Orvosi Hetilap, 1926. június (70. évfolyam, 23-26. szám)

1926-06-13 / 24. szám

1926. 24. sz. ORVOSI HETI LAS­ takat stigmatizálja, akik egészségileg még mindig egy fokkal jobban állnak, mint a minden nagy városban legalább tízszerte nagyobb számú titkos prostituáltak. Az előadónak legsúlyosabb tévtana azonban az a ki­jelentése, hogy a syphilis nem gyógyulhat meg. E he­lyen a leghatározottabban kell leszögezni, hogy ez veszedelmes nézet, melynek teljesen ellentmond a sok­szoros tapasztalás. A syphilis főként a legkoraibb szak­ban ugyanis feltétlenül gyógyítható. De veszedelmes a kijelentés különösen azért, mert kétségbeejti a syphi­lises beteget, aki erre esetleg nem kezelteti magát, ami ismét több új fertőzésre vezethet. Tehát prophylaxis­­ellenesen járna­­ el az orvos, ha a syphilis gyógyít­­hatatlanságát hirdetné. Látnivaló, hogy hova vezet a veszedelmes kijelentés. Pedig az újabb keletű erélyes kezelésünk legnagyobb sikere éppen abban nyilvánul meg, hogy a syphilis átvitelének veszedelmét lényege­sen csökkenti. Nyilván a kezelés sikerének tudható be, hogy Európa minden kultúrállamából jelentik a syphilis­­fertőzések jelentékeny számbeli csökkenését. Egyéb­ként a syphilis szerencsére igen gyakran jól is végző­dik s igen sok magaskorú ember van, aki 30—40 év előtt syrphilist aequilált s jó egészségnek örvend. Elő­adó absolut sötét pessimismusa tehát nem indokolt. Tárja föl rendelőjének ablakait, tekintsen ki a világba s azt fogja látni, hogy pár fokkal mégis csak derűsebb a helyzet. Vajda Károly, Matlauschek és Pilznek ugyanezen statisztikában azt is bizonyítják, hogy azon luetikus tisztek közt, akik csak egy higanykúrát használtak, 32% lett paralytikus, míg azok közt, akik két éven át kezeltették magukat, már csak 2-3% kapott paralysist, végre azok között, akik négyévi kezelésben részesültek, egy sem lett paralytikus. Tehát ezen statisztika alapján nem lehet azt állítani, amit az előadó mondott, hogy t. i. úgy látszik, minél tovább kezelteti magát a luetikus, annál inkább kap paralysist. Preisz Károly: (Kézirat nem érkezett be.) Kausz János: Az orvostudomány feladata kutatni a betegségek okai s ezek által előidézett elváltozások után. A gyógykezelés módja kétféle: egyes és többes. Egyes akkor, amidőn egy adott kórformáról s ennek kúrálásáról van szó. Töb­bes, ha egy megbetegedésről, amely utódokra, generátiókra, fajokra hat vissza, ebben az esetben speciális kezelés mellett általánosabb érvényű fajhygienikus intézkedésekre van szükség, ami szoros kapcsolatban kell hogy legyen a sociális védő- és gyógy­tényezőkkel. A syphilis prototypusa a fajt érintő megbetegedés ez utóbbi csoportjának. Az előadó­val egyetértve hangsúlyozza a syndromás tünetek fon­tosságát, amelyek negálás mellett is syphilisre utal­nak. A továbbiakban felemlíti Franciaország óriási el­­syphilizálódását, amit, mint általában véve a kultúr­­államokban, a gyermek, az utód megbecsülésének a hiányával magyaráz. Ha a kultúrállamok ezen a vona­lon változást lesznek képesek felmutatni, úgy már ön­tudatlanul és ösztönszerűleg védekeznek a syphilis ellen. A többi factor — a város, ahol a gyermekáldás száma az emeletek magasságával fordítva arányos és a katonaság — ezen mentalitás hiányából folyólag a betegség terjesztői. Ezen kérdéssel egy előadásban még részletesen fog foglalkozni. Justus Jakab: Figyelmeztet orvosi statisztikánk alapvető hiányosságára, mely lehetetlenné teszi, hogy a kóresetek összehasonlításakor a főfontosságú fac­­tort, a kóresetek minéműségét figyelembe vegyük. A statisztikában egy-egy eset áll a másikkal szemben, a valóságban pedig igen eltérő szervezetű és más-más pathológiás előzményekkel bíró betegek. Afrika északi részén és Kisázsiában a luesből nem termelődik tabes és paralysis, nálunk igen sokszor. Ezt a feltűnő eltérést nem lehet csupán csak a therapiás (salvarsan, higany) beavatkozás következményeként magyarázni, ennek a rovására írni. Ellenben van ezen energikus eljárások­nak egy már mostan és különösen itt Budapesten igen jól felismerhető örvendetes következménye, az elsőd­leges affectiók nagyfokú megritkulása. A zsidókórház bőrbajos rendelésén régebben naponta olykor több sklerosissal is találkoztunk, most hetek, sőt hónapok telnek el, míg egyet-egyet látunk. Ez oly jelentős ritku­lására vall a lueses fertőzésnek, hogy fontosságát külö­nösen hangsúlyozni sem kell. Az átöröklődés lehetősé­gének kérdésében csak