Orvosi Hetilap, 1923. január (67. évfolyam, 1-3. szám)
1923-01-14 / 1. szám
1923. 1. sz. ORVOSI HETILAP 3 bocsátotta rendelkezésemre. Ha oleum olivarum nincs kéznél, úgy oleum maydis vagy sesami is használható. Maga az olaj ugyanis reactiót nem okoz. A befecskendezés nagy elővigyázatot igényel, mivel nagyobb, sőt néha még kisebb adagok is erős reactiót, néha valóságos mérgezési tüneteket okoznak. Tapasztalataim szerint legcélszerűbb 1—2 cm3 kénolajnak intramuscularis befecskendezésével kezdeni és eleinte hetenként egyszer, később hetenként kétszer fecskendezni. A második héten 3—4 cm3-t, a harmadik héten 4—8 cm3 kénolajat fecskendeztem a farizomzatba. A nagy reactióra való tekintettel 8 cm3-nél nagyobb adagokat nem alkalmaztam. A kezelés átlag 4—5 hétig tartott. A hőemelkedés rendesen kb. 10—12 órával a befecskendezések után jelentkezett és sokszor a 40 fokot is elérte. A lázas reactio alatt a beteg erős, úgy a kóros, valamint az egészséges ízületekre localizálódó fájdalmakról panaszkodott. Kénbefecskendezésekkel 17 beteget gyógykezeltem. Ezek kórképe a következőképen oszlott meg : Rheumatismus musculorum . — 6 Polyarthritis rheumatica chronica .. 6Arthritis deformans ........ 5 Összesen 17 , tizenhét, 30—50 életév között lévő egyénnél a kénkezelést rendesen más kezelési módok előzték meg és csak ezek hatástalansága után nyúltunk a kénhez. A A 6 rheumatismus musculorum esetei közül háromban a befecskendezésekkel teljes eredményt értem el. Megjegyzendő, hogy a betegek között egy hónapok óta szenvedő lumbagosat figyeltem meg, kinek fájdalmai a befecskendések után teljesen elmúltak. A többi három esetben hosszabb kezeléssel sem értem el eredményt. 3) A 6 polyarthritis rheumatica chronica esetében két hónap alatt, 5—6-szor befecskendezett 3—7 cn-es adagokkal csak két esetben láttam eredményt. Ezek közül nagyon érdekes volt egy 14 éves fiú esete, kinél tekintettel arra, hogy szülei vidékre akarták vinni, csak kéthetes kúrát alkalmaztam és ezen idő alatt 4-szer fecskendeztek alkalomként 2—3 cm 3 kénolajat. A kezelések után nagy reactio lépett fel, a hőmérsék 40 fokig szökött és a beteg a befecskendezések helyén is nagy fájdalmakról panaszkodott. Ezzel szemben a kézteszületek és az ujjak rheumás duzzanatai 3—4 nap alatt teljesen eltűntek és a fájdalmak is megszűntek. Ez esetben értem el a befecskendezésekkel a legszebb és legfrappánsabb eredményt. A további négy esetben súlyos, évek óta fennálló és az összes ízületekre kiterjedő folyamatról volt szó. Ezeknél minden alkalommal 5—8 cm kénolajat fecskendeztem az izomzatba, s dacára e nagy adagoknak a befecskendezések eredménytelenek voltak. 7) Az 5 kezdődő arthritis deformanssal jelentkezett betegemnél a folyamat négyben a térdizületre localizálódott és inkább az ízfelszínek egyenetlenségében nyilatkozott meg. Ezen négy eset közül háromban hosszabb kezeléssel azt értem el, hogy a fájdalmak megszűntek. E kórkép kórboncolástanát ismerve, nem valószínű, hogy az visszafejlődött volna, de a protoplasma-activálás elméletét számbavéve meglehet, hogy sikerült a folyamatot legalább időlegesen megállítani. Ezt természetesen ezen esetek hosszabb megfigyelése fogja megállapítani. Az ötödik esetben, amelyben az arthritis deformans több ízületre kiterjedt, nem volt eredmény. Mindezen kénnel kezelt beteg gyógyeredményét vizsgálva azt találjuk, hogy eredményes volt kilenc, és eredménytelen nyolc kezelés. A kénkezeléssel nyert tapasztalataimmal a kezelés pontos javaslatát Леб tudtam megállapítani. Az eredmények teljesen rendszertelenül jelentkeztek, így a külön kiemelt polyarthritis esetem meglepő gyógyulásával szemben négy esetben nem értem el eredményt. A jó eredményekkel szemben a kezelés rovására írandó annak nagyon erős és fájdalmas reactiója. b) Proteintest- (caseosan-) befecskendezések. E befecskendezéseknél a Hayden-féle caseosant használtam. A befecskendezést minden esetben intramuscularisan végeztem a farizomzatba. A sebészi asepsis szigorú betartásával mindjárt az első alkalommal 3—4 cml caseosant fecskendeztem és csak gyengébb szervezetű betegnél kezdtem 1—2 cml adagokkal. A befecskendezést rendszerint hetenként egyszer, legfeljebb kétszer végeztem. A kezelés 4—6 hétig tartott az említett beosztásban, úgyhogy összesen kb. 5—12 befecskendezést kapott a beteg. A caseosan tiszta hatását kutatván, a kezelés alatt a beteg minden más gyógyeszközét és gyógyszerét (pl. fürdőket, másságot, iszapot stb.) elhagytam. E kezelés nem fájdalmas, csak nagyon érzékeny betegek panaszkodnak néha a befecskendezés alatt kisebb feszülő érzésről. A módszer fájdalmatlanságát bizonyítja, hogy betegeim legnagyobb része a kezelés után gyalogszerrel távozott. A lázas reactio rendszerint 10—12 órával a befecskendezés után lépett fel. A hőemelkedés maximuma 38 fok volt. E hőemelkedés másnap ismét jelentkezett, harmadnap a beteg láztalan volt. A lázas időszak alatt a beteg gócok rendesen kissé érzékenyek voltak. Olyan esetekben, ahol a befecskendezések használtak, a jó hatás már az első alkalommal mutatkozott és a betegek rendesen a fájdalmak csökkenését jelentették. A 12 caseosannal gyógykezelt betegek kórképe a következőképen oszlott meg: Rheumatismus musculorum acutus — 3 Rheumatismus musculorum chronicus 2 Polyarthritis rheumat. universalis chronica ... 3 Arthritis deformans ... . .............- - - 4 Összesen 12 A A 3 rheumatismus musculorum acutus esetében már a második befecskendezés után a betegek fájdalmai jelentékenyen csökkentek és azok járása és mozgása észrevehetően javult. Ide soroltam egy 35 éves nőbetegemet, kinél nem reponált csípőficamodás következtében a kóros oldali medenceizomzatban myalgiás fájdalmak léptek fel, melyek két 5 cm3-es caseosan-befecskendezésre egy hét alatt csaknem teljesen elmúltak. 3) Rheumatismus musculorum chronicus kórismével két beteget gyógykezeltem, itt azonban kevésbbé szerencsés voltam, amennyiben csak az egyik betegem gyógyulásáról számolhatok be, a másik betegem állapota többszöri befecskendezés dacára sem javult. 1) Chronicus polyarthritis miatt három esetben végeztem caseosan-befecskendezést. Két esetben jelentékeny javulást, egy esetben pedig teljes gyógyulást értem el. Megjegyzem, hogy mind a három beteget évek óta más gyógyszerekkel kezelték, anélkül, hogy az állapotuk valamelyest javult volna. A Arthritis deformansnál négy esetben kísérleteztem caseosannal, egyrészt a fájdalmas tünetek enyhítése, másrészt a folyamat visszafejlesztése céljából. A kezdődő izületi folyamat három esetben egy térdizületre, egy esetben mindkét térdizületre localizálódott. Meg kell jegyeznem, hogy mind a négy esetben kezdődő folyamatról volt szó. Itt az első három esetben 4—5, négy cm3-ig felmenő caseosan-befecskendezés után a fájdalmak és járási nehézségek elmúltak és a betegek jelentékenyen javulva, jobb térdizületi működéssel távoztak. A negyedik, mindkét térdizületre kiterjedő arthritis deformansnál a fájdalmak nem enyhültek és a beteg változatlan állapotban hagyta el a rendelést. A caseosan-befecskendezések eredményét vizsgálva azt találjuk, hogy a megfigyelt 12 eset közül a befecskendezés 10 esetben eredményes, vagy legalább jó hatású volt, míg két esetben a kezelés eredménytelen maradt. Az eredmények tehát jobbak voltak, mint a kénbefecskendezéseknél. Kiemelem, hogy a caseosan-befecskendezések reactiója sokkal fájdalmatlanabb és enyhébb, mint a kéné és így a caseosan már egyedül ezért is a kénkezelés felett áll. c) A caseosan-befecskendezésekkel kombinált kénbefecskendezések. Dr. Molnár Elek László az „Orvosi Hetilap “-ban megjelent közleményében megemlíti a kénnel kombinált proteintest-kezelést. Engem az vezetett e kombinatióra, hogy az eleinte kénnel gyógykezelt betegeim egy része panaszkodott a nagyon fájdalmas reactiókra és így eny