Orvosi Hetilap, 1949. február (90. évfolyam, 3-4. szám)

1949-02-06 / 3. szám - Lehoczky Tibor: Cheirobrachialgia mechanica

Orvos­i Hetilap mög­é. A betegek arról számoltak be, hogy testileg le­romlottak és szokatlan testi munkát kellett végez­niük, pl. nehéz súlyokat, kosarakat, bőröndöket kilométeres­ távolságra hordozni, romot takarítni, havat lapátolni stb. Kezük eleinte rövid időre elzsibbadt, ritkábban elkékült, olykor a kézujjak elfehéredtek, majd a zsibbadás, fájdalom foko­zódott. A fájdalom hasogató, a kezek »mintha elhalnának«, »mintha tüzes tűkkel szúrkálnák«. Ez nappal tűrhető, mert a munka abbahagyására és a karok, illetve kezek erőteljes mozgatására enyhül, vagy megszűnik. Különösen kínzó éjszaka, amikor az alvást gyakorlatilag lehetetlenné teszi. A fájdalmas zsibbadást a betegek éjjel azzal próbálják enyhíteni, hogy karjaikat az ágyról lelógatják, fejük felé a párnára teszik, vagy mellükön keresztbe fonják. A nappali fájdalmat a karok feltámasztásával, vagy erőteljes dörzsö­léssel, rázással, tornázással tudják enyhíteni, vagy megszüntetni. Három betegem a­ nyakban, vállakban, hát­ban is tompa, vagy többé-kevésbbé éles sajgásról panaszkodott. Ennek oka — véleményem szerint az,­­ hogy egy gerincvelői gyökér, pl. a VII., nyaki gyökér izgalma nemcsak a megfelelő bőr­területen okozhat fájdalmat, hanem az általa részben vagy egészben beidegzett izmokban is, így adott esetben változó fokban és kiterjedésben a m. splenius, — pectoralisok, serratus ant., subscapularis, latissimus dorsi, továbbá a kar, valamint a kéz hajlítói és feszítői területén is érezhet a beteg fájdalmat. Az objectív érzészavar kisfokú és változó jellegű volt. 6­szben a C 7., illetve C 8, vagy a D 1-nek megfelelő, distalisan valamennyi érzés­­qualitásra fokozódó szelvényes érzészavart talál­tam, kettőben semmiféle érzéseltérés nem volt. 4-ízben a hypaesthesia és hypalgesia enyhe fokú, ú. n. »relativ«-jellegű, kétszer kifejezett volt; ezek közül egyik 54 éves betegemnél mindkét, de főleg a bal kéz tenyerei, ujjai erősen hypaesthesiásak és csaknem teljesen analgesiásak voltak, ugyan­ekkor a hőérzés megtartott (»relativ-érzés-disso­­ciatio«). Három betegnél kétoldali radialis és ulnaris, kettőnél medianus Valleix-féle nyomáspontot, egy­nél féloldali, kettőnél kétoldali i hó­pont fájdal­mat találtam : ezek közül egyiknél az Erű-pont tartósabb nyomása kiváltotta a jellegzetes kéz­zsibbadást. Mély izomnyomás-fájdalmat egy izben mindkét opponens pollicis, háromszor a nyak, váll és scapula izomzat, 5-ízben az alkarizomzat nyomásával tudtam előidézni. Finom izom-fibril­­latiót egy ízben láttam a két opponens pollicisban. Izomsorvadás egyszer sem fordult elő. Oscillo­­metriával egyik betegen kisfokú, egy másikon kifejezett oscillatiós csökkenést találtam ,az al­karon és kézen. Mi okozza ezt a kórképet? A­z első esetben a nyaki borda elegendő ok, legfeljebb a fájdalom időszakos ingadozása szo­katlan. A tünetek hasonlósága alapján a többi 8 esetet a tágabb értelemben vett costoclavicularis syndroma-csoportba sorozom, aminek Russel Brain 14 alcsoportját különbözteti meg (1. 1. tábla). I. Táblázat: Costoclavicularis syndromát okozó rendellenességek. 1. A VII. nyaki csigolya rendellenes haránt­­nyujtványa. 2. Rostos szalag a VII. nyakcsigolya haránt­nyujtványától az első bordákhoz.­­ 3. Nyaki borda. 4. Rendellenes alakú I. háti borda. 5. Szokatlanul magas első háti borda.­­ 6. Cervicodorsalis scoliosis. 7. A scalenus anticus hypertrophiája vagy spasmusa. 8. A scalenus anticus rendellenes eredése. 9. A scalenus anticus rendellenes tapadása. 10. A scalenus medius rendellenes eredése. 11. A scalenus medius rendellenes tapadása. 12. A neurovascularis képletek a scalenus anticus izom­rostjain át haladnak. X3- A vállöv­ izmainak tónus-csökkenése és emiatt a vállak »leesése«. 14. Costoclavicularis compressió. Az 1. tábla adatai szerint _ a brachialgiát 12-ízben valami szerkezeti, vagy anatómiai rend­ellenesség, 2-ízben a mellkas felső nyílásának functiós beszűkülése­ okozza. Ennek megjelölésére a cheirobrachialgia (cheircs : kéz, brachion : kar) mechanica elnevezést tartom leghelyesebbnek, amint erre még visszatérek. Az anatómiából tudjuk, hogy a VII. nyaki csigolya harántnyújtványa pontosan a VII. és VIII. gerincvelői gyökér közé esik, tehát ennek rendellenessége (rostos, vagy csontos nyaki borda) főleg a plexus brachialis alsó, a medianust és ulnarist tartalmazó részében fog tüneteket elő­idézni. A nyaki borda Borchardt szerint 90%-ban, Adson és Coffey szerint 55%-Ъап nem okoz tünetet. Továbbá 70%-ban kétoldali és mégis Bramwell— Dykes szerint 95%-ban egyoldali tünettel jár. Ebből nyilvánvaló, hogy az anatómiai praefor­­máltságon kívül egyéb is kell a betegségi tüne­tek létrehozásához, így pl. két észlelésemben megerőltető testi munka, betegség és lefogyás előzte meg a kórképet. (Magyar szerzők közül Benedek nyaki borda, Angyal-Böszörményi csöke­­vényes első borda által okozott Raynaudt köz­öltek). A"scalenus-syndroma Naffziger nevéhez fűző­dik és többnyire a scalenus medius kifejezetten ventralis tapadása, a scalenus-rés megszűkítése által okozza. Kórokozó jelentőségét csak akkor fogadhatjuk el, ha a scalenusok tapadására gyakorolt nyomással kiválthatjuk a fájdalmat és ha az ismertetendő Adson és Wechsler-féle sub­clavia tünetek positívek. Ezt a két lehetőséget a betegeknél a Röntgen­­felvételek negativitása, illetve a megfelelő tünetek hiánya miatt kizárhatjuk. A rostos borda jelenlétét tulajdonképpen sohasem lehet teljesen kizárni, de eseteimben nagyobb valószínűsége van olyan tényezőknek, amik a beteg megváltozott életviszonyaival függe­­ nek össze: a vállöv izomzatának hypotoniája és a vállaknak emiatt bekövetkező leesése 66

Next