Orvosi Hetilap, 1929. szeptember (73. évfolyam, 36-39. szám)
1929-09-07 / 36. szám
1929. 36. sz. ORVOSI HETILAP cerebrospinalis pathologiáját, ezt elég könnyen meg is érthetjük. Hiszen közismert, hogy a betegség előrehaladása mellett az összenövések miatt később néha alig kapunk liquort a lumbalpunctiónál. Meningitis serosa illetve meningismus összesen öt esetében (3'A—10 éves korban) 9 ízben végeztünk punctióval kapcsolatosan nyomásmérést, és pedig egy eset kivételével esetenként kétízben. Minden esetben a nyomás emelkedett volt ugyan, de még a legjobban kifejezett időben is átlagban alacsonyabb volt, mint a meningitis tuberculosisnál, illetve cerebrospinalisnál. A nyomás ugyanis 26—41 cm közt ingadozott. Ezt szem előtt tartva és a liquor egyéb, chemiai és bakteriológiai leleteit öszszevetve, az elkülönítő diagnosis szempontjából a nyomás nagysága, mint kisegítő tényező, szintén tekintetbe vehető. Chorea minoros 6—9 év közötti 4 gyermeknél 2 esetben egyszer, 2 esetben pedig kétszer mértünk liquornyomást, ami csak közepes emelkedést mutatott, 29—36 cm közti ingadozással. Epilepsia 5 esetében 3—12 év közti korban összesen 16-szor végeztünk punctióval kapcsolatosan nyomásmérést, és pedig egynél két ízben, kettőnél két ízben, kettőnél pedig háromízben. A nyomás minimuma 19 cm, maximuma 44 cm volt. Az ismételt punctióknál azt találtuk, hogy a kezdetben kisebb emelkedésű nyomás az ismételt punctiónál sem mutatott lényegesebb emelkedést, míg fordítva, a kezdeti magasabb nyomás a punctiók megismétlése eseteiben is nagyjában azonos niveam maradt. Érdekes a hypothyreoidismus két esetében végzett punctiós nyomásmérés. Mindkettőnél aránylag magas (41—42 cm) nyomást találtunk. Purpura rheumatica egy esetében szintén kisebb nyomásemelkedést (25 cm) találtunk. Kephalikus tüneteket mutató typhus abdominalis két esetében volt alkalmunk (8—10 éves korban) a liquor nyomását mérni. Jóllehet a kephalikus tünetek igen kifejezettek voltak, a nyomásnak csak mérsékelt emelkedését konstatálhattuk. Kephalikus pneumonia crouposae esetében (3—9 éves korban) végezve punctiós nyomásmérést, a liquor nyomását, hasonlóan a typhus abdominalis kephalikus alakjaihoz, szinte mérsékelt, sőt az előbbinél kisebbfokú nyomásemelkedést mértünk. A nyomás minimuma 18, maximuma 28 cm volt. Végül egy uraemiásnál is alkalmunk volt lumbalpunctiót és vele kapcsolatban nyomásmérést is végezni. A 8 éves gyermeknél feltűnően magas, 50 cm-es nyomást találtunk. Ha a most közölt adatokat nézzük, azt látjuk, hogy úgy a különböző kórformáknál, mint az egyes esetben is a nyomásviszonyok sokszor lényegesen eltérők. Sokszor a koponya nagy deformitásával párosult excessiv hydrokephalusnál nem találunk olyan nagy nyomást, mint feltételezni lehetett volna és viszont hydromikrokephaliáknál is a hydrokephalus a nyomás kifejezett emelkedésével jelezte önmagát. Vizsgálataink végzése előtt gyakran láttuk, hogy nyomásmérés nélkül az egyszerű Quinckettivel végzett lumbalpunctiónál a liquor szinte fecskendezve ürült, a sectiónál pedig nem találtunk oly nagyfokú hydrokephalust, ami a fecskendezve ürülő — nagyfokúnak látszó — nyomást magyarázta volna. Fordítva pedig a liquornak csak cseppekben való ürülése mellett is néha sectiónál nagyobbfokú hydrokephalust találtunk. Vizsgálataink elvégzéséhez tulajdonképpen ezen tények adták meg az impulzust, hogy lehet-e a liquornak a lumbában való megjelenési formájából (a kis vagy nagy cseppek lassú vagy gyors egymásutánjában való megjelenése vagy fecskendezése) a valóságos nyomásra következtetni, amely álláspontnak főleg Marfan volt a képviselője. Nyomásmérési