Orvosi Hetilap, 1940. július (84. évfolyam, 27-30. szám)
1940-07-06 / 27. szám - Hajós Károly: Az emésztőszervek allergiás betegségei
340 ORVOSI HETILAP különböző étrendi előírások mellett megállapított adatoknak. A Vidal-féle haemokláziás krisis vizsgálatánál fontosabb a Vaughan-féle leukopeniás index megállapítása, mely azon alapszik, hogy valamely tápszerrel szemben túlérzékeny szervezet az ártalmas hatású tápszer elfogyasztására emésztési leukocytosis helyett leukopeniával reagál. Az emésztési leukopenia annak a jele, hogy a szervezet az elfogyasztott tápszerrel szemben érzékeny. Csak azok az eredmények érzékelhetők, melyekben a kérdéses tápszer elfogyasztása után a fehérvérsejtek száma 2000-rel (25—30%-kal) esik a kiindulási érték alá. A leukopeniás indexmeghatározása a kérdéses tápszer elfogyasztása után 3 X 30 percenként történik. A következőkben ismertetni fogjuk az emésztőrendszer okozta localizált allergiás elváltozásokat. Exsudativ diathesis. A gastrointestinalis allergia egyik alakjának tekintjük az exsudativ diathesist, melynek tünetei a nyálkahártyákon, a bőrön és az ízületekben is jelentkeznek, gyakrabban dyspepsiás tünetekben, hasmenésben, görcsökre hajlamosságban nyilvánulnak meg. Az exsudativ diathesis rendesen étvágytalansággal, lesoványodással, hasi fájdalmakkal, csalánkiütéssel, futólagos vizenyőkkel, sőt bronchialis asthmával és egyéb angioneurotikus, vasomotoros tünetekkel jár együtt. Strümpeli az exsudativ diathesis és bronchialis asthma közötti összefüggést tárgyalva, olyan gyomorbélzavarokat említ, melyek lényegükben a bronchialis asthma nyálkahártya- és simaizom-elváltozásaihoz hasonlítottak. Az enteritis és colitis anaphylactica. A húsevők kísérleti anaphylaxiájára jellemző gyakori tünet a hányás, hasmenés és tenesmus, kutyakísérletekben mesterségesen előidézhető az enteritis súlyos gyulladással, vérzékenységgel. Neubauer és Stäubli eosinophil bélhurutot írtak le fehérjék elfogyasztása után, hányás, hasmenés mellett a közérzet igen rossz volt, a pulsus kicsiny, szapora, a vizeletben fehérje jelent meg, a roham tetőpontján a székletben eosinophilsejtek tömegét találták, ugyanekkor a vérből eltűntek az eosinophilsejtek. Végbéltükrözéssel megállapították, hogy a nyálkahártya vérbő, bársonyszerű, fellazult, lencsenagyságú sárgás-fehér, könnyen leemelhető felrakodásokkal, melyekben górcső alatt eosinophilsejteket, tömeges szabadonálló eosinopilil szemcséket és Charcot—Leyden-féle kristályokat találtak. Ackerland enteritis membranacea némely esetében helybeli eosinophiliát talált. Mindezek a megfigyelések arra vezettek, hogy az eosinophil bélhurut vagy enteritis anaphylactica, ill. allergica kórképét különválasszuk. A gyomor- bélrendszer allergiás tünetei sok tekintetben hasonlítanak egyéb fertőző, vagy mérgező anyagok okozta elváltozásokhoz. Az elkülönítő kórisméber a positív bőrpróbák, a haemoklaziás krisis vagy leukopeniás index a tünetek allergiás eredete mellett szólnak. A gyomor- és bélgörcsök, a hányás és émelygés jellemző nyákos váladék kiürülése rohamokban, paroxysmusokban jelentkeznek. A bő, híg székletben nyákot, vért, a nyákban eosinophilsejteket találunk. A helybeli eosinophilia és az eosinophilsejtek tömeges kiürülése a kórismét alátámasztja, mert míg a bélférgek okozta dyspepsiás tünetek csak véreosinophiliával járnak helybeli eosinophilia nélkül, addig az enteralis allergiás elváltozásokban a roham alatt a véreosinophilia csökkent, ellenben a kiürült nyákban az eosinophilsejtek nagymértékben megszaporodtak. Gastropathia allergicának heveny és idült alakját