Orvosi Hetilap, 1940. július (84. évfolyam, 27-30. szám)

1940-07-06 / 27. szám - Hajós Károly: Az emésztőszervek allergiás betegségei

340 ORVOSI HETILAP különböző étrendi előírások mellett megállapított ada­toknak. A Vidal-féle haemok­láziás krisis vizsgálatánál fontosabb a Vaughan-féle leukopeniás index megállapí­tása, mely azon alapszik, hogy valamely tápszerrel szem­ben túlérzékeny szervezet az ártalmas hatású tápszer elfogyasztására emésztési leukocytosis helyett leukope­­niával reagál. Az emésztési leukopenia annak a jele, hogy a szervezet az elfogyasztott tápszerrel szemben érzékeny. Csak azok az eredmények érzékelhetők, me­lyekben a kérdéses tápszer elfogyasztása után a fehér­vérsejtek száma 2000-rel (25—30%-kal) esik a kiindulási érték alá. A leukopeniás index­­meghatározása a kérdé­ses tápszer elfogyasztása után 3 X 30 percenként történik. A következőkben ismertetni fogjuk az emésztő­rendszer okozta localizált allergiás elváltozásokat. Exsudativ diathesis. A gastrointestinalis allergia egyik alakjának tekintjük az exsudativ diathesist, mely­nek tünetei a nyálkahártyákon, a bőrön és az ízületek­ben is jelentkeznek, gyakrabban dyspepsiás tünetekben, hasmenésben­, görcsökre hajlamosságban nyilvánulnak meg. Az exsudativ diathesis rendesen étvágytalansággal, lesoványodással, hasi fájdalmakkal, csalánkiütéssel, futó­lagos vizenyőkkel, sőt bronchialis asthmával és egyéb angioneurotikus, vasomotoros tünetekkel jár együtt. Strümpeli az exsudativ diathesis és bronchialis asthma közötti összefüggést tárgyalva, olyan gyomor­­bélzavarokat említ, melyek lényegükben a bronchialis asthma nyálkahártya- és simaizom-elváltozásaihoz ha­sonlítottak. Az enteritis és colitis anaphylactica. A húsevők kísérleti anaphylaxiájára jellemző gyakori tünet a há­nyás, hasmenés és tenesmus, kutyakísérletekben mes­terségesen előidézhető az enteritis súlyos gyulladással, vérzékenységgel. Neubauer és Stäubli eosinophil bél­hurutot írtak le fehérjék elfogyasztása után, hányás, hasmenés mellett a közérzet igen rossz volt, a pulsus kicsiny, szapora, a vizeletben fehérje jelent meg, a ro­ham tetőpontján a székletben eosinophilsejtek tömegét találták, ugyanekkor a vérből eltűntek az eosinophil­sejtek. Végbéltükrözéssel megállapították, hogy a nyál­kahártya vérbő, bársonyszerű, fellazult, lencsenagyságú sárgás-fehér, könnyen leemelhető felrakodásokkal, me­lyekben górcső alatt eosinophilsejteket, tömeges szaba­­donálló eosinopilil szemcséket és Charcot—Leyden-féle kristályokat találtak. Ackerland enteritis membranacea némely esetében helybeli eosinophiliát talált. Mindezek a megfigyelések arra vezettek, hogy az eosinophil bélhurut vagy enteritis anaphylactica, ill. allergica kórképét különválasszuk. A gyomor- bélrendszer allergiás tünetei sok tekin­tetben hasonlítanak egyéb fertőző, vagy mérgező anya­gok okozta elváltozásokhoz. Az elkülönítő kórisméber a positív bőrpróbák, a haemoklaziás krisis vagy leuko­peniás index a tünetek allergiás eredete mellett szól­nak. A gyomor- és bélgörcsök, a hányás és émelygés jellemző nyákos váladék kiürülése rohamokban, par­­oxysmusokban jelentkeznek. A bő, híg székletben nyá­­kot, vért, a nyákban eosinophilsejteket találunk. A hely­beli eosinophilia és az eosinophilsejtek tömeges kiürü­lése a kórismét alátámasztja, mert míg a bélférgek okoz­ta dyspepsiás tünetek csak véreosinophiliával járnak helybeli eosinophilia nélkül, addig az enteralis allergiás elváltozásokban a roham alatt a véreosinophilia csök­kent, ellenben a kiürült nyákban az eosinophilsejtek nagymértékben megszaporodtak. Gastropathia allergicának heveny és idült alakját különböztetjük