Orvosi Hetilap, 1955. augusztus (96. évfolyam, 32-35. szám)
1955-08-21 / 34. szám - LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ - A paroxysmális tachycardiák atriphos therapiájának veszélyéről - Appendicitis tünet
Appendicitis tünet T. Szerkesztőség! Legyen szabad a következőket megjegyeznem Móra Sándor dr. »Appendix eredetű fájdalom kiváltása egy új, egyszerű műfogással« c. közleményére (O. H. 1954/52, 1444. o.). A közleményben ismertetett műfogás egyszerű, meglehetősen gyakori tünete a heveny, félheveny féregnyúlványláknak, de ez sem teljesen megbízható. Móra kortárs 66 esete közül 45 betegnél találta a »hátrahajlítási tünetet« pozitívnak. E tünet hátra- és felfelé csapott, továbbá kismedencében helyet foglaló féregnyúlvány esetében rendszerint negatív. Én 1923. év óta ismerem azt a vizsgálati metódust, hogy heveny, félheveny féregnyúlványláb gyanúja esetében a beteget felszólítjuk arra, hogy fekvő, ülő, álló helyzetben felső testét fordítsa maximálisan balfelé. Balrafordításnál heveny, sőt félheveny féregnyúlványlob esetében a betegek éles fájdalmat éreznek a Mac—Burneypont táján. Jobbrafordításnál fájdalom rendszerint nem jelentkezik. Ez a tünet sokkal állandóbb, mint Móra kortárs által leírt tünet. Nyújtott alsó végtaggