Orvosi Hetilap, 1952. március (93. évfolyam, 9-13. szám)
1952-03-02 / 9. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Rechnitz, Kurt - Váczy László: A carcinogenesissel kapcsolatos újabb megismeréseink
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIII. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 1952. MÁRCIUS 2. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. • Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE ———————..................... —' 11 Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Arany János u. 24. M. N. B. egyszámlaszám:51.878.241-47 Előfizetési ára: Г évre 96.0 Ft, példányonkénti eladási ára: 2.50 Ft TOVÁBBKÉPZÉS A Budapesti Orvostudományi Egyetem I. sz. női klinikájának (Igazgató: Horn Béla dr. egyetemi tanár) és II. sz. női klinikájának (Igazgató: Zoltán Imre dr. egyetemi tanár) közleménye. A carcinogenesissel kapcsolatos újabb megismeréseink* írta: RECHNITZ KURT dr. és VÁCZY LÁSZLÓ dr. Mai előadásunkban a rák keletkezésével kapcsolatos újabb megismeréseket, vagyis a rákképződésre vonatkozó vizsgálatokat és elméleteket óhajtjuk ismertetni. Témánkkal kapcsolatos vizsgálatok, közlemények száma oly nagy, hogy az irodalom szinte áttekinthetetlen, éppen ezért előadásunk bevezetésében már előre szeretnék felhívni a figyelmet arra a körülményre, hogy, természetesen, az irodalmi közléseknek csak igen kis töredékét tudtuk előadásunkban feldolgozni s így tudatában vagyunk annak, hogy ily szempontból előadásunk nem lesz teljes. Célunkul azonban nem is azt tűztük ki, hogy a rák keletkezéséről szóló közlemények minél nagyobb számát ismertessük, hanem az irodalmi adatok segítségével azokat a fontos problémákat szeretnénk megvilágítani és rájuk a figyelmet felhívni, mely kérdések körül ma a világ rákkutatóinak munkája csoportosul és felvázolni azokat az utakat, melyeken keresztül a rákkutatók nagy tömegei igyekeznek a rákkeletkezés problémáját az elméletek világából a tények világába hozni. A dolog természetéből következik tehát, hogy előadásunk bizonyos fokig mozaikszerű lesz. Ismeretes, hogy a daganatok keletkezésére vonatkozólag három elmélet van, melyek még az A Nőgyógyász Szakcsoport 1951. nov. 8. ülésén elhangzott továbbképző előadás, mai napig is megtartották jelentőségüket. Ezek a Virchow-féle irritatiós elmélet, a Leyden által kezdeményezett parasitáz elgondolás és Cohnhelm tana az embryonális fejlődésben felhasználatlanul maradt eltévedt csirokról. Az utóbbi időkben a rákkutatók vizsgálatai különösen az irritátiós és a parasitáz elmélet körül csoportosultak. Kétségtelen, hogy a daganatképződés biológiai folyamat, és amint ezt Babad is megállapítja, a daganatkeletkezésnek általános felfogása napjainkban mindinkább oda konkludál, hogy a szervezetben az anyagcsere-folyamatok során, a táplálkozás és a belső környezet tényezőinek kölcsönhatása kapcsán ú. n. endogen blastomogen, daganatkeltő anyagok keletkeznek. E tény természetesen azonban nem zárja ki annak a lehetőségét sem, hogy bizonyos esetekben a daganatkeltő anyag a külső környezetből is származhat. Ezeket az anyagokat nevezzük viszont exogen blastomogen, vagy exogen oncogen anyagoknak. Az oncogen anyag a sejtekre és a szövetekre hosszú ideig történő hatás következtében a sejtek fehérje szerkezetében és biológiai tulajdonságaiban mélyreható változásokat hoz létre. E változások eredménye a carcinogenesisben ely fontos észabadék által először leírt rákfehérjének vágy, malignizatiós factornak kialakulása. A daganatkeletkezés két phasisa 265 18*