Orvosi Hetilap, 1930. április (74. évfolyam, 13-16. szám)
1930-04-05 / 13. szám
74. évfolyam 13. szám. Budapest, 1930 április 5. ORVOSI HETILAP Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC ISSEKUTZ BÉLA GORKA SÁNDOR BÉLÁK SÁNDOR VÁMOSSY ZOLTÁN POÓR FERENC REUTER KAMILLÓ HÜTTL TIVADAR FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN EGYETEMI TANÁR SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY SZÉKELY ÁGOSTON TARTALOM: Bókay János: Adatok a rhinitis diphtheritica ismeretéhez. (305—311. oldal.) Czirer László és Novák Ernő: Szájmütétek kérdése. (311— 313. oldal.) vitéz Gönczy István, Kiss József és Enyedy Zoltán: A vénanyomásról és napi ingadozásáról. (313—315. oldal.) Nónay Tibor: Vércholesterin és intraoculáris nyomás. (315— 317. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat Kérdései. (49—52. oldal.) Lapszemle: Belorvostan. Sebészet. — Szülészet és nőgyógyászat. — Gyermekorvostan. — Szemészet. — Elméleti tudományok köréből. (317—320. oldal.) Könyvismertetés. (321. oldal.) A Budapesti Kir. Orvosegyesület március 29.-i ülése. (322— 323. oldal.) A Közkórházi Orvostársulat február 12.-i ülése. (323—324. oldal.) A Kir. Orvosegyesület Orr- és Gégeszakosztályának február 11.-i ülése. (324—325. oldal.) Charité poliklinika orvosi karának február 19.-i ülése. (325. oldal.) A szegedi Egyetem Barátai Egyesület orvosi szakosztályának február 8.-i ülése. (325—326 oldal.) Klimes Károly: A vegetativ idegrendszer pathophysiologiája. (326—328. oldal és a borítólap III. oldalán.) Vegyes hírek: (A borítólap III. és IV. oldalán.) EREDETI KÖZLEMÉNYEK Adatok a rhinitis diphtheritica ismeretéhez. Irta: Bókay János dr., nyug. nyilv. r. tanár. Ha a rhinitis diphtheritica irodalmát áttanulmányozzuk, s a diphtheria szakíróinak leírásaiból az orr-diphtheriára vonatkozó megjegyzéseket kiböngésszük, úgy azt kell mondanunk, hogy a kórkép, melyet a leírásokból nyerünk, nem határozottan megrajzolt. Míg a régibb szerzők a rhinitis diphtheriticát klinikai szempontból általában súlyos jelentőségűnek tartották, addig az újabb szakírók, befolyásolva a csecsemők ú. n. elsődleges, ill. önálló orrdiphtheriája által, mely általában enyhe lefolyású szokott lenni, a diphtheria nariumot kevésbbé súlyos körfolyamatnak vélik és jelentőségét inkább epidemiológiás szempontból mérlegelik. Én, aki félszázados orvosi működésem alatt a diphtheria-járványok hosszú sorozatát eléggé gazdag beteganyagon átéltem, e helyen revideálni óhajtom az idevonatkozó adatokat és saját tapasztalataim felhasználásával hozzájárulni óhajtanék a kórképnek határozottabb körvonalazásához. Megjegyzem, hogy míg az ú. n. „secundar“ orrdiphtheria ismerete Bretonneau idejéig (1826) nyúlik vissza, a jelen XX.-ik század eleje óta a zsenge korú csecsemők elsődleges, ill. önálló orrdiphtheriája kötötte le különösen a gyermekorvosok figyelmét és itt különösen a göttingai gyermekklinika munkálatait (Göppert és tanítványa Lotte Landét) kell kiemelnem, mely dolgozatok sok tekintetben hozzájárultak az orrdiphtheria ezen különleges alakjának klinikai megismeréséhez, de kétségtelenül előidézték azt is, hogy a másodlagos diphtheria nariumot a XX. század szakírói kevesebb figyelemben részesítették, s a régebb autorok (Jacobi stb.) ide vonatkozó megjegyzései részben feledésbe mentek. Lássuk mindenekelőtt az orrdiphtheria különböző kóralakjainak eddigi beosztását. 1 Minden jog föntartva. 2 Glatard párisi ,,Thése”-ében az orrdiphtheria irodalma 1902-ig nagy szorgalommal van összeállítva. (La diphtherie nasale. Paris. C. Naud. 1902.) 3 F. Göppert: Die Nasen-, Rachen- u. Ohrerkrankungen des Kindes etc.( Berlin, Springer. 1914.) Lotte Landé. Die primäre Nasendiphtherie im Säuglings u. Kindesalter. (Jahrb. f. Khk. Bd. 86. H. 1. 1917.) a harmadik, a hypertoxicus, illetőleg sepsises alak, mely megfelel a torokdiphtheria hasonló formájának. A francia beosztás (Sevestre, Hutinel), melyet az újabb francia klinikusok is követnek a következő: I. Jóindulatú alak (diphtherie pure). Aj önálló orrdiphtheria, aj közönséges alak, brostonyás alak. B. Másodlagos orrdiphtheria. II. Rosszindulatú alak (Streptodiphtheria). A) Hypertoxicus, vagy sepsises önálló orrdiphtheria. B) A streptococcicus nasopharyngealis diphtheria. III. A csecsemők orrdiphtheriája. IV. A kanyaró, vörheny stb. folyamán jelentkező nasalis diphtheria. A német felosztás ezzel ellentétben, csak a csecsemők primár, ill. önálló orrdiphtheriájára vonatkozik és megkülönbözteti az acut, subacut és chronikus alakot s ezekhez hozzácsatolja még a lárváit diphtheria nariumot. Mindezen felosztások bennünket ma már alig elégíthetnek ki. Nézetem szerint tekintet nélkül arra, hogy a folyamat elsődlegesen, vagy másodlagosan fejlődött is ki, figyelmen kívül hagyva az életkort, az orrdiphtheria ugyanoly alakokra osztandó szét, mint a torok-diphtheria és ennek megfelelőleg megkülönböztetni vélném az ú. n. localizált alakot, a toxicus vagy progrediáló alakot s a hypertoxicus, ill. sepsises alakot. Localizált alak alatt értem azon formáját az orrdiphtheriának, melynek analogonja a torok diphtheriának a német szerzők által elnevezett ugyanezen alakja, melyet Schick a következőkép jellemez: „a lokalizált elnevezéssel egyrészt az általános tünetek kisebb intenzitását óhajtjuk jelezni, de egyben kiemelni azt is, hogy a hártyáknak a környezet felé való terjedési hajlama kisebb.“ Ezen alaknak legenyhébb megnyilvánulása volna az abortiv alak, melyet egyesek diphtheriás coryzanak is neveznek. A második a toxicus, vagy progrediáló alak volna, melynek analóg torokbeli alakját Schick a következőleg definiálja: „ist charakterisiert durch die mächtige Tendenz der Erreger sich in die Fläche auszubreiten.“ Végül 4 L. Glatard ,,Thése”-ét. 5 Pfaundler-Schlossmann: Handbuch d. Kinderheilk. III. Aufl. Bd. II.