Orvosi Hetilap, 1925. január (69. évfolyam, 1-4. szám)
1925-01-11 / 2. szám
1925. 2. sz. ORVOSI HETILAP pontosságával mondott el. Két év előtti éjjeli álmából arra ébred, hogy jobboldali hemiplegiája és teljes aphasiája van. Meggyújtja a villanyt, megnézi az óráját és konstatálja, hogy a roham pontosan tíz percig tartott. Utána nyugodtan alszik reggelig és megy operáink. Majd megismétlődnek, komolyabb jelleget öltenek e rohamok és lassan kint kifejlődik az a kórkép, amely megtévesztésig utánozza a progressiv paralysisét. Nem a serologiás és liquor-vizsgálatok negatív volta, hanem a kórlefolyás megfigyelése az, amely bizonyítja, hogy — legalább az aetiológia szempontjából — nem igazi paralysis borította árnyékba e kiváló agyvelő működését. A francia irodalomban találjuk e kórkép leírását, amelyet ott az angiospastikus végtagmegbetegedés analógiájára az agyvelő intermittáló claudicatiójának neveztek el. Ahogy a Raynaud-féle betegségben végeredményben elhal a végtag, úgy pusztul az agyvelőerek egyre ismétlődő görcsös szűkülésére az agyvelő kérge is. Pseudoparalysis angiospastica ex abusu laboris orta. Ha, végigtekintünk szakadatlan munkában eltöltött életén, az elszigetelt ember régi tragédiáját látjuk annak minden phasisában. Csak hasonlattal tudom egyéniségét a távolabb állóknak érzékíteni. Olyan volt az ő élete és egyénisége, mint a lomberdő rengetegébe véletlenül elhullott magból kicsirázott fenyőfáé. A terepért való nehéz küzdelem után sudárrá fejlett fenyő törekszik a nap felé. Egy-kettőre áttör a lombos fák koronáján, és gyorsan föléjük nő csúcsával. Minél magasabbra tör, annál jobban vékonyodik sudara. És végül, mint idegen, idegen talajon elárvultan áll egyedül, segítség, rokonlélek nélkül, míg az első nagy vihar le nem töri nem védett koronáját. Mannninger Vilmos dr. LAPSZEMLE Belorvostan. Tapasztalatok a szívműködés erejéről. Sobolovski. (Med. Kimi. 1924. 44. sz.) Katzenstein 1904-ben a szívműködés erejének vizsgálatára a következő eljárást ajánlotta: Ha fekvő beteg artéria femorálisait két percig leszorítjuk, akkor két perc múlva egészséges emberen a szívműködés szaporasága változatlan vagy csökken, betegszívű embereken pedig szaporább lesz. Ha ez a szaporulat percenként csak 2—6 érlökésnek felel meg, úgy a szív ereje csökkent, ha ennél több, akkor a szív izomzata rossz. Szerző ezen eljárás szerint végzett sorozatos vizsgálatai alapján azt véli, hogy ezzel különösen műtétre kerülő betegek szívmunkájáról értékes felvilágosítás nyerhető, de carcinomás és sepsises beteg toxinos szívbántalmának súlyossága is megítélhető vele. Neurastheniás betegek vizsgálatakor morphiumot ajánl. Sok esetben egyébként negatív lelet mellett egyedüli jele volt a súlyos szívizombántalomnak. Kaltstein dr. A galócamérgezés. L. Welsmann. (D. Arch. f. kimn. Med. 45. k. 151. 1.) 41 észlelt, ezek közül 19 halálos eset alapján ismerteti az Amanita phalloidessel történt mérgezés lefolyását. Teljes jólétben eltelt 7—40 órával a gomba megevése után a mérgezett hány és heves hasmenést kap, széke nem véres. Súlyos esetekben mindjárt kezdetben nagy gyengeség fogja el, de öntudata zavartalan, csak az exitus közeledtével homályosul el; ekkor az ínreflexek eltűnhetnek. Babinski-reflex jelenhet meg. Görcs nem fordult elő. Ikterus csak egy esetben támadt, de ez éppen könnyű lefolyású volt; lázas is csak ez az egy beteg volt. Ezt az ikterust más okból származtatja a szerző. A máj megduzzad és érzékeny lesz, gyakran főképen a bal lebenye; a gyógyult esetekben a májduzzanat hamar elmúlt. A lép megnagyobbodása nem volt megállapítható. A vizeletben kevés fehérjét mindig, urobilint és urobilinogént csak az egyetlen ikterusos esetben talált. Cukor sohasem volt kimutatható, indikan- és diazoreactio negatív volt. Csecsemők mérgezett anyjuk tejétől nem betegedtek meg. A mérgezett sorsa a vérkeringés romlásán fordul meg, melyet a szerző feltevése szerint az érmozgató központ bénulása okozhat, mert sem a szívizom elzsírosodása, sem a hasmenéssel járó vízvesztés nem magyarázza meg kielégítően. A súlyos, legtöbbször halállal végződő esetekben az érverés szapora, üres, utóbb nem is tapintható: az exitus a gombaevés után a 2—6. napon következik be. Az öt esetben végrehajtott boncolás a máj, a szívizom, a vesecsatornák, valamint a rekeszizom és a hasizmok elzsírosodását mutatta. Azok