Orvosi Hetilap, 1948. szeptember (89. évfolyam, 23-26. szám)
1948-09-05 / 23. szám - Varga Gyula - Miskolczy-Fodor Ferenc: A hangingerküszöb értékkülönbségének audiometriás vizsgálata
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN A V. K. MINISZTÉRIUM MEGBÍZÁSÁBÓL KIADJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETE LXXXIX. ÉVFOLYAM 23. SZÁM, 1948. SZEPTEMBER 5. Főszerkesztők: Horányi Béla dr. és Rusznyák István dr. Társszerkesztő: Faragó Ferenc dr. Főmunkatárs: Milkó Vilmos dr. Felelős szerkesztő : Trencséni Tibor dr. Segédszerkesztő : Fazekas Lajos dr. Felelős kiadó: Ákos Károly dr. Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-utca 32. I. Tel.: 122-763. Kiadóhivatal: V., Nádor-utca 26. V. Tel.: 127-752 /1 Pesti Izr. Hitk. Alapítványi Közkórháza (Igazgató : Benedek László dr.) és a Siketnémák Állami Intézete (Igazgató: Kanizsai Dezső). A hangingerküszöb értékkülönbségének audiometriás vizsgálata írták : VARGA GYULA dr. és MISKOLCZY-FODOR FERENC dr. A hallásvizsgálat régi módja beszéddel, hangvillákkal, sípokkal és kifeszített húrokkal történt. A csontvezetés nagyságából, a lég- és csontvezetés viszonyából és a hallásveszteség eloszlásából következtetni lehetett a laesio helyére, hogy a nagyothallás oka a hangvezető, vagy a hangfelfogó készülék betegségének következménye-e? Lucae, Bezold, Politzer stb. által meghatározott topikusdiagnostikus összefüggések azonban ma már nem általános érvényűek. Kezdetben megfeleltek a gyakorlati követelményeknek, az etológia tudományos fejlődéséhez azonban pontosabb eljárásokra volt szükség. Hamarosan kitűnt, hogy a belső fül laesióinál sem korlátozódik a halláscsökkenés a magas hangokra, hanem a mély hangtartományban is nagyobb arányú kiesések fordulhatnak elő. Fiatalkori középfül bánformaknál viszont 50%-ban találunk a magas hangoknál rövidüléseket (Lundgren). A vezetéses és perceptiós hallászavarok sokszor jelentkeznek egymással karöltve. A kevert nagyothallások pedig különös problémát jelentettek, mert a klasszikus hallásvizsgálatokkal nehezen lehetett az egyes komponensek mértékét kielemezni. További fejlődést jelentett a c5 izolált rövidülésének felismerése (Affenoide), amely a kezdődő hallóideglaesio értékes lelete. Lényeges haladás volt quantitatív irányban az audiometria. A küszöbérték-görbe lefutási módja pedig újabb adattal szolgált a nagyothallás típusának megállapításához. A topikus diagnostikában azonban nem jelentett alapvető újítást. A csontvezetés mérésének problémái miatt a hangvillavizsgálatot sem tudta teljesen pótolni. Az otológia fejlődése a hallásphysiologiában is változásokat eredményezett. Régebben a hangvezetés rendszeréhez csak azokat a készülékeket sorolták, amelyek kívülről a kengyeltalpig vezették a hangokat. Ezen szervek betegségei a régi hallásvizsgálatok »vezetéses« típusú nagyothallásával jelentkeztek. A belső fülhöz a kengyeltalptól a cortexig terjedő terület tartozott, mert ezen szervek betegségei a »perceptios« típusú nagyothallás leletét adták. A labyrinth egész cochlearis része tehát a hangfelfogás szervéhez tartozott. Újabb szerzők (Lüscher) azonban más beosztást ajánlanak, mert a hangfelfogás csak a cochlea idegelemeinek működése. A peri-endolymphának, hártyáknak és a membrana basilaris támasztósejtjeinek semmi köze sincsen a hangfelfogáshoz. Feladatuk a kengyeltalp felől érkező hang tovább vezetése a labyrinthon belül az idegelemekhez. A belső fülnek ez a része tehát még a hangvezetés rendszeréhez tartozik, zavarai azonban a régi vizsgálatoknál ugyanolyan »perceptiós« típusú nagyothallással jelentkeztek, mint az ideglaesiek. A hangvezetés intralabyrinthaer részének betegségei csak új vizsgálati módokkal különböztethetők meg a tulajdonképpeni perceptiós szervnek, az idegelemeknek betegségeitől. Gorán de Maré idegeredetű nagyothallásnál erősebb és hosszabb ideig tartó kifáradást talált, mint normális hallószervnél ill. vezetéses zavaroknál. Lüscher és Zwislocki pedig igen rövid ideig tartó hangingerek hatására talált hasonló módon megváltozott küszöbértékemelkedést (adaptatio). 1938-ban közölte Fowler a recruitment phenomenont. Elektromos útongerjesztett és meghatározott decibel (db) értékkel erősödő hang a fülben is meghatározott mértékű erősödés érzését kelti. A hangérzés erősödésének mértéke azonban a hangforrás egyenlő mértékű erősödésénél sem egyforma: normális embernél és vezetéses zavarban szenvedő betegeknél aránylag kisebb, mint idegbántalmaknál, amelyeknél a hang kisebb 353 23