronaria spasmusos görcse van jelen és a kisugárzó fájdalmakat az érgörcs átterjedése a szomszédos érterületre okozza. Ezt támogatja azon némely esetben észlelhető körülmény, hogy anginás roham alatt balkarfájdalom esetén a bal radialis pulsus kevésbbé érezhető. Ezen ischaemián nyugvó magyarázat párhuzamot von a szív helyzete és azon állapot között, amelybe claudicatio intermittens esetén a láb akaratlagos izmai jutnak, amidőn a már pathologiásan megszűkült ér az izmoknak a mozgás folytán szükséges nagyobbfokú tápláltatását annál kevésbbé tudja kellőleg teljesíteni, mert az ér lumene a görcsös összehúzódás folytán még jobban megszűkül és így az izmokban kisebb-nagyobb fokú ischaemia keletkezik. Ezt a hasonlatot a szívre vonatkoztatva, angina esetén a coronariáknak bizonyos okból eredő megszűkülése vagy elzáródása hirtelen vérhiányt * A Budapesti Kir. Orvosegyesület 1921 deczember 3.-i rendes adományos ülésén tartott előadás. ALOM TART EREDETI KÖZLÉSEK Schmidt Ferencz: Újabb adatok a stenocardia kóroktanához, tünettanához és orvoslásához. 89. oldal. Hetényi István: Közlemény a kir. magy. tudományegyetem I. sz. belklinikájáról. (Igazgató : Bálint Rezső dr., egy. ny. r. tanár.) A phloridzin hatása a vérczukorra diffus kétoldali haematogen vesebetegségekben. Adat a phloridzinhatás kérdéséhez 95. oldal. Rosenthal Jenő: Közlés a budapesti kir. tud.-egyetem I. sz. belklinikájáról. (Igazgató: Bálint Rezső dr., egyetemi ny. r. tanár.) A rossztermészetű daganatok modern Röntgen-kezeléséről. 96. oldal. Közkórházi Orvostársulat. (XI. ülés 1921 deczember hó 21.-én.) 99. oldal. Irodalom-szemle. Lapszemle. Belorvosion. Lehndorff: Erythema annulare rheumaticum — Sebészet. Sultan: A mellékvesekiirtásról epilepsia ellen. — Szülészet és nőorvostan Runge .• A szülés alatt beálló acut anaemiák kezeléséről. — Kisebb közlések az orvosgyakorlatra. 100. oldal. 1 Vegyes hírek. 100—101. oldal.