Orvosi Hetilap, 1952. október (93. évfolyam, 40-43. szám)

1952-10-05 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Alföldi Zoltán - Born József: Salmonellosis septicotyhosa a csecsemő- és kisgyermekkorban

ORVOSI HETILAP 1952. 40. sus-septicus alakhoz társul gastro-enteralis forma. A két, kórtanilag különálló betegség hátterében bakterio­lógiai, serológiai és járványtani különbségek húzód­nak m­eg. Az egymásba átmenő megbetegedési alakok rendszerint többféle Salmonella-fertőzésre vezethetők vissza (pl.: S. paraty-B és S. tu­murium). Téves volna azonban azt gondolni, hogy a klinikai megnyil­­­vánulásnak eme kétfélesége a kórokozók valamilyen meghatározott típusára utal, vagy hogy vannak olyan válfajok, amelyek akár a gyomor-béltünetekért, akár a typhosus állapotért egyedül tehetők felelőssé. Tapasztalat alapján és gyakorlati szempontból —, a­mint azt már említettük — e baktériumok hosszú so­rát mégis elkülönítették enteritis okozókra és a typho­sus lázat előidézőkre. Az előbbieknek a S. enteritidis és a S. typhi­murium, az utóbbiaknak a S. paraty-A, a S. paraty-B, a S. cholerae és a typhus bacilus a főképviselője. A Salmonellák pathogén típusaival szemben az ember általában fogékony. Ez néha csak annyit je­lent, hogy szervezetében valamely fertőző folyamat végbemehet betegségi tünetek nyilvánulása nélkül is. A kórjelzett eseteknek sokszorosával egyenlő azon­ban azon Salmonellosisok száma, melyek mint ba­nális betegségek játszódnak le körülöttünk. A ko­molyabb természetű megbetegedések nagy része kife­jezett gastroenteralis tünetek közt zajlik le; ezeknél lényegesen kevesebb a septicus-typhosus kórforma. Raüss szerint a csoportos ételmérgezések, melyeket 1936—1944. években észlelt, egy kivételével mind sú­lyos gyomor-bélhurut tüneteit mutatták és okozóik, a gyakoriság sorrendjében a S. typhi­murium, a S. enteritidis, a S. paraty-B, és a S. cholerae suis voltak. A sporadikus megbetegedésekben viszont a S. paratyphi-B dominált (55%). Úgy látszik függet­lenül a típustól, általában azok a törzsek a gastro­enteralis megbetegedések okozói, melyek a D-tarta ratot fermentálják (Kaufmann). Járványtani szempontból igen figyelemreméltó az a körülmény, hogy a heveny alakban lezajló gyo­mor- és bélmegbetegedések krónikus bacilussűrítőket nem hagynak maguk után, de környezetükben igen sok az átmeneti egészséges ürítő. Ezek az egészséges ürítők rendszerint nem a betegtől fertőződnek, hanem abból a közös anyagból, amelyből a beteg szerezte fertőzését. A kontakt fertőzés igen ritka a gastro-enteralis alaknál, bármilyen típusú Salmonella okozza is azt. A kontakt fertőzés és a krónikus bacilusürítés, amint azt ugyancsak Raüss megállapítja, inkább a septicus­­typhosus láz privilégiuma, melyben főleg a S­paraty-A és -B játsszák a főszerepet. Igaz, hogy ezzel szemben Kaufmann azt állítja, hogy még a gastro­enteritis alaknál is számítani lehet hosszú ideig tartó bacilusürítésre. A csecsemő- és kisgyermekkor egészen különle­ges helyet foglal el a Salmonellosisok pathológiájában. A fiatalok rendkívül fogékonyak a Salmonellák egyes típusai iránt. E tekintetben igen nagy a hasonlóság fiatal állatoknál észlelt viszonyokhoz. A csecsemő- és kisgyermekkor fertőzései kór­­tanilag sem felelnek meg egészen a felnőttkor étel­mérgezéseinek. Csecsemők és kisgyermekek Salmo­nellosisa sokszor mint általános fertőzés (bakteri­aemia) nyilvánul meg és ebből válnak szét a külön­böző kórképek. Hormach­e, Paleffo és Aleppo, akik igen nagy anyagon szereztek tapasztalatot csecsemő és kisdedkori bélfertőzésekkel kapcsolatban, három féle kórformáját különítik el ezeknek: az akut dysenteria-szerű formát, dysenteriához hasonló ürülékkel, a fertőzésnek a vastagbélben való localisatiójával; akut cholera-szerű formát, híg ürülékkel, mely főleg a vékonybél megbetegedése s ezért leginkább hasonlít a felnőttek ételmérgezéséhez; és a septicus megbetegedési formát, melynél béltüne­tek helyett az általános fertőzés tünetei vannak elő­térben, bronchopneum­oniával, lép- és májduzzanattal, gennyesedésekkel. Nevezett kutatók, még másokkal együtt, egy ízben 1611 gyermeket vizsgáltak át. Ezek közül 395-nek cholera- vagy dysenteria-szerű, vagy vegyes beteg­sége volt. Dysenteria bacilus 126 esetben, Salmonella 80 esetben tenyészett ki székletükből. Olyan 97 gyer­mek közül, — akik csak egyszerű hasmenés tüneteit mutatták —, 85 gyermek Salmonellát és 12 dysen­teria bacilust ürített. Találtak 11 egészséges Salmo­­nella és 3 dysenteria­ bacilusürítőt. Ezek az adatok arra hívják fel figyelmünket, hogy a csecsemő­­kori bélmegbetegedések egy részének nálunk is Salmo­nel­la-fertőzés a valószínű oka. A csecsemőkor gyakori általános fertőzésére utal az is, hogy különösen az ú. n. enteritidis-csoport (Paty »D« csoport) bacilusai sok esetben okoznak meningitist (Kaufmann). A fertőzés mechanizmusát illetőleg valószínűnek látszik, hogy a felnőttek ételmérgezése igen nagy­­mennyiségű fertőző anyag bevitele révén jön létre, amire sokszor következtethetünk tömeges ételmérge­zések kivizsgálásakor. A legtöbb esetben az állott ételben elszaporodott mikrobák nagy tömege jutott így a vékonybélbe. Gyermekek fertőződésekor ilyen bacilustömegek nem szerepelnek. A lényegesen kisebb mennyiségű bacilustömeg a mesenterium nyirokcsomóiban, a csontvelőben, lépben, májban lassan szaporodik és valószínű, hogy a béltraktusba is haematogén úton jut el. A septicus-typhosus körfolyamat végbemenetelére­ és ennek néhány járványtani vonatkozására szinte iskolapéldát adott egy észlelt tömegfertőzés, mely 3 hónap és 3 év közötti, gyermekek csoportján vonult végig egy átmeneti otthonban. 1949 decembere óta bizonytalan eredetű lázas állapot lépett fel e gyermekotthonban, több csecsemő­nél és kisgyermeknél. A láz hirtelen keletkezett, egyik óráról a másikra, anélkül, hogy a látszólag egészsé­ges gyermekeknél bárminemű komolyabb előzményt észlelni lehetett volna, majd fokozatosan emelkedett intermittáló és remittáló jelleggel. A 2—4. napon elérte maximumát, ami 38.5 és 40.5 C° között vál­tozott gyermekenként. Két-három napi csúcspont után lyfikusan csökkent, majd a hőmérséklet normális­ alá süllyedt és újabb 2--3 napig így maradt. Ezután ismét normálissá vált, de voltak napok, amikor egyik­másik gyermeknél subfebrilis kiugrások mutatkoztak.

Next