Orvosi Hetilap, 1923. december (67. évfolyam, 47-51. szám)
1923-12-02 / 47. szám
1923. 47. SZ. ORVOST HETILAP hatok be, hogy a spermatogenesisben volt-e számbavehető eltérés; maga a beteg nemi képességének fogyatkozását illetőleg panaszokat nem nyilvánított. Meg kell itt jegyeznünk, hogy Schlagenhauser sem talált esetében szőrzetkihullást s a petefészkekről sem említ különös sorvadást, mindössze annyit jegyez meg, hogy a 27 éves nő havivérzése az utolsó hónapokban kimaradt. Nem lehetetlen, hogy a fertőző granulomák által okozott, tehát aránylag gyorsan fejlődő hypophysis-roncsolások a cachexia egyéb tüneteit inkább előtérbe állítják, mint a nemi sorvadást és a szőrzethiányt. Egy másik, ehhez közelálló esetet Baló József dr. boncolt a Szent István-kórházban. Az 52 éves férfit a mentők szállították be a kórházba, oly állapotban, hogy kihallgatható már nem volt. A beteg nagyon nyugtalan, a hozzá intézett kérdésekre nem ad összefüggő feleletet. Felesége elmondta, hogy az utóbbi hat hónap alatt igen sok vizet ivott s éjjel sokszor leszállt vizelni, azóta lefogyott, sápadt lett. A klinikai vizsgálat semmi határozottat nem derített ki. A beteg csak félig van öntudatánál, az ágyban hadonászik; fokozódó nyugtalanság mellett szívműködése egyre gyengült s másnap délután meghalt. A boncoláskor a mellkas és a hasüreg vizsgálata úgyszólván semmi eredményt nem adott s a felhágó aorta csekély sclerosisán kívül mindössze az tűnt fel, hogy az összes belső szervek a rendesnél jóval kisebbek voltak; a mellékvese is feltűnően kicsiny, míg a pajzsmirigy kolloidban dús. A koponyaüreg felnyittatván, az agy burkain tejszerű elhomályosodás mutatkozott. Az agy oldalkamrái erősen tágultak. Az agy infundibulumán egy borsónyi daganatocska látszik, amely folytatódik a hypophysisbe. Az utóbbi mintegy háromszorosára megnagyobbodott, tokján kölesnyi göbök tűnnek fel, melyek heges udvarral vannak körülvéve. Maga az ép hypophysis-állomány csak helyenként ismerhető fel, a hátsó lebenyt nem lehetett föltalálni. Mivel ezen jelenségekből szintén hypophysiscadhexiára kellett gondolni, pontos vizsgálat történt a szőrzetre és a nemiszervek állapotára vonatkozólag. Hypotrichosist nem lehetett megállapítani, a szőrzet a hónaljban és a fantájon elég dús volt; a herék közül azonban az egyikben nagyobbfokú fibrosis volt, a másiknak pedig a kötőszövete szaporodott fel mérsékelten. Szöveti vizsgálatkor a hypophysis teljesen azt a képet adta, mint az első esetben, t. i. sarjadzásszövet közt elhintett, apró, zeg zúgos elsajtosodások látszottak, óriássejtekkel a széleiken. Gümőbacillust és syphilisspirochaetát nem lehetett kimutatni. A hypophysis mirigyes állománya itt is nagy fokban tönkrement, de mégsem olyan erősen, mint az első esetben. A többi szerveken egyszerű sorvadás szöveti jeleit találtuk, a herék közül pedig még a szabad szemmel épebbnek látszóban is a herecsövek hámja erősen sorvadt, a membrana propria pótlólag hynalinosan megvastagodott; a herékben spermatogenesisnek semmi nyoma nem volt. A herék szöveti lelete teljesen megegyezett azzal, amit akromegaliások heresorvadásaiban látni szoktunk. Azt hiszem, nem tévedünk, ha ezt az esetet is a hypophysis-cachexiák közé sorozzuk, amelyet a hypophysist elroncsoló sarjadzásos daganat, valószínűleg szintén egy gumma váltott ki. Ez esetben is megvolt a fokozódó leromlás, boncoláskor a belső szervek kiterjedt sorvadása, tehát a splanchnomikria, anélkül hogy egyébként, a hypophysistől eltekintve, más életfontos szervekben valami különösebb elváltozás lett volna. A hydrocephalust is legalább részben a hypophysisdaganat rovására írhatjuk, mert egyéb hypophysisdaganatok esetében is elégszer látunk hydrocephalust, ha azok az infundibulum felé növekedtek; az öntudatzavarral járó izgalmi jelenségeket is, amelyek a halál előtt észleltettek, gyakran találtak hypophysis-daganatban szenvedőknél. Említettük, hogy a kórelőzményben fokozott szomjúság és bővebb vizeletelválasztás szerepel; a diabetes insipidusról tudvalevő, hogy az olyan hypophysis-daganatokhoz szeret különösen csatlakozni, amelyek a hátsó lebenyt is tönkretéve, az agyalap felé terjednek. Figyelemreméltó, hogy ez esetben hypotrichosis ugyan nem volt, de az ivarmirigyek sorvadása már bekövetkezett. A belső szervek sorvadásáról két esetünkben az alábbi táblázat nyújt képet, amely grammokban adja az egyes szervek súlyát, összehasondítva az illető szervek átlagos súlyával s egy akromegalia-esetünkkel, boníthatók-e pusztán syphilises cachexiának az eseteinlőben észlelt belső szervi sorvadások. Erre nézve azt válaszolhatjuk, hogy sem a gümőkóros, sem a syphilises cachexiák nem szoktak ilyen általános, minden szervre egyenletesen kiterjedő egyszerű sorvadással járni, hanem a sorvadás többnyire csak egyes szervekre szorítkozik s inkább elfajulásos jellegű. Számbajó az is, hogy a generalizált súlyos gümőkórnak vagy syphilisnek egyébként semmi jele nem volt, a fajlagos elváltozások tisztán csak a hypophysisre korlátozódtak. Az esetek rövid ismertetése után legyen szabad néhány analizáló megjegyezést fűznöm a hypophysiscachexia kórképéhez, bár az az érzésem, hogy ezzel meglehetősen ingatag talajra lépek. A saját eseteink és az irodalmi közlések alapján a hypophysis cachexia jelei közt legfontosabbnak tartom az általános marasmust, amely az agyat kivéve az összes belső szerveknek majdnem egyenletes megkisebbedésében nyilvánul meg, s amelyre egyébként a boncolás során más magyarázatot nem találunk, mint a hypophisis mirigyes állományának majdnem teljes pusztulását. Igazat kell adnunk Schlagenhausernek, hogy oly esetben, amikor súlyos, általános gümőkór (s hozzátehetjük: súlyos, általános syphilis) jelei mellett a hypophysisben granulatiós daganatot találunk, akkor meglehetősen nehéz annak az elbírálása, mennyi esik az általános leromlásból a többi életfontos szervek súlyosabb, közvetlen megtámadtatására a gümőkór vagy syphilis által és mennyi a hypophysis mellső lebenyének pusztulására. Az az egyszerű, elfajulás nélküli, általános atrophia, amely a hypophysis-eredetű splanchnomikriát jellemzi, több vonásában hasonlít az öregkorban jelentkező általános atrophiához, bár hiányzik belőle az agy sorvadása s az öregkori sorvadásokra jellemző pigmentszaporodás. Ha hozzászámítjuk ezekhez még a külső megjelenésben is szembeötlő korai öregedést, felvetődik előttünk az öregedés problémája, amelyről idők folytán igen sok nézetet nyilvánítottak; újabban különösen a korai abnormis öregedés keletkezésében nagy fontosságot tulajdonítanak a belső secretio kóros megváltozásának, így Lorand, Chvostek, Lévi és Rothschild a pajzsmirigy csökkent működésével hozzák összefüggésbe a korai öregedést, Hansemann és Tandler a nemi mirigyek belső elválasztásának megszűnését tartják az öregedés megindítójának. Azok a szöveti változások, amelyeket különösen első esetünk sorvadt szerveiben megállapíthattunk, arra vallanak, hogy ezen cachexiákban a sejtek élő protoplasma anyaga csökken fokozatosan, kétségkívül azért, mert a dissimilatio túlsúlyra jut. A pajzsmirigyre nézve tudjuk, hogy annak a fehérje-anyagcserében nagy szerepe van s ezt állatkísérletek is bizonyítják, de a hypophysis jelentőségéről a fehérje-anyagcserében állatkísérletek útján még nem sokat sikerült kideríteni, amennyiben hypophysis-kiirtás után vagy gyorsan bekövetkezett a halál, vagy pedig elhúzódó lefolyás mellett a dystrophia adiposo-genitalis tünetei állottak elő s csak újabban észleltek lassan fokozódó Máj Egyik vese Lép Szív Pankreas / Normalis egyén ........ 1600 150 200 300/e?’ Hypopheadh I. eset... 1060 100 130m £ w E-« 'p&. „ N. „ ... 950 100 120 2001•£ m Akromegalia ............. 2690 306 840 455 t1j 613