Orvosi Hetilap, 1948. szeptember (89. évfolyam, 23-26. szám)

1948-09-05 / 23. szám - Varga Gyula - Miskolczy-Fodor Ferenc: A hangingerküszöb értékkülönbségének audiometriás vizsgálata

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 23. SZÁM, 1948. SZEPTEMBER 5. Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő: Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó: Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 122-763. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 /1 Pesti Izr. Hitk. Alapítványi Közkórháza (Igazgató : Benedek László dr.) és a Siketnémák Állami Intézete (Igazgató: Kanizsai Dezső). A hangingerküszöb értékkülönbségének audiometriás vizsgálata írták : VARGA GYULA dr. és MISKOLCZY-FODOR FERENC dr. A hallásvizsgálat régi módja beszéddel, hang­villákkal, sípokkal és kifeszített húrokkal történt. A csontvezetés nagyságából, a lég- és csontvezetés viszonyából és a hallásveszteség eloszlásából követ­keztetni lehetett a laesio helyére, hogy a nagyot­­hallás oka a hangvezető, vagy a hangfelfogó ké­szülék betegségének következménye-e? Lucae, Bezold, Politzer stb. által meghatározott topikus­­diagnostikus összefüggések azonban ma már nem általános érvényűek. Kezdetben megfeleltek a gyakorlati követelményeknek, az etológia tudo­mányos fejlődéséhez azonban pontosabb eljárá­sokra volt szükség. Hamarosan kitűnt, hogy a belső fül laesiói­­nál sem korlátozódik a halláscsökkenés a magas hangokra, hanem a mély hangtartományban is nagyobb arányú kiesések fordulhatnak elő. Fiatal­kori középfül bánform­aknál viszont 50%-ban talá­lunk a magas hangoknál rövidüléseket (Lund­­gren). A vezetéses és perceptiós hallászavarok sok­szor jelentkeznek egymással karöltve. A kevert nagyothallások pedig különös problémát jelen­tettek, mert a klasszikus hallásvizsgálatokkal nehe­zen lehetett az egyes komponensek mértékét ki­elemezni. További fejlődést jelentett a c5 izolált rövidülé­sének felismerése (Affenoide), amely a kezdődő hallóideglaesio értékes lelete. Lényeges haladás volt quantitatív irányban az audiometria. A küszöbérték-görbe lefutási módja pedig újabb adattal szolgált a nagyothallás típu­­sának megállapításához. A topikus diagnostiká­­ban azonban nem jelentett alapvető újítást. A csontvezetés mérésének problémái miatt a hang­villavizsgálatot sem tudta teljesen pótolni. Az otológia fejlődése a hallásphysiologiában is változásokat eredményezett. Régebben a hang­vezetés rendszeréhez csak azokat a készülékeket sorolták, amelyek kívülről a kengyeltalpig vezet­ték a hangokat. Ezen szervek betegségei a régi hallásvizsgálatok »vezetéses« típusú nagyothallá­­sával jelentkeztek. A belső fü­lhöz a kengyeltalptól a cortexig terjedő terület tartozott, mert ezen szervek betegségei a »perceptios« típusú nagyot­hallás leletét adták. A labyrinth egész cochlearis része tehát a hangfelfogás szervéhez tartozott. Újabb szerzők (Lüscher) azonban más beosztást ajánlanak, mert a hangfelfogás csak a cochlea idegelemeinek működése. A peri-endolymphá­­nak, hártyáknak és a membrana basilaris támasztó­sejtjeinek semmi köze sincsen a hangfelfogáshoz. Feladatuk a kengyeltalp felől érkező hang tovább vezetése a labyrinthon belül az idegelemekhez. A belső fülnek ez a része tehát még a hangvezetés rendszeréhez tartozik, zavarai azonban a régi vizsgálatoknál ugyanolyan »perceptiós« típusú nagyothallással jelentkeztek, mint az ideglaesiek. A hangvezetés intralabyrinthaer részének beteg­ségei csak új vizsgálati módokkal különböztet­hetők meg a tulajdonképpeni perceptiós szerv­nek, az idegelemeknek betegségeitől. Gorán de Maré idegeredetű nagyothallásnál erősebb és hosszabb ideig tartó kifáradást talált, mint normális hallószervnél ill. vezetéses zavarok­nál. Lüscher és Zwislocki pedig igen rövid ideig tartó hangingerek hatására talált hasonló módon megváltozott küszöbértékemelkedést (adaptatio). 1938-ban közölte Fowler a recruitment pheno­­menont. Elektromos úton­­gerjesztett és meg­határozott decibel (db) értékkel erősödő hang a fülben is meghatározott mértékű erősödés érzését kelti. A hangérzés erősödésének mértéke azon­ban a hangforrás egyenlő mértékű erősödésénél sem egyforma: normális embernél és vezetéses zavarban szenvedő betegeknél aránylag kisebb, mint idegbántalmaknál, amelyeknél a hang kisebb 353 23

Next