meg. A heveny gastricus collapsus lehet tápszerérzékenység következménye is, jellemzi a hirte­len keletkező nyugtalanság, hányás, szédülés, epigastria­lis és hasi fájdalmak, hasmenés, néha nehézlégzés, sza­pora pulsus és alacsony vérnyomás. A fájdalmak és gör­csök igen hevesek. A roham alatt a betegek nyugtala­nok, sápadtak, a bőr hűvös, hideg verítékkel borított. A kórkép teljesen megfelel az abdominalis shoknak, valószínűleg azért, mert a hasi erek tágulása következ­tében a beteg mintegy a hasába vérzik bele. Ilyen sú­lyos elváltozásokat nutritív allergia következtében sal­­varsan és gyógysavók befecskendezése után is többen leírtak. A gyomorpanaszok allergiás eredetét az antigének kimutatási módszereivel a szokot módon sikerül meg­állapítani. A pontos kórelőzmény, a beteg saját meg­figyelései, a kihagyásos étrend, esetleg az Urbach-féle propeptán kísérlet nyomán rendelt mikrodiaeta tisz­tázza a tünetek allergiás eredetét. Ha az általános dys­pepsiás jelenségek, felböfögés, gyomorégés, teltség ér­zete, gyomornyomás, mindig csak bizonyos ételek el­fogyasztása után jelentkeztek, az rendszerint túlérzékeny­ség mellett szól. Rowe határozatlanul körvonalazott gyomorpanaszok­ban szenvedő egyéneket, kiknek tünetei tej és tojás el­fogyasztása után jelentkeztek, röntgenvizsgálatnak ve­tett alá nagyobb gyomormaradékot, vastagbélgörcsö­ket észlelt, az ártalmas anyagok elhagyása után a gyo­mor- és bél röntgenvizsgálata már eltérést nem mutatott. A gyomor allergiás tünetei közül legsúlyosabb a cardia- és a pylorus görcse, továbbá a már említett col­lapsus. A gyomorsav túlképződés és egyéb gyomornedv­­elválasztási zavarok, heves gyomorfájdalmak is lehetnek allergiás eredetűek. A gyakori hányás, különösen a gyermekkorban, szintén lehet allergiás eredetű. A há­nyás gyakran jár együtt egyéb allergiás tünetekkel, mint csalánkiütéssel, oedemákkal, gyakran látjuk az allergiás eredetű hányás összefüggését bronchialis asthmával. A bronchialis asthma és hányás együttes előfordulása ugyanazon allergén ártalmas hatására, a rekeszizom és sima izomsejtek görcsére vezetendő vissza. Saját beteg­anyagunkon számos esetben tapasztaltuk, hogy asthma­­rohamok és allergiás hányás alternálva fordult elő. Ter­mészetesen kizárandók azok az esetek, melyekben a há­nyást gyógyszerek, vagy az állandó köhögési inger váltja ki. Gyomor- és patkóbélfekély. Sensibilizált állatok gyomor- és patkóbél nyálkahártyáján sikerült olyan elváltozásokat előidézni, amelyek bizonyos tekintetben a gyomor- és paktóbélfekélyre emlékeztetnek. Ez vezette a kutatókat arra a gondolatra, hogy a gyomor- és patkóbélfekély allergiás eredetű is lehet. A fekély ke­letkezését az Arthus-féle tünettel hasonlították össze. Kvy és Shapiro házinyulakat fehérjével sensibilizáltak és a gyomorba ugyanazt a fehérjét befecskendezték, ilyenkor a gyomorfekélyhez hasonló elváltozásokat ta­láltak. Ehrenfeld és munkatársai több sorozatban vizs­gáltak gyomorfekélybetegeket, de rajtuk semmiféle al­lergiás elváltozást nem találtak, allergiás betegeken csak a gyomor- és duodenum spasmusát észlelték né­hány esetben. A gyomor és patkóbél nyálkahártyáján is észlelhe­tők eosinophilsejtes felrakodások, melyek alatt errosiók vannak. Ezek a felületes és helybeli allergiás reactió következtében létrejövő elváltozások azonban nem te­kinthetők fekélyeknek, ugyancsak nem fekélyből szár­mazik az esetleges gyomorvérzés vagy vérhányás sem, mert a gyomor- bél- nyálkahártyjának helybeli ana­­phylaxiás elváltozásai bővérűséggel, vérzékenységgel és vérzésekkel járhatnak együtt. (Lásd a kutya anaphyla­­xiás elváltozásait.) 1940. 27. szám

Next