Orvosi Hetilap, 1929. március (73. évfolyam, 9-13. szám)
1929-03-02 / 9. szám
FELELŐS SZERKESZTŐ: VÁMOSSY ZOLTÁN egyetemi tanár segédszerkesztő : FRITZ ERNŐ 73. évfolyam 9. szám Budapest, 1929 március 2 ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY ÉS SZÉKELY ÁGOSTON Szerkeszti és kiadja : a vallás- és közoktatásügyi miniszer úr támogatásával és megbízásából a magyar orvosi facultások sajtóbizottsága. HERZOG FERENC VÁMOSSY ZOLTÁN ISSEKUTZ BÉLA POÓR FERENC GORKA SÁNDOR REUTER CAMILLO BÉLÁK SÁNDOR CSIKY JÓZSEF +TART Roberto Alessandri: Néhány megfigyelés a tüdő és a mellkas tumorairól. (201—206. oldal.) Kuzicska Andor: Statistikai kimutatás a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem elme- és idegkórtani klinikának paralysises anyagáról. (206—211. oldal.) Faludi Ferenc: Néhány szó a máj- és vesesecretio közötti összefüggésről. (211—213. oldal.) Polcsán Mihály: A Dattner-féle paralysis kezeléséről. (213—214. o.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. — Sebészet. — Gyermekorvostan. —Szemészet. — Urológia. — Bőrgyógyászat. Elméleti tudományok köréből. (214—217. oldal.) ALOM: Könyvismertetés. (217—218. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület február 23-i ülése. (218—219. oldal.) A Kir. Orvosegyesület orr- és gégeszakosztályának február 12-i ülése. (219. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület gynaekológiai szakosztályának január 31-i közgyűlése. (220—221. oldal.) Tüdős Endre: A malariaoltás a lues congenita therapiájában. (221—223. oldal.). Magyary-Kossa Gyula: Jordán Tamás (1539—1585) életéhez. (223—225. oldal.) Vegyes hírek. (225—226. oldal.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Néhány megfigyelés a tüdő és a mellkas tumorairól.* Irta: Prof. Sen. Roberto Alessandri, a római kir. egyetemen a sebészeti klinika igazgatója. A tüdő jóindulatú daganatai ritkák és általában csak a boncolás alkalmával kerülnek napfényre. Figyelembe veendők közülük a dermoid cysta, mely gyakori a médiastinumban, ritkább a tüdőben és amely néha meglehetős nagy kiterjedést ér el, nem ritkán valódi tumor, minthogy neoplasiás jellegű és fejlődésű szöveteket tartalmaz. Magam is operáltam egy ilyen esetet. Nem számítom ezek közé természetesen az echinococcus cystát, mely nálunk Itáliában elég gyakori és melyből szintén vagy 20 esetet volt alkalmam operálni, amelyeket csak a dermoid cysták és néhány (amire még visszatérek később az esetek tárgyalásánál) valódi tumorral való differentiatis diagnosis szempontjából említek. A tüdő rosszindulatú daganatai, melyeket általában ritkábbnak tartanak, ezzel szemben gyakoribbak a jóindulatúaknál és különböző szerzők szerint számuk növekvő tendenciát mutat. Kikut egy statistikai közleményében 1900—1911-ig a tüdő rákját a rákok összes számához viszonyítva, 38%-ra teszi, míg 1912—1923-ig lefolytatott boncolások statistikájában ez a szám 5-8%-ra emelkedik. Lubarsch 1920—21. évben készült statistikájában 5-4%-ot ad. Perfilierv újabban megállapította (1927), hogy az utolsó 15—20 év orosz irodalmában a primaer tüdőrák száma emelkedett; úgy véli, hogy ennek oka az influenzajárvány gyakoriságában rejlik. Különben már Behringer hívta fel a figyelmet a grippe és a tüdőrák közt valószínűleg fennálló összefüggésre. Hasonlóképen nyilatkozik Katz (1927), aki a heidelbergi kórbonctani intézet anyagát gyűjtötte össze. Probst Zürichben 10.892 boncolásnál a tüdőcarcinoma absolut és relatív emelkedését találta, mely különösen az utolsó 10 évben volt nagyobb arányú. Legújabban Graham (1928) olyan statistikákat közölt, melyek azt mutatták, hogy a tüdőcarcinoma sokkal gyakoribb, mintsem hiszik. Ámbár néhány szerző a sarkomákat tartja gyakoribbaknak, azt hiszem, hogy az általában elfogadott vélemény a helyes, mely egyáltalában a tisztára tüdőtumorok közül a carcinomát tartja gyakoribbnak. Hasonlóképen véleményeltérés van a tumorok anatómiai viselkedése körül. Néhány szerző inkább körülírtaknak és ennélfogva operabilisaknak tartja őket, viszont mások azon a véleményen vannak, hogy a tumorok inkább diffasak és így nehezebben távolíthatók el. Jessopnak egy nemrégen közölt esete is ezekhez tartozik. Sauerbruch pl. műtét szempontjából a sarkomákat sokkal kedvezőtlenebbeknek tartja a carcinomáknál. Azt hiszem, hogy legalább is néhány esetben, mint pl. az én 10 esetemben, Seydl véleménye inkább megközelíti a valóságot, aki a sarkomákat könnyebben operálhatóknak tekinti, különösen a fusocellularis formát, amely a leggyakoribb. A mellkasfal tumorai, melyek a bordákról vagy a subpleuralis kötőszövetből terjednek a mellhártyára, inkább sarkomák és pedig leggyakrabban szintén fusocellularisak. Az endotheliomák, mint elsődleges tumorok, gyakoribbak a plemában, általában diffasak, úgy hogy minden műtéti kísérlet hiábavaló. A tüdő elsődleges tumorjai között tehát a leggyakoribb a carcinoma. A különböző szerzők által elismert két alakhoz (az egyik, amely a bronchusok hámjából, a másik, ritkább, az alveolusok hámjából ered). Graham * E cikket a kiváló római klinikustól azzal a kedves szándékkal kaptuk, hogy úttörője akar lenni az olasz-magyar barátságból fakadó szellemi csereviszonynak olasz és magyar orvosok között. Örömmel és a jó szándék iránt hálás elismeréssel közöljük azt, azzal a reménnyel, hogy Bakay professor példáját, kinek cikkét már meg is jelentette olasz collegája „Rinascenza medica“ című lapjában, többen fogják követni klinikusaink közül és mi is tisztelni tanuljuk lapunk hasábjairól az olasz orvosi cultúra fejlettségét. Sz.