Orvosi Hetilap, 1925. október (69. évfolyam, 40-43. szám)
1925-10-04 / 40. szám
950 ORVOSI HETILAP 1925. 40. sz. Mióta Harvey 1628-ban tisztába hozta a vérkeringés folytonosságát és a két vérkör közti összefüggést, a szívnek szivattyúműködését könnyű volt áttekinteni, billentyűinek szerepét könnyű volt megérteni. Könnyű volt megérteni azt is, hogy a szív valamelyik szájadékának szűkülete, vagy valamelyik billentyűjének hibája a szív mozgásában milyen zavart okoz, melyik szívrekeszt terheli meg és így melyiknek kitágulására, falának megvastagodására kell vezetnie. Ezt tudva, a megnagyobbodott szívtompulat alakjából és azon terület helyéből, terjedelméből, amelyen fokozott izomműködés jelei tapinthatók, már némi valószínűséggel sejthető, melyik szívszájadék beteg. De az ilyen következtetés sokszor nem egészen megbízható. Másrészt szívtágulat és hypertrophia előfordulhat szájadékhiba nélkül is. Megbízható diagnosisokra addig kellett várni, míg 1816-ban a Laennec egy ötletéből származó vizsgálati eljárás nem egészítette ki a tapintást és a kopogtatást. Szívbajos leánnyal foglalkozott. Nem akarta fülét mellére tenni. A beteg ágya mellett az asztalon papírlap feküdt. Laennec belőle csövet csavart. Egyik végét a beteg szívtájára tette, a másikon hallgatódzott. Ez volt az első strictoscop. Meglepetve vette észre, hogy ez az egyszerű mód mennyire tökéletesíti az auscultatiót. Segítségével megállapítható hangok és zörejek punctum maximumának helye. A punctum maximumnak localisatiójából azzal együtt, hogy a rendellenes hang vagy zörej a szívműködésnek melyik phasisára esik, tudom azt, hogy e phasisban a punctum maximumnak megfelelő szájadéknak nyitva, vagy zárva kellene-e lennie, le volt vezethető, hogy melyik szájadék hibás és hogy hibája szűkület-e, vagy billentyűelégtelenség. Az így levont következtetések helyességét a kórboncolásoknak végtelen sora igazolta. Ha pedig ez az igazolás elmaradt, a diagnosis hibájának okát keresve, az orvos vizsgálatának tökéletesüléséhez jutott és utána a tévedések száma mind kisebbé válhatott. Minél megbízhatóbbakká váltak diagnosisaink, annál világosabban láttuk azt, hogy a hiba következménye és a beteg általános állapota csak részben függ a szívszájadék hibájától és hogy azt elsősorban a szívizomnak állapota szabja meg. Ettől függ, hogy a hiba következményeinek correctiója, a compensatio, mennyire tökéletes vagy elégtelen. Ezt tudva, érthetővé vált, miből áll a digitális hatása. Az a szívszájadék hibáján nem változtat semmit. Amit befolyásol, az az izom működése. E befolyás közelebbi megismerésére az első nagyértékű vizsgálatokat 1861-ben Traube kezdte meg. Velük kezdődik a digitális pharmakodynamikájának kidolgozása.. Kellő alapossággal vele csak állatkísérletekben lehetett foglalkozni. A digitális levélben számos vegyület foglaltatik. Azok mennyisége és keverési aránya nem egészen állandó. Azért a digitálishatás nem mindig azonos ugyanannyi digitálislevél beadása után. De a digitálislevélben foglalt vegyületek összetétele és egymáshoz viszonyított mennyisége a növény életéhez és nem a szívbajos ember szükségletéhez alkalmazkodott. A lehető legjobb hatás biztosítására a hasznos, a káros és a fölösleges vegyületek elkülönítése kívánatos. Ezen elkülönítést a chemia módszereire kellett bízni. Az elkülönített vegyületeket hatásuk szempontjából pedig az állatszíven a pharmakológus vizsgálta meg. Eredményeit fölhasználta a gyógyszeripar és állandó, megbízható hatású praeparátumokat bocsátott az orvos rendelkezésére. Azokat a határokat pedig, amelyek közt a digitálistól eredmény várható, indicatióit, contraindicatióit és adagolásának módjait a klinikai észlelés határozta meg. Eközben más szívszereket is ismertünk meg. Ezenkívül mindjobban felismertük azokat a correlatiókat, amelyek a szervezet különböző részeit egymással összekötik. E correlatiók folytán egy szervre gyakorolt hatás másoknak működését is módosítja. A szívműködés javítása tehát más szervnek működésére is hat és viszont és megtanultuk azt, hogyan lehet indirect gyógyszerhatásokat