Orvosi Hetilap, 1951. február (92. évfolyam, 5-8. szám)

1951-02-04 / 5. szám - Lepszkij, Je. M.: Hazai tudósok prioritása a vitaminológia kérdéseiben

10* ORVOSI HETILAP 1951. 5. beriség az ősidőkben csak kedvező klímájú vidé­keken élt, ahol az év egész folyamán bőségben voltak friss, nedvdús gyümölcsök és főzelékfélék, melyeket nagy mennyiségben »élő« állapotban fogyasztottak. Abban a mértékben, amint a népek szétszóródtak a kevésbbé kedvező, sőt a zord klímájú vidékekre is, az embereknek nem volt többé módjuk állandóan nyers termékekkel táp­lálkozni. Ebben látja Pasatin a skorbut alapvető okát. Itt meg kell említeni, hogy nemcsak a múlt században, hanem még ennek a századnak az elején is az orvosok körében igen elterjedt volt az a nézet, hogy nemcsak a skorbutnak, hanem a pellagrának, beri­berinek és még néhány egyéb betegségnek is, melyek a táplálkozással kapcso­latosak s gyakran nagy számban fordulnak elő, az oka a romlott és valamivel megfertőzött táp­lálék. Ezért rendkívül érdekes, hogy Pasatin milyen pontosan állapítja meg a skorbut etiológiá­­jának tisztán alimentáris és nem toxikus jellegét. »A skorbut — olvassuk az 1241. oldalon — nem valami rendellenes anyagnak a skorbutos ételében jelenléte és toxikus hatása következtében fejlődik ki, hanem valamilyen anyagnak a hiánya következtében« (a kiemelés Pasutintól származik). Ezzel Pasutin a világirodalomban először állapította meg és határolta körül a »hiánybeteg­ségek« fogalmát. Ez egyike a vitaminológia alap­fogalmainak és a későbbiekben igen elterjedt a külföldi irodalomban. Tovább fejtegetve a skorbut etiológiáját és rámutatva arra, hogy már néhány uncia citrom­nedv, amely sok vizet is tartalmaz, számottevő terápiás hatást eredményez, Pasatin így ír (1258. old.): »Ha elképzeljük, hogy ... az ismeretlen hatékony tényező számára csak igen csekély súlymennyiség marad, akkor lehetetlen nem cso­dálkozni azon, hogy milyen kevés táplálékdeficit elégséges ahhoz, hogy a szervezet olyan súlyos állapotba kerüljön, mint a skorbut«. Majd tovább ugyanott : »Kétségesnek látszik ezen szerves anya­gok hatásának fermentszerű (kémiai) jellege is — annyira kevés kell belőlük oly erős hatás előidé­zéséhez.­ Egyébként a fermentek szerepéről való feltevést Pasatin ugyanitt elveti, amikor rá­mutat arra, hogy főtt ételeknek is, mint például főtt burgonya, van skorbutellenes hatásuk. Arra vonatkozóan, hogy mi az, aminek a nyers táplálékban olyan hatalmas szerepe van, Pasatin rámutat arra, hogy az nem lehet ásványi anyag, mint azt néhány kutató gondolta, hanem a táplálék szerves alkotórészeihez tartozik.­­Az említett tápanyagok elégségesnek bizonyulnak arra, hogy pótolják a szervezet elveszett anyagai­nak a legnagyobb részét, azonban végbemehetnek a szervezetben olyan bontások is, melyek talán a szervezetnek csak igen kis részletét érintik, melyeket azonban a szervezet nem tud újra fel­építeni akkor, ha nem kap készen bizonyos igen bonyolult vegyületeket (1244. oldal; a kiemelés Pasatintól származik). Abban az időben, mikor ezek a sorok íródtak, lehetetlen volt ennél határo­zottabban nyilatkozni a skorbut etiológiájáról­. Akkor, amikor a skorbut alapvető okának a szervezet anyagcserezavarát tekinti, mely az em­lített anyagoknak a táplálékból való hiánya kö­vetkeztében jön létre. Pasatin lehetségesnek tartja más etiológiai tényezők kisegítő szerepét is, mint pl. rendkívüli testi megerőltetés, erős és hosszú ideig tartó meghűlés és ehhez hasonlók. Ezenkívül Pasutin rámutat arra, hogy a skorbut főképpen olyan egyéneken fejlődik ki, akik hosszú betegség, például malária, tuberkulózis, szifilisz, diabétesz következtében legyengültek. Ezzel az állításával Pasutin megelőzte az avitaminózisok endogén etiológiájáról alkotott legmodernebb felfogást. A skorbutról szóló fejezet végén Pasutin be­vallja, hogy ezen betegség etiológiájáról közölt koncepciója természetesen csak hipotézis. Pasutin véleménye szerint azonban az orvosnak hasonlí­tania kell ahhoz a csillagászhoz, aki meg van győ­ződve egy bolygó létezéséről, mielőtt azt bárki is látta volna.­­Az oldható felmentek sajátságait az orvosok már felismerték, mielőtt elkülönítették azokat; a fertőző kórokozók élő mivoltáról (con­­tagium vivum) hamarabb győződtek meg, mint ahogy megismerkedtek a mikrobákkal; a china­­kéreg bizonyos anyagával gyógyították már az intermittáló lázat, mielőtt még elkülönítették és tanulmányozták volna a chinint és így tovább. Úgy véljük, hogy azzal a magyarázatunkkal, me­lyet előbb ismertettünk, a legkönnyebben lehet összeegyeztetni a skorbut etiológiájára vonatkozó nézeteket a Biztosan megállapított tényekkel és az erre a betegségre vonatkozó nagyszámú megfigye­léssel« (1269. old.). A skorbut etiológiájára vonatkozó vizsgá­latok, melyeket a következő két-három évtized­ben végeztek, teljesen igazolták Pasutin meglátá­sának helyességét. Meg kell emlékezni arról az orosz orvosról is, aki bár régi, szerény vidéki viszonyok között dol­gozott, messze megelőzte kortársait az A-avitami­­nózis hemeralopia (farkasvakság) etiológiájáról alkotott nézetével. Szaveljev M. F.-re gondolunk, aki a múlt század 90-es éveiben a Tambovszki kormányzóság orvosinspektorának a segédje volt. A cári Oroszországban a farkasvakság igen elterjedt betegség volt, különösen a falusi lakosság körében. Minden év tavaszán, különösen rossz aratás utáni években, a megbetegedések száma emelkedett és igen aktuális feladat volt az ellene való küzdelem helyes megszervezése. 1891 tavaszán Szaveljev a voronyezsi kormány­zóság zemljanszki járásának éhező lakosságát vizsgálta ; 3 hét alatt körülbelül 1200 olyan em­bert látott, aki hemeralópiában szenvedett. Össze­vetette a vizsgált személyek egészségi állapotára vonatkozó adatokat azzal a kimutatással, hogy az illetők rendelkeztek-e gabona-, burgonya- és olaj­készletekkel. Azt találta, hogy 97%-ban nem volt olajuk ; ezek között farkasvakságban szenvedett körülbelül 10%, ugyanakkor, amikor azok közül, akiknek nem volt gabonájuk, vagy burgonyájuk, ez a százalékos arány 3—4-szer kisebb volt. A farkasvakság etiológiájának kérdését bon­colgatva, Szaveljev kategorikusan elutasítja az 135

Next