a tapasztalás dönthet. Ez a pro­bléma 1896-ban a londoni dermatológiai nemzetközi­ congressuson referátum tárgyát alkotta. Akkoribann Jonathan Hutchinson, ki a lues-congentia legjobb isme­rője volt, úgy nyilatkozott, hogy a gyermek veleszüle­tett luese — bár később is lehetséges — csak kivételes esetekben észlelhető, ha az apának és anyának l­ese két esztendőnél idősebb. Simonyi Árpád: Egyes szerek azt állítják, hogy a heredélyes gyakoribb fellépésének oka a védhimlő­­oltás általános elterjedése. A komplikáltabb szervezet másként reagál, mint a simplexebb. Intermittáló keze­lés a lehető legjobb, amint egyöntetűen kialakult az orvosi köztudatban már csak azért is, mert hiszen a milliárd spirochaetét a szervezetben nem lehet nagy adag gyógyszerekkel a sterilisatio magna elvén leküz­deni, tehát időbelileg elhúzva mehetünk neki a noxá­­nak. A katonaságnál ideálisan van évszázadok óta meg­oldva a nemibetegségek elleni küzdelem. 14 naponként, ezenkívül félévenként az összes csapatlegénység meg­vizsgálta­tik. Kórházi kezelés kötelező. Kataszter van lefektetve, melynek alapján az emberek időszakos kúrok ismétlésére utasíthatnak a speciális egészségügyi inté­zetekbe. Juba Adolf: Mint iskolaorvos szól hozzá és kér­dezi előadót, várjon hozzászólókkal szemben is hangoz­tatja-e a syphilis gyógyíthatatlanságát és ebből ki­folyólag a kezelés hiábavalóságát, vagy pedig mégis mentől hamarább történő orvosi kezelést ajánl-e. Igen helyes, hogy a syphilis kerülését ajánlja, de tudva­levőleg a barátok csábítása és különösen a nők csábí­tása szerepel sokszor több esetben, mint gondolja. Egyébként kételkedik sok ajánlásában, így pl. hogy a spermavizsgálatot csinálja-e. Sötét Elek: A primaer skolerosis typikus klinikai képét elveszti a kombinált kezelés folytán igen rövid idő alatt, vagyis a spiroehaeték által előidézett edény­körüli láb megszűnik, tehát a kórokozók tönkremennek, ami a betegség gyógyíthatóságát bizonyítja. Pándy Kálmán: (Zárszó. Kézirat nem érkezett be.) Basch Imre: Elnézést kér, hogy az előadó válasza után szót kér, de előadó végszavában újra elhangzott határozott nyilatkozata, mely szerint a syphilis gyó­gyíthatatlan és az a kijelentése, hogy ő, mint iskola­orvos, középiskolai tanulók előtt is ezt vallja, mert az ig­azságot nem hallgatja el, súlyos következményekkel járhat. Pedig a valóság az, hogy az ezen kérdéshez hozzászólók mindnyájan ellenkező véleményüket fejez­ték ki, az előadó pedig semmivel sem tudta nézetét bizonyítani, pedig ha az eddigi általános felfogással szemben álló véleményt hangoztat s azt valóságnak hirdeti, azt köteles be is bizonyítani. Be nem bizonyított véleményt mint igazságot hirdetni orvosnak nem sza­bad, legkevésbbé serdülő ifjúság, középiskolai tanulók előtt, mert ez nemcsak a tanulóifjúság körében, hanem idősebbek körében is rendkívüli módon szaporítani fogja az öngyilkosok számát. Kéri előadót, hogy ezen nézetét a valóságnak megfelelő módon revideálja. 649 A Budapesti Kir. Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának máj.31-i ülése. 1. Keller Kálmán: A gyermekkor epilepsiaszerű rohamainak egyik ritka válfajáról. (Betegbemutatás­sal.) Spasmusos diplegiás gyermekeken és a heredo­­ntaxiások egy csoportján sajátszerű elesési rohamokat észlelhetünk: többnyire kedélyi affectusokra az egész test izomzata tónusos merevségbe jő, a gyermek villám­gyorsan a földhöz vágódik, de eszméletét nem veszti el. Az elesési rohamokat az öntudat megtartottsága külön­bözteti meg az epilepsiái nagy és kis rohamoktól, épp­úgy sikerül elkülönítésük a többi rohamtípustól is. Létrejövetelü­k mechanismusának értelmezésére nem elegendő az Oppenheim által felvett acusticomotoros ingerlékenység növekedése, mert ezenkívül határozott psychés ingerek is szerepelnek kiváltásukban. Az iro­dalomban igen ritkán leírt esetek, továbbá az éppen bemutatott esetnek a megfigyelése arra utalnak, hogy több rendszer betegedett meg egyidejűleg s ezek közül a kisagyvelői rendszer megbetegedése a praedomináló. A régi magyarázatot tehát kiegészíthetjük azzal, hogy a kisagyvelői rendszer a megbetegedés folytán nem ké­pes a túl erős psychomotoros reactiót — mely a roham lényege — lefolyásában normális mederbe terelni s így az egyensúly felborul. Túl heves psychomotoros reactió­­nak kisagyvelői statikus rohammal való combinatiójá­­ról van szó, melyet a bemutatott betegnél az idősült agyvízkór jelenléte is elősegít.

Next