Orvosi Hetilap, 1941. október (85. évfolyam, 40-43. szám)
1941-10-25 / 43. szám - Kluge Endre: Az agyburkolati vérzés balesetorvosi megítélése
556 ORVOSI HETILAP 1941. 43. szám. egyensúlyát visszanyerje. Kb. 10 év óta fokozatosan romlik az állapota. Mihelyt járni próbál és talpával a földet érinti, lábai azonnal rángatódzni kezdenek; járási tűzben egész teste, különösen tarxa- és hátizmai megfeszülnek, ilyenkor hátradől, elesik; ha az izomfeszülés csak a hátizmokban jelentkezik, előretolt medencével, feltűnően nagy léptekkel még tud néhányat lépni; kezed fokozatosan ügyetlenné váltak. — Jelen állapota: Gyengén fejlett, lesoványodott; csontrendszere ép. Belgyógyászatilag negatív. Vizeletében semmi kóros. Pupillái egyenlőek, kp. tágak, minden tekintetben jól reagálnak. A jobb facialis száji ága paretikus. Az agyidegpárok részéről más kóros tünet nincs. Izomzat a i. o. végtagokon a balhoz viszonyítva mérsékelten megfogyatkozott. Valódi izomsorvadás nincs jelen, fibrillatio nem észlelhető. Az izomzat tónusa általában testszerte fokozott, de a tónusfokozódás erőssége állandóan változik. A végtagizmokban fogaskeréktünet. A tonusfokozódás i. o. mindig nagyobb, mint b. o., időnként a tonus a végtagokban csaknem teljesen oldódik. J. o. súlyos és állandó adductorspasmus, emellett a gastrocnemiások spasmusa következtében a jobb lábfej plantarffexiós tartásban van. A j. o. végtagok enyhébb fokú paresise valószínű, azonban ez objective nem állapítható meg, tekintettel arra, hogy a mozgásintenziókor jelentkező durva, önkéntes mozgások és tónusbelövések a lehetséges erőkifejtés megítélését vagy mérését nem engedik meg. Biceps-, triceps- és radialis reflex m. o. egyaránt megtartott; Mayer reflex s. o. hiányzik, b. o. megtartott, hasfali és cremaster reflex m. o. egyformán renyhe. Térd- és Achilles reflex m. o. élénk. j.o. nagyobb mértékben mint b. o. Térdclonás nincs. M. o. hamar kimerülő, rövid ideig tartó lábcsonás váltható ki. M. o. igen élénk talpreflex fokozott védekezéssel. A felvételkor j. o. Babinski és Oppenheim tünet, amely azonban az encephalographia után megszűnt. Wa. r. vérben és lonorban negativ. A liquorbeli sejtszám 17/3, összes fehérje 23 mg0/*. Pándy és Nonme- Az élt nesaliv, benzoe gyanta r.: 220003200COOTOO, Schellack és Takata-Ara r. negativ. Az encephalographiás vizsgálat m. o., de különösen b. o. tágult kamrarendszert mutat. — A felületes és a mély sensibilitás ép. A betegen megfigyelhető járási és tónusos rendellenességeket a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. Legfeltűnőbb a járás alkalmával megjelenő mozgászavar, amely teljesen a Bamberger által leírt saltatorikus reflexgörcsnek felel meg. Mihelyt lábára áll, a gastrocnemiusokban conusos rángások sorozata indul meg, amely a combizmokra, főképpen az extensorokra és a medence izmaira is kiterjed. ..A rángások ugrándozó, táncoló, szabálytalan eljárást nagymértékben akadályozó mozgások formájában jelennek meg. Hasonló conusos görcsök hanyattfekve, a talp érintése, karcolása, sőt a lábujjak vagy a boka passiv mozgatása által is előidézhetők. Egyébként a rángások fekvő vagy ülő helyzetben általában szünetelnek, bár néha fekvő helyzetben kimutatható inger nélkül is megjelennek. Valószínű, hogy ilyenkor a takaró érintése okozta exteroceptív ingerek játszanak szerepet: mozgásintenziv, a figyelmi tevékenység és az indulat azok a tényezők, amelyek az ingerküszöb leszállításával önmagukban küszöbalatti, állandóan jelenlévő exteroceptív ingereket ilyenkor hatékonnyá teszik. 