Orvosi Hetilap, 1923. december (67. évfolyam, 47-51. szám)

1923-12-02 / 47. szám

1923. 47. SZ. ORVOST HETILAP hatok be, hogy a spermatogenesisben volt-e számba­­vehető eltérés; maga a beteg nemi képességének fogyat­kozását illetőleg panaszokat nem nyilvánított. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Schlagenhauser sem talált eseté­ben szőrzetkihullást s a petefészkekről sem említ külö­nös sorvadást, mindössze annyit jegyez meg, hogy a 27 éves nő havivérzése az utolsó hónapokban kimaradt. Nem lehetetlen, hogy a fertőző granulomák által oko­zott, tehát aránylag gyorsan fejlődő hypophysis-roncso­­lások a cachexia egyéb tüneteit inkább előtérbe állít­ják, mint a nemi sorvadást és a szőrzethiányt. Egy másik, ehhez közelálló esetet Baló József dr. boncolt a Szent István-kórházban. Az 52 éves férfit a mentők szállították be a kórházba, oly állapotban, hogy kihallgatható már nem volt. A beteg nagyon nyug­talan, a hozzá intézett kérdésekre nem ad összefüggő feleletet. Felesége elmondta, hogy az utóbbi hat hónap alatt igen sok vizet ivott s éjjel sokszor leszállt vizelni, azóta lefogyott, sápadt lett. A klinikai vizsgálat semmi határozottat nem derített ki. A beteg csak félig van ön­tudatánál, az ágyban hadonászik; fokozódó nyugtalan­ság mellett szívműködése egyre gyengült s másnap délután meghalt. A boncoláskor a mellkas és a hasüreg vizsgálata úgyszólván semmi eredményt nem adott s a felhágó aorta csekély sclerosisán kívül mindössze az tűnt fel, hogy az összes belső szervek a rendesnél jóval kisebbek voltak; a mellékvese is feltűnően kicsiny, míg a pajzs­mirigy kolloidban dús. A koponyaüreg felnyittatván, az agy burkain tejszerű elhomályosodás mutatkozott. Az agy oldalkamrái erősen tágultak. Az agy infundi­­bulumán egy borsónyi daganatocska látszik, amely folytatódik a hypophysisbe. Az utóbbi mintegy három­szorosára megnagyobbodott, tokján kölesnyi göbök tűnnek fel, melyek heges udvarral vannak körülvéve. Maga az ép hypophysis-állomány csak helyenként is­merhető fel, a hátsó lebenyt nem lehetett föltalálni. Mivel ezen jelenségekből szintén hypophysis­­cadhexiára kellett gondolni, pontos vizsgálat történt a szőrzetre és a nemiszervek állapotára vonatkozólag. Hypotrichosist nem lehetett megállapítani, a szőrzet a hónaljban és a fantájon elég dús volt; a herék közül azonban az egyikben nagyobbfokú fibrosis volt, a má­siknak pedig a kötőszövete szaporodott fel mérsékelten. Szöveti vizsgálatkor a hypophysis teljesen azt a képet adta, mint az első esetben, t. i. sarjadzásszövet közt elhintett, apró, zeg­ zúgos elsajtosodások látszottak, óriássejtekkel a széleiken. Gümőbacillust és syphilis­­spirochaetát nem lehetett kimutatni. A hypophysis mi­rigyes állománya itt is nagy fokban tönkrement, de mégsem olyan erősen, mint az első esetben. A többi szerveken egyszerű sorvadás szöveti jeleit találtuk, a herék közül pedig még a szabad szemmel épebbnek lát­­szóban is a herecsövek hámja erősen sorvadt, a mem­brana propria pótlólag hynalinosan megvastagodott; a herékben spermatogenesisnek semmi nyoma nem volt. A herék szöveti lelete teljesen megegyezett azzal, amit akromegaliások heresorvadásaiban látni szoktunk. Azt hiszem, nem tévedünk, ha ezt az esetet is a hypophysis-cachexiák közé sorozzuk, amelyet a hypo­­physist elroncsoló sarjadzásos daganat, valószínűleg szintén egy gumma váltott ki. Ez esetben is megvolt a fokozódó leromlás, boncoláskor a belső szervek kiter­jedt sorvadása, tehát a splanchnomikria, anélkül hogy egyébként, a hypophysistől eltekintve, más életfontos szervekben valami különösebb elváltozás lett volna. A hydrocephalust is legalább részben a hypophysis­­daganat rovására írhatjuk, mert egyéb hypophysis­­daganatok esetében is elégszer látunk hydrocephalust, ha azok az infundibulum felé növekedtek; az öntudat­zavarral járó izgalmi jelenségeket is, amelyek a halál előtt észleltettek, gyakran