a betegek, akiknél az érvelés romlása nem állott be, mind teljesen meggyógyultak. A szerző azt gondolja, hogy a mérgezés klinikai képében a máj bántalmazottságának nincs jelentős része. Szerinte az elzsírosodás nem degenerálás, hanem zsírvándorlás a zsírraktárakból a parenchymás szervekbe és az izomzatba. Sem atrophia flava, sem cirrhosis kifejlődését nem látta; a máj súlyosabb functiozavarára utaló tünetet nem észlelt. A súlyos vérkeringési zavarral járó esetekben sem cukorinfusiótól, sem camphortól, strychnintől, adrenalintól nem látott biztos hatást; a könnyebb esetek maguktól meggyógyultak. A prognosis mindig bizonytalan, hirtelen rosszabbodás bármikor beállhat. Mivel a mérgezés sem a gombában kimutatott haemolysin, sem a muscarinszerű alkaloid hatásából nem érthető meg, a szerző feltételez egy harmadik mérget, mely az érbénulást okozná és melyet baktériumtoxinszerűnek gondol. A gomba méregtartalma tenyésztése első heteiben a legnagyobb. Az egyetlen sikert ígérő gyógyító eljárást az immunizálásban látja. Perémy dr. Golyvaprophylaxis Svájcban. Eggenberger H. (Münch, med. Wochenschr. 1924, 29. sz.) A bajor golyvabizottság és orvosegyesület előtt f. évi június 2-án tartott ezen előadásában megállapítja, hogy a teljesen golyvamentes vidékek átlag-pajzsmirigye kisebb, mint a golyvás vidékeken rendesnek ismert pajzsmirigy. Klinikai szempontból az a rendes pajzsmirigy, mely nem tapintható és semmi hyperthyreosisos tünetet nem okoz. A golyvásokra vonatkozó statisztikai adatokból kiderül, hogy a svájci újszülöttek 50—70%-ának pajzsmirigye megnagyobbodott, az összes iskolásgyermekek fele láthatóan strumás és a hadkötelesek 2%-a struma miatt szolgálatképtelen. Legalább 5000 kretin van állandóan állami intézetekben. A golyva aetiológiájára vonatkozó számos elmélet közül 1915-ben Hunziker H. alapozta meg a golyva biológiai keletkezésének új felfogását, amit 1919-ben Bayard egészített ki, hangoztatva a jódszegény táplálék jelentőségét a struma keletkezésében. 1851-ben már Chatin kimutatta, hogy a tengerparttól a golyvás vidékek tele fokozatosan kevesebb jód található a természetben, de ezen megállapítását nem vették akkor kellő figyelembe. Újabban Svájcra vonatkozóan Feilenberg, az Egyesült Államokra nézve Mac Clendon vizsgálatai erősítették meg Chatin észrevételének helyességét: mindkettő vizsgálatainak eredménye az, hogy a jódszegény vidék egyúttal golyvás vidék is. A pajzsmirigy tartalmaz legtöbb jódot minden szervünk között s tudott dolog, hogy jódot nem tartalmazó pajzsmirigykészítmény hatástalan. S minthogy a jelentős jódtartalmú pajzsmirigy hormon nélkül nem is létezhetik az ember, a jódot életfontosságú elemnek kell mondanunk, mely a szervezet többi szervetlen alkotórészétől abban különbözik, hogy rendkívül kis mennyiségével szerepel. E fontos szerepe és kis mennyiségével kifejtett intensív hatása miatt a jód a nemes tápszer jellegével bír. Elenyésző kis mennyiségű jód sok tápszerünkben van: legtöbb a csukamájolajban, aztán a halakban, citromban, vajban, tojásban és a zöldfőzelékekben. Jódszegény a liszt, marhahús, hámozott alma és burgonya. A jódhatás sokban hasonlít a vitaminhatáshoz. Nem a mennyiségével járul a jód a szervezet felépítéséhez, hanem mint katalizátor szerepel. Feilenberg kimutatta, hogy az A-vitamint tartalmazó tápszerek egyúttal dús jódtartalmúak is. Nem lehetetlen, hogy a vitaminok titokzatos hatása mögött hasonló módon még ismeretlen, mikrochemiai mennyiségű nemes, anorganikus anyagok rejlenek. A Feltenbergnek sikerült kimutatnia a jódot az anyagforgalomban, amit csekély mennyisége miatt mikrogrammban milliomodgrammiy) fejez ki. Vizsgálatai szerint egy emmenthali lakos napi jódfogyasztása tápszerei útján 11—13 y jód, míg a rendes pajzsmirigyműködés napi 40—80 g jódot kíván. Ha a táplálék s így a vér nem tartalmaz elég jódot, a pajzsmirigy megnagyobbodik, erei kitágulnak, hogy így nagyobb munka árán a hígabb oldatból lehetőleg mégis visszatartsa a szükséges jódmennyiséget. A golyvva tehát — mint azt Hunziker már 1914-ben hangoztatta — a pajzsmirigynek munkaszaporulat okozta hypertrophiája, nem azért, mintha a golyvás vidéken több hormonra volna szükség, hanem mert az exogen jódszűke miatt annak előállítása kerül nagyobb munkába. A golyva oka ezek szerint exogen, vagyis a környezet jódszegénységében keresendő. A 33