elérni, így pl. a vesére ható gyógyszerek közvetve a szívműködést is kedvező módon befolyásolhatják. Ezen ismeretek alapján gyógyszerkombinatiókhoz jutunk, amelyek segítségével sokszor jóval tökéletesebb eredmény érhető el, mint egyes gyógyszerekkel. Nem mélyedek bele részletekbe. Fejtegetéseimnek egyedüli célja az, hogy bevezetve önöket az orvosi kutatás műhelyébe, abban jól megválasztott részletekre futólagos pillantásokat vessenek. Csak annyi benyomás megszerzésére akarok ma alkalmat adni, amennyi arra elég, hogy végconclusióimmal saját kritikájuk alapján egyetérthessenek, vagy vele szemben állást foglalhassanak. A therapiának említett módszerei nem hatnak az anatómiai elváltozásra. Azok tisztán a functionalis therapia eszközei. Indicatióikat helyesen felállítani, hatásukat megbízható ellenőrzés tárgyává tenni tehát csak akkor lehet, ha a kóros és befolyásolt functio meghatározására a functionalis diagnostika exact módszerek birtokába juttat. A szív functionalis diagnostikája diagnostikánk leggyönyörűbb fejezeteinek egyike. Segítségével megállapíthatjuk az egész keringés kielégítő voltát, vagy elégtelenségét. A keringésben az egyes szívrevolutiók eredménye összegeződik. Betekintésünk teljes tehát csak úgy lehet, ha ezeknek nemcsak összegezett eredményét ismerjük, de velük egyenként is foglalkozunk. Erre a szív, a pulzus tapintása, a vénamozgások megfigyelése, a physiologiától kölcsönvett graphikus és mérőmódszerek hosszú sora áll rendelkezésünkre. Közülök tudományos történeténél és jelentőségénél fogva kimagaslik az elektrocardiographia. Csak erről akarok néhány szót szólani. Gralvani híres békacombkísérletével 1780-ban az elektrophysika bámulatos fejlődés sírjára lépett. Ez átalakította fogalmainkat az élettelen természet felől, az elektrophysikára fölépített elektrotechnika átalakította a világot, az emberi életet és bőven merített belőle a biológia is. A mi szempontunkból az elektrophysiológiában korszakalkotó volt Du Bois-Reymondnak 1848-ból származó fölfedezése. Az izom ingerülete elektromos potentiálváltozással jár karöltve. Ezen elektromos változások rendkívül kicsinyek. De a physika eszközeinek érzékenysége óriási és velük sikerült elérni azt, hogy a szív ingerületével járó elektromos változások finom fonalat mozgásba hoznak. E fonal árnyéka fényérző lemezre vetíthető. Ha a lemezt óramű mozgásba hozza, akkor reá a fonal árnyéka mozgása közben görbét rajzol fel, amely fixálás után analizálható. Az ilyen elektrocardiogrammban a szívnek periodikusan ismétlődő revolutiói közben végbemenő intim folyamatok igen éles kifejezésre jutnak. Az elektrocardiogramm a legtökéletesebb módot nyújtja a szív rythmuszavarainak tanulmányozására. Természetes, hogy ez az analysis eredményre csak akkor vezethetett, mikor a physiologia az experimentális pathologiával karöltve a szív rythmikájának tanát szilárd alapra építette fel. Főleg Gaskell, Knoll, Engelmann, Hering vizsgálatai után az experimentális kutatás eredményeit Mackenzie és Wenckebach átvihették az élő emberre és azóta az elektrocardiogrammot megértjük. Segítségével a különböző rythmuszavarokat eredetük, természetük szerint tudjuk megkülönböztetni. Ez megfelelő kezeléseiknek előfeltétele. Közülök egyike a leggyakoribbaknak, a legfontosabbaknak az arhythmia perpetua. Ma már különálló gyógyszer fölött is rendelkezünk. Nyomára megint a véletlen vezetett. Egy németalföldi úrnak arythmia perpetuája volt. A forró égöv alatt járva chinint szedett, mint ott mindenki, aki magát a malária ellen akarja óvni. Azt vette észre, hogy chinin beverése után arhythmiára szűnt. Észleletét Wenckebachhal közölte. Azóta a chinin, később a chinidin a szívszerek közt foglal helyet. Eddigi példáim a functionális therapia köréből valók. Ez a therapia rendkívül sok szenvedést enyhít, kritikus pillanatokban életeket ment meg, betegségek lefolyását évekkel, évtizedekkel nyújtja meg — és mégis messze áll az ideális therápiától. Az anatómiai elváltozást mint adottat, mint meg nem változtathatót fogadja el és célja tulajdonképen csak abból áll, hogy a szerve-