találtak hypophysis-daga­­natban szenvedőknél. Említettük, hogy a kórelőzmény­ben fokozott szomjúság és bővebb vizeletelválasztás sze­repel; a diabetes insipidusról tudvalevő, hogy az olyan hypophysis-daganatokhoz szeret különösen csatlakozni, amelyek a hátsó lebenyt is tönkretéve, az agyalap felé terjednek. Figyelemreméltó, hogy ez esetben hypo­trichosis ugyan nem volt, de az ivarmirigyek sorva­dása már bekövetkezett. A belső szervek sorvadásáról két esetünkben az alábbi táblázat nyújt képet, amely grammokban adja az egyes szervek súlyát, összehasondítva az illető szer­vek átlagos súlyával s egy akromegalia-esetünkkel, boníthatók-e pusztán syphilises cachexiának az eseteinlő­ben észlelt belső szervi sorvadások. Erre nézve azt vála­szolhatjuk, hogy sem a gümőkóros, sem a syphilises cachexiák nem szoktak ilyen általános, minden szervre egyenletesen kiterjedő egyszerű sorvadással járni, ha­nem a sorvadás többnyire csak egyes szervekre szorít­kozik s inkább elfajulásos jellegű. Számbajó az is, hogy a generalizált súlyos gümőkórnak vagy syphilis­­nek egyébként semmi jele nem volt, a fajlagos elválto­zások tisztán csak a hypophysisre korlátozódtak. Az esetek rövid ismertetése után legyen szabad néhány analizáló megjegyezést fűznöm a hypophysis­­cachexia kórképéhez, bár az az érzésem, hogy ezzel meg­lehetősen ingatag talajra lépek. A saját eseteink és az irodalmi közlések alapján a hypophysis­ cachexia jelei közt legfontosabbnak tartom az általános marasmust, amely az agyat kivéve az összes belső szerveknek majdnem egyenletes megkisebbedésében nyilvánul meg, s amelyre egyébként a boncolás során más magyaráza­tot nem találunk, mint a hypophisis mirigyes állo­mányának majdnem teljes pusztulását. Igazat kell ad­nunk Schlagenhausernek, hogy oly esetben, amikor súlyos, általános gümőkór (s hozzátehetjük: súlyos, ál­talános syphilis) jelei mellett a hypophysisben granu­­latiós daganatot találunk, akkor meglehetősen nehéz annak az elbírálása, mennyi esik az általános lerom­lásból a többi életfontos szervek súlyosabb, közvetlen megtámadtatására a gümőkór vagy syphilis által és mennyi a hypophysis mellső lebenyének pusztulására. Az az egyszerű, elfajulás nélküli, általános atrophia, amely a hypophysis-eredetű splanchnomikriát jellemzi, több vonásában hasonlít az öregkorban jelentkező álta­lános atrophiához, bár hiányzik belőle az agy sorvadása s az öregkori sorvadásokra jellemző pigmentszaporo­dás. Ha hozzászámítjuk ezekhez még a külső megjele­nésben is szembeötlő korai öregedést, felvetődik előt­tünk az öregedés problémája, amelyről idők folytán igen sok nézetet nyilvánítottak; újabban különösen a korai abnormis öregedés keletkezésében nagy fontos­ságot tulajdonítanak a belső secretio kóros megválto­zásának, így Lorand, Chvostek, Lévi és Rothschild a pajzsmirigy csökkent működésével hozzák összefüg­gésbe a korai öregedést, Hansemann és Tandler a nemi mirigyek belső elválasztásának megszűnését tartják az öregedés megindítójának. Azok a szöveti változások, amelyeket különösen első esetünk sorvadt szerveiben megállapíthattunk, arra vallanak, hogy ezen cachexiákban a sejtek élő proto­plasma anyaga csökken fokozatosan, kétségkívül azért, mert a dissimilatio túlsúlyra jut. A pajzsmirigyre nézve tudjuk, hogy annak a fehérje-anyagcserében nagy szerepe van s ezt állatkísérletek is bizonyítják, de a hypophysis jelentőségéről a fehérje-anyagcseré­ben állatkísérletek útján még nem sokat sikerült ki­deríteni, amennyiben hypophysis-kiirtás után vagy gyorsan bekövetkezett a halál, vagy pedig elhúzódó lefolyás mellett a dystrophia adiposo-genitalis tüne­tei állottak elő s csak újabban észleltek lassan fokozódó Máj Egyik vese Lép Szív Pankreas / Normalis egyén ........ 1600 150 200 300/e?’ Hypoph­­eadh I. eset... 1060 100 130m £ w E-« 'p&. „ N­. „ ... 950 100 120 2001•£ m Akromegalia ............. 2690 306 840 455 t1j 613

Next