különböztetjük meg. A heveny gastricus collapsus lehet tápszerérzékenység következménye is, jellemzi a hirtelen keletkező nyugtalanság, hányás, szédülés, epigastrialis és hasi fájdalmak, hasmenés, néha nehézlégzés, szapora pulsus és alacsony vérnyomás. A fájdalmak és görcsök igen hevesek. A roham alatt a betegek nyugtalanok, sápadtak, a bőr hűvös, hideg verítékkel borított. A kórkép teljesen megfelel az abdominalis shoknak, valószínűleg azért, mert a hasi erek tágulása következtében a beteg mintegy a hasába vérzik bele. Ilyen súlyos elváltozásokat nutritív allergia következtében salvarsan és gyógysavók befecskendezése után is többen leírtak. A gyomorpanaszok allergiás eredetét az antigének kimutatási módszereivel a szokot módon sikerül megállapítani. A pontos kórelőzmény, a beteg saját megfigyelései, a kihagyásos étrend, esetleg az Urbach-féle propeptán kísérlet nyomán rendelt mikrodiaeta tisztázza a tünetek allergiás eredetét. Ha az általános dyspepsiás jelenségek, felböfögés, gyomorégés, teltség érzete, gyomornyomás, mindig csak bizonyos ételek elfogyasztása után jelentkeztek, az rendszerint túlérzékenység mellett szól. Rowe határozatlanul körvonalazott gyomorpanaszokban szenvedő egyéneket, kiknek tünetei tej és tojás elfogyasztása után jelentkeztek, röntgenvizsgálatnak vetett alá nagyobb gyomormaradékot, vastagbélgörcsöket észlelt, az ártalmas anyagok elhagyása után a gyomor- és bél röntgenvizsgálata már eltérést nem mutatott. A gyomor allergiás tünetei közül legsúlyosabb a cardia- és a pylorus görcse, továbbá a már említett collapsus. A gyomorsav túlképződés és egyéb gyomornedvelválasztási zavarok, heves gyomorfájdalmak is lehetnek allergiás eredetűek. A gyakori hányás, különösen a gyermekkorban, szintén lehet allergiás eredetű. A hányás gyakran jár együtt egyéb allergiás tünetekkel, mint csalánkiütéssel, oedemákkal, gyakran látjuk az allergiás eredetű hányás összefüggését bronchialis asthmával. A bronchialis asthma és hányás együttes előfordulása ugyanazon allergén ártalmas hatására, a rekeszizom és sima izomsejtek görcsére vezetendő vissza. Saját beteganyagunkon számos esetben tapasztaltuk, hogy asthmarohamok és allergiás hányás alternálva fordult elő. Természetesen kizárandók azok az esetek, melyekben a hányást gyógyszerek, vagy az állandó köhögési inger váltja ki. Gyomor- és patkóbélfekély. Sensibilizált állatok gyomor- és patkóbél nyálkahártyáján sikerült olyan elváltozásokat előidézni, amelyek bizonyos tekintetben a gyomor- és paktóbélfekélyre emlékeztetnek. Ez vezette a kutatókat arra a gondolatra, hogy a gyomor- és patkóbélfekély allergiás eredetű is lehet. A fekély keletkezését az Arthus-féle tünettel hasonlították össze. Kvy és Shapiro házinyulakat fehérjével sensibilizáltak és a gyomorba ugyanazt a fehérjét befecskendezték, ilyenkor a gyomorfekélyhez hasonló elváltozásokat találtak. Ehrenfeld és munkatársai több sorozatban vizsgáltak gyomorfekélybetegeket, de rajtuk semmiféle allergiás elváltozást nem találtak, allergiás betegeken csak a gyomor- és duodenum spasmusát észlelték néhány esetben. A gyomor és patkóbél nyálkahártyáján is észlelhetők eosinophilsejtes felrakodások, melyek alatt errosiók vannak. Ezek a felületes és helybeli allergiás reactió következtében létrejövő elváltozások azonban nem tekinthetők fekélyeknek, ugyancsak nem fekélyből származik az esetleges gyomorvérzés vagy vérhányás sem, mert a gyomor- bél- nyálkahártyjának helybeli anaphylaxiás elváltozásai bővérűséggel, vérzékenységgel és vérzésekkel járhatnak együtt. (Lásd a kutya anaphylaxiás elváltozásait.) 1940. 27. szám