vizsgálataink közben többször végeztünk összehasonlítást a tényleg mért nyomás és a liquor távozásának módja közt és azt találtuk, hogy báraz esetek jórészében nagyobb nyomásnak gyorsabb ürülés felel meg, de viszont sokszor előfordul, hogy a kettő közt nincs meg a biztos parallelizmus. A liquor nyomásának viselkedése és annak magyarázata normális és pathologiás viszonyok közt már régen a szerzők egész sorát foglalkoztatta. A legrégebben Grashey tisztán elméleti okoskodás alapján igyekszik a liquor nyomásának magyarázatát adni, aminek azonban az utána következő szerzők (Walther, König, Krausz, Propping stb.) részben élő emberen, borjún, részben hullákon végzett vizsgálatai ellentmondani látszanak. A hullavizsgálatok azonban a liquor nyomásának kielégítő magyarázatát egyedül nem adhatják, mert a hullákon talált viszonyok nem alkalmazhatók az élőkre. Míg ugyanis a hullákon tisztán a physikai, így a hydrostatikai törvények érvényesülnek, addig az élőnél még számos más, physiologiás és pathologiás körülményt kell tekintetbe venni. Különbséget kell tehát tennünk a liquor valódi nyomása és a liquor mennyisége közt. Amíg ugyanis az excessiv hydrokephalusoknál igen nagymennyiségű liquor esetében a liquor nyomása nem okvetlen excessiv magas is, mert a folyadék a tágult koponyaüregben relative jobban tud elhelyezkedni, mint pl. a hydromikrokephalia esetében, addig az agyi vérbőséggel járó folyamatoknál az artériás és vénás nyomás emelkedése, mint a hydrostatikai nyomáshoz társult komponens a liquor valódi nyomását lényegesen emelni képes. Hogy ez így van, adataink sorával bizonyíthatjuk. Igen nagyfokú hydrokephalusoknál az ismételt nyomásméréskor 40—44 cm közti nyomást találtunk. Itt a nyomás létrejöttében legnagyobbrészt a hydrostatikai nyomás érvényesült. A meningitisek sorozatában a legtöbbször az előbbinél lényegesen magasabb nyomást mérhettünk, mert az acut hydrokephalus mellett, amikor a hydrostatikai nyomás játszotta a főszerepet, igen számottevő komponensként szerepelt az agyi vérbőség és így az artériás és vénás nyomás locális emelkedése is. Hasonlóképen a liquor magasabb nyomását érhetjük el a nyaki erek compressiója által is, amikor az utóbb említett componens ismét szerepet játszik. Tanulságosan mutat erre a meningitis tuberculosisnál már kiemelt eset, ahol közvetlen a halál előtt végzett lumbalpunctiónál a nyomásnak hirtelen változását illetőleg csökkenését láttuk, ami a szív erejének és így az artériás és vénás nyomás nagymérvű csökkenésének tudható be. Kétségtelen, hogy ez esetben a liquor mennyisége másodpercek alatt nem csökkent s így a hydrostatikai nyomás sem változhatott meg, hanem a másik componens emelő ereje csökkent és így a nyomás egészben véve redukálódott. Ha már most a nyomás nagyságát ez esetben egyedül a liquor ürülésének módjából akartuk volna meghatározni, (amint az a legtöbb tankönyvben van leírva), bizonnyal elveszett volna szemünk elől a nyomás változásának ezen érdekes jelensége, mindezek mellett a mechanikai akadályok (pl. az egyszerű Quincketűnek egy szövetcafattal való részleges elzáródása is) elegendők ahhoz, hogy a liquor ürülésének módja megváltozzék s így a nyomásra helytelen következtetést vonjunk le. A mondottakból tehát arra következtethetünk, hogy bárha a liquor ürülésének módja legtöbbször a valódi nyomásra enged következtetni, helyesen és biztosan csakis a punctióval kapcsolatos nyomásméréssel tudjuk a valódi nyomás mértékét meghatározni. A másik dolog, amire vizsgálataink eredményei kapcsán rámutatni szeretnénk, a liquor nyomásának viselkedése az egyes betegségek lefolyása alatt. Itt különösen a 891