Orvosi Hetilap, 1922. május (66. évfolyam, 19-22. szám)
1922-05-07 / 19. szám
1922. 19. sz. ORVOSI HETILAP mely a szövetek mélyében minden egyéb mellékhatás nélkül hővé alakul át. Segítségével a testnek bármely mélységében tetszésszerinti hőfokot állíthatunk elő. Az új és fontos ebben az eljárásban tehát az, hogy az átmelegités nem külső hőbevitellel történik, mely a szövetek mélyébe hővezetés útján csak igen kis mértékben juthat be, hanem a hő a kezelés folyamán a bevitt áram energiájának átalakulásával ellenállási hő alakjában magában a szövet mélyében képződik. Az elektromosan átáramolt testrész hőfoka függ az alkalmazott áram erősségétől, az átáramolt szövetek elektromos ellenállásától és azelektródok nagyságától, alakjától. Míg a közönséges váltóáramból 300 milliampere már veszélyes sérüléseket, sőt halált okozhat, addig a thermopenetratiós áramból 1—2 Ampere erősségű áramot minden veszély nélkül vezethetünk a szövetek mélyébe. Az átáramoltatást elektródok segítségével végezzük. Rendesen egy nagyobb és egy kisebb elektródot alkalmazunk. Az áram a nagyobb elektródtól egyenesen halad a kisebb elektródhoz, úgy hogy az áramsűrűség, vagyis az ebből fejlődő hő maximumát a kis elektródnál találjuk. Ha az egyik elektródot igen kicsire szabjuk, magas áramintenzitás mellett a szövetben coagulatio fejlődik. A thermopenetratio ezen alakját „hideg kaustika“ néven a sebészetben ma már kiterjedten, az urológiában tűalakú cystoskop-elektrod segítségével intravesicalisan hólyagdaganatok, főképpen papillomák kiirtására jó eredménynyel alkalmazzák. A thermopenetratio lényegének bővebb tárgyalásába e helyen nem bocsátkozhatom, erre vonatkozólag a számos megjelent közleményre és szakkönyvre utalok. Klinikánkon Kelen egyetemi magántanárnak, Röntgen laboratóriumunk vezetőjének kezdeményezése és irányítása mellett közel 12 év óta a Reiniger-, Gebbert- és Schall-féle thermopenetratiós készülékkel dolgozunk. A thermopenetratio nőgyógyászati alkalmazásmódjait beteganyagunkon nagyrészben kipróbáltuk és eredményeinket időközönként közöltük. A következőkben thermopenetratióval kezelt 50 hólyagbajos nőbetegünkön szerzett tapasztalatainkról számolok be, közölve követett kezelési eljárásunkat is.Betegeink legnagyobb részét klinikánk urológiai rendeléséről kaptuk; eleinte olyanokon próbálkoztunk, kiken a szokásos hólyagkezelési eljárások az átlagos kezelési idő alatt eredményt nem mutattak vagy az alapbaj gyógyulása után a subjectív panaszok megmaradtak. Később a cystitisek legkülönfélébb válfajait vettük kezelés alá, melyeknél az incontinentia és a fájdalmas vizelésre vonatkozó panaszok voltak az előtérben-Kezeléseinket két úton, úgymint extra- és intravesicalisan végeztük. Az extravesicalisan kezelt esetekben a hüvelybe a Kelen-féle olivás, hőmérős elektródot alkalmaztuk; külső * elektródul pedig a hólyag fölé a symphysisre tenyérnyi ólomlemezt tettünk, hogy így a hólyagot a két elektród között áramoltassuk. 30 esetben ily külső, extravesicalis eljárással dolgoztunk. Eredményeink — bár a javulás itt is nagyrészben beállott — a belső, intravesicalis kezelés mögött maradtak. A 20 esetben alkalmazott intravesicalis kezeléskor belső elektródként az általam készített hólyagelektródot használtuk, amely kezeléseink folyamán minden tekintetben megfelelőnek bizonyult. Elején csappal ellátott, a középen elvékonyított, 20 cm. hosszú fémkatheter ez, melynek 2 cm.-es végrésze lecsavarható. A csaptól a lecsavarható végrészig az elvékonyított fémrész selyemmel átszőtt gummival szigetelve van. Előnye jó kifőzhetősége mellett, hogy intravesicalis kezelésnél a hólyag azon át megtölthető és a csap elzárásával egyúttal elektródul szolgál. A hólyagot a kezeléshez a bevezetett hólyagelektródon át nagyobb fecskendő segítségével kapacitásához mérten 100—300 cm physiologiás konyhasóoldattal töltjük meg. A megtöltés után a csapot elzárván, az elektródot az áramkörbe kapcsoljuk; külső elektródul a symphysisre alkalmazott tenyérnyi ólomlemez szolgál. Az áram itt a két elektród alakját tekintve a bőr felől kúp alakjában halad. A hólyagelektród áramát a hólyagot megtöltő konyhasóoldat, mint aránylag jó vezető, a hólyagfalhoz szállítja és itt a hólyagfal szövetének ellenállása folytán alakul át az áram hővé, úgy hogy a hólyagfalat egész terjedelmében éri az intensiv hőhatás. Az átáramoltatást hetenkint háromszor 0 5—1 Ampere mellett 10—20 perczig végeztük. Átlagosan tíz kezelésre állott be számottevő javulás, sok esetben már gyógyulás is, úgy hogy a kezelési idő — az enuresis nocturna eseteit kivéve — a négy hetet a legtöbb esetben nem lépte túl. A kezelt 50 esetből volt: Cystitis incontinentiás panaszokkal ......................................... 12 eset Cystitis fájdalmas vizeléssel ....................................... . — 15 eset Cystitis incontinentiával és fájdalmas vizeléssel ............ 18 eset Tuberculosis vesicae .................................................................................. ... 2 eset Enuresis nocturna ............................................................................... 3 eset A leggyorsabb eredményt értük el fájdalmas vizelés eseteiben; a panaszok rendesen már a 3.-4. kezelés után szűntek és rövidesen végképpen elmaradtak. Az incontinentiás tünetek valamivel lassabban, de szintén jó gyógyulási hajlamot mutattak. Tuberculosis vesicae két esetében — eltekintve a fájdalomcsillapító hatástól — a hosszas kezelés is eredménytelen volt. Érdekes az enuresis nocturna eseteiben aránylag gyorsan beállott javulás. I. H. R. 10 éves tanulóleány két éves kora óta éjjelenkint többször ágyába vizel. A második thermopenetratiós kezelés után a közbeeső két éjjel, a harmadik kezelés után újabb három éjjel nem vizelt ágyába, ami az addig éjjelenkint többszöri ágybavizelést tekintve,, feltűnő eredmény. N. B. M. 15 éves tanulóleány öt éves kora óta éjjelenkint ágybavizel, napközben is néha önkéntelenül el-elcseppen a vizelete. Évek óta a legkülönbözőbb hólyagkezelésben részesült eredménytelenül. Az ötödik thermopenetratiós kezelés után örvendezve közli, hogy a közbeeső két éjjel nem vizelt ágyába és napközben sem cseppent el a vizelete. III. J. K. 16 éves házileány 7 éves kora óta éjjeli ágybavizelésben szenved. A második thermopenetratiós kezelés után két éjjel nem vizelt ágyába. Mindhárom beteg kezelésünkben áll és állapotuk szinte kezelésenként örvendetesen javul. A teljes gyógyulás ez esetekben — nézetünk szerint — ha egyáltalában el lesz érhető, csak igen hosszas, kitartó kezelésre fog bekövetkezni. Kísérleteink ez irányban folyamatban vannak és így végleges eredményről e helyen még nem számolhatunk be. A Nagelschmidt által hólyagbajokban dicsért bactericid hatást olyan értelemben, hogy tisztán thermopenetratiós kezelésre cystitis esetén az eddig genyet tartalmazó vizelet feltisztult volna, nem tapasztaltuk. Ezt onnan magyarázzuk, hogy míg a thermopenetratiónak a thermolabilis bacteriu mokkal, így elsősorban a 41° C-nál pusztuló gonococcussal szemben való bactericid hatása saját nagyszámú kísérleteink folyamán is kétségtelennek bizonyult, addig a cystitisben domináló thermostabil coli, staphylo- és streptococcussal szemben a thermopenetratióval — a test szöveteinek ártalma nélkül — elérhető maximum 50° C, hő hatástalan. Éppen ezen tapasztalatunkból kifolyólag hangoztatjuk, hogy cystitis eseteiben a subjectív panaszokat gyorsan gyógyító thermopenetratiós kezelés mellett a bacterium-elpusztításra és kiküszöbölésre az eddig szokásos bactericid hólyagkezelési eljárások (hólyagmosások, instillatiók) feltétlenül fenntartandók. Tapasztalatunk szerint az ilyen kombinált kezelések adják a leggyorsabb és legtartósabb eredményt. Ha a beidegzési zavarokon, a hólyagzáróizomzat gyengeségén alapuló hólyagbajokban a thermopenetratióval elért kedvező eredményeinket tekintjük, szinte önkéntelenül felvetődik a kérdés, hogy váljon mindez a thermopenetratiónak a szövetek mélyében kifejtett hőhatásával magyarázható-e? Kowartschik, Blumreiái és mások a thermopenetratio fájdalomcsillapító és némely egyéb hatását a hőhatáson kívül elektromos áramhatásoknak tulajdonítják. Ezen nézettel ellentétben tudjuk azt, hogy az áramhatások in ultima analysi csak chemiai reactiókban állhatnak (chemiai dissociatiók és egyesülések, vegybontások), mely chemiai folyamatoknak megvan a reactiosebességük. Ha már most ennél a reactiosebességnél az áramváltódás gyorsabban következik be , mint ez a thermo- 177