Orvosi Hetilap, 1950. október (91. évfolyam, 40-44. szám)
1950-10-01 / 40. szám - Strausz Imre: Az aspecifikus positív syphilis-reactiók jelentősége subacut septikus endocarditisben
ORVOSI HETILAP 1950. 40 bronchitis, pneumonia) 20-2%, Weil-féle betegségben 43-6%, typhus abdominálisban зд-4%-Ьап találtak nem fajlagos positiv reactiót. Különböző szerzők leprások között 50—16o%-ban, maláriában 20—80%-ban tudták kimutatni. A betegség súlyossága sincsen egyenes befolyással az eredményre, pl. himlőoltottakon komoly tünetek, a hónalji mirigyek megduzzadása esetén gyakran negatívak maradtak a reactiók, jelentéktelen tünetek esetén pedig positívak voltak. Viruspneumoniánál sem volt összefüggés található a reactiók positivitása és a betegség súlyossága között. A betegség kezdete és a syphilis-reactiók positívvá válása között bizonyos időnek kell eltelnie. Ez az incubatiós időszak betegségekként változik. Maláriában az első rohamot követő 7—10 nap, himlőoltás után, vagy viruspneumoniában 10—14 nap után lehet az aspecifikus positiv reactiókat felfedezni. Minél többfajta serológiai próbát használunk, annál több esetben lehet positiv reactiót találni. Egyes próbák gyakrabban adnak nemfajlagos positiv eredményt, mint mások. Bizonyos betegségekben gyakrabban kapunk hamis positiv luesreactiót egyik próbával, mint a másikkal. Pl. viruspneumoniában, a felső légutak gyulladása esetén, himlőoltás után a complementkötési reactio ritkán fordul elő, gyakoriak a positiv praecipitatiós próbák. Ezzel szemben lepra- és maláriás betegeken a complementkötési reactio a gyakoribb. A a specifikus positiv reactiók előfordulása attól is függ, hogy milyen gyakran ismételjük a vizsgálatokat. Havonta történő ismétléssel sokkal kevesebbszer kapunk positiv reactiót, mint hetente, vagy naponta történő vizsgálattal. A reactiók fennállási ideje különböző. Némelykor csak napokig állanak fenn. A legmagasabb titert lázas betegség esetén, vagy himlőoltás után 10—14 napok között találni. Minél erősebb reactiót kapunk, annál tovább áll fenn. Lázas betegség vagy himlőoltás után, 3—4 hónapon belül többnyire negatívvá válnak a reactiók. Egyes esetekben azonban éveken keresztül megmaradnak. Önkötésről akkor beszélünk, ha a savó antigen hozzáadása nélkül is eltünteti a complementet. Syphilises és egészséges emberek között egyformán előfordul. Hyperglobulinaemiával járó megbetegedésekben különös gyakorisággal található meg. Subacut septikus endocarditisben több szerző talált positív Wassermann-reactiót olyan esetekben, ahol a luest teljes bizonyossággal ki lehetett zárni. Azonban még 1929-ben Pressler azt írja, hogy nagy beteganyagon végzett vizsgálatokkal kell eldönteni, hogy positiv Wassermann-reactio lues nélkül, valóban előfordul-e subacut septikus endocarditisben. Több szerző kis beteganyagon szerzett tapasztalata szerint az esetek kb. 20% ában lehet a specifikus positiv syphilis reactiót találni e betegségben. Az újabb időkben ezzel a kérdéssel az angol-amerikai irodalom nem foglalkozott, Libman és Friedberg könyvében említés sem történik róla. A második világháború után a nem fajlagos positiv syphilis reactiókról több közlemény jelent meg azokból az országokból, ahol a subacut septikus endocarditis halmozódását tapasztalták. Kursakov és Tregubov szovjet szerzők 23 esetből 10-nél, én 26 esetből 19-nél találtam aspecifikus positív syphilis-reactiókat (1947). Donzelot és munkatársai negatív haemokultúrájú esetekben rendszerint nem fajlagos positiv Wassermann-reactiót találtak, ezzel szemben positiv bakteriológiai lelet esetén csak kivételesen. A Wassermann-positiv esetekben a savóban magas globulinértékeket kaptak, a negatív esetekben az előbbiekhez képest alacsonyabbakat. Lendvai és Valér arról számoltak be, hogy 19 esetből 9-nél kaptak aspecifikus positív reactiókat (1949). E közleményben 100 subacut septikus endocarditisben szenvedő beteg syphilis-reactióinak viselkedését analizálom. A betegek anamnesisének felvételekor különös gondot fordítottunk az esetleges lueses fertőződés kiderítésére. Kétes esetekben a házastárs, a gyermekek vérét is megvizsgáltuk. Sokszor a liquort is ellenőriztük. Több esetben más laboratóriumokban is elvégeztettük a reactiókat. Ilyenkor minden esetben positiv eredményt kaptunk. Három beteg ment keresztül lueses fertőzésen. Közülük 2 több kúrát kapott és évek óta ellenőrzötten negatív volt. A reactiók viselkedése alapján e két beteget az aspecifikus positiv reactiókat adók csoportjába soroltuk. A harmadik beteg közvetlenül kórházi befekvése előtt kapott antilueses kezelést és a reactiók erősen positivak voltak. A lueses betegek száma a felszabadulás utáni években 1—3% között ingadozott. Az aspecifikus positiv reactiók gyakorisága, a subacut septikus endocarditist nem számolva 0-8—9% között változott. Időnként halmozódást tapasztaltunk, máskor ritkult, összefüggésben bizonyos betegségek hullámzásával (hepatitis). Az első vizsgálat alapján 59 betegnél kaptunk aspecifikus positiv syphilis-reactiókat. A vizsgálatokat a legtöbb esetben sorozatosan ismételtük és ezzel a positív esetek száma 80-ra emelkedett. Tizenkilenc beteg negatív maradt. Ezek közül 9-nél egyszer történt vizsgálat, 3-nál kétszer és csak 7 esetben többször. Tehát 21 betegnél az első vizsgálat után váltak positívvá a reactiók. Ez különböző idő után következett be. Volt akiknél a következő héten elvégzett vizsgálatnál már positiv eredményt kaptunk, volt akinél csak hónapok múlva. Négy betegnél a penicillinkezelés alatt támadt eosinophiliával egyidőben váltak positivvá a reactiók. Öt esetben, ahol eosinophiliát nem észleltünk, végig negatívak maradtak a reactiók. Az eosinophilia csökkenésével, vagy eltűnésével nem ment párhuzamosan a lues-reactiók változása. A használatos reactiók kezdetben a Wassermann, Meinicke zavarosodási és feltisztulási és a Kiss, majd később a Meinicke zav. helyett a citodiol, a Kiss helyett a Kahn voltak. A legfeltűnőbb sajátsága e reactiónak az ingadozás volt. Az egymást követő vizsgálatok eredménye általában nem egyezett. A positiv complementkötési reactio, a következő napokban ismételve a vizsgálatot, gyengén positívvá, vagy negatívvá vált, majd újból erősbödött. Sok esetben a positív Wassermann-reactiót időnként önkötés váltotta