2. Járás közben gyakori az egész test, de elsősorban a tarkó- és hátizomzat tónusos megfeszülése, egy sajátságos tónusbelövelés, amelynek következtében az egész test a decerebratiós rigiditásnak megfelelő módon megmerevedik; a test súlypontjai ilyenkor hátrahelyeződik és a beteg hátra és kissé balra dől, támogatás nélkül elesik. 3. Időnként a mobilis tónuszavar a torsiós spasmus formájában jelenik meg, amikor is a járás a dysbasia lordotica jellegét mutatja, de előfordul, hogy 4. a beteg lordotikus tartás közben lábait feltűnően emelve, sajátságos nagy léptekkel, makrobasiásan, feltűnő lassú rhythmussal jár. Ez az utóbbi járási rendellenesség az ú. n. dromedárjárásnak felel meg, amelynek előfordulását Mendel egyes extrapyramidalis bántalmak esetében észlelte. 5. A járászavarban a j. o. pyramis-laesio következtében fennálló adductor-spasmus is kifejezésre jut azáltal, hogy a beteg néhány lépés után jobblábával a járás irányát balra átkeresztezi. 6. Az említett tüneteken kívül felemlítjük még, mint az extrapyramidium bántalmazottságára utaló további tüneteket, a járás közben különböző formában megjelenő légzési tizeket, a tachypnoés rohamokat, a typusos beszédzavart, amely főképpen a beszédmelódia és a beszédtempó változásában, nemkülönben a hangsúlyozás zavarában fejeződik ki és végül a gyakori spontán nevetést. Nem kétséges, hogy a bánfalam kilencéves korban lezajlott enkephalitis lethargica következménye, amely elsősorban a neostratumot és kisebb mértékben a pallidumot és a substantia nigrát roncsolta. Homályos a jelzett j. o. hemiparesis kór származása, különös tekintettel arra, hogy a kórelőzményi adatok szerint a jobbláb részéről már a fiatal gyermekkorban bizonyos zavarok állottak fenn. A j. o. végtagok izomzatának csökkentebb fejlettsége, a j. o. fennálló reflexfokozódás és az időnként megjelenő kóros reflexek a pyramis-laesiót kétségtelenné teszik. Valószínű, hogy ez a tünetegyüttes egy csecsemőköri vagy magzati enkephalitis következménye és a betegen később fellépő, kinikailag rendkívül szokatlan és ritka mozgásrendellenességekben megnyilvánuló tüneti kép keletkezésében szerepet játszhatik az i a körülmény is, hogy a kilencéves korban elszenvedett enkephalitis lethargica már csökkent értékű agyvelőt támadott meg. Esetünkben a saltatorikus reflexgörcs kétségtelenül a hyperkinetikus striatum syndroma résztelensége. A »Springtic«nek Stiefler által ismertetett kétségtelenül psychogen kórszármazású alakjaira nézve a psychogen ticekhez hasonlóan magyarázatul feltehető, hogy ezekben az esetekben bizonyos agytörzsi szerkezetek veleszületett gyengesége áll fenn, amelynek következtében az agykérgi gátlások kikapcsolódása praeformált, agytörzsi mozgásképek megjelenésére vezet. Valószínű a psychogen saltatorikus és Springtiek rokonsága ilyen módon a primitív népeknél előforduló vallásos táncokkal, amelyek a tudat fokozatos beszűkülésével járnak és extatikus állapotba, majd teljes öntudatlanságba mehetnek át. Az agyburkolati vérzés balesetorvosi megítélése. írta: Kluge Endre dr. egyet, magántanár, főorvos. Az alant leírt érdekes esetben postmortalis vizsgálatról volt szó, tehát csupán iratok és tanúvallomások állottak rendelkezésünkre. Egy életbiztosított egyén esetében azt kellett eldönteni, baleset okozta-e a biztosított halálát, vagy sem. A biztosítótársaság a kötvény kifizetését ettől tette függővé. A rendelkezésünkre álló adatok a következők: 1. Az 1938 május 15-én elhunyt X. Y. születési bizonyítványa szerint 69 éves volt halálakor, és a halál okául agyvérzés és légzésbénulás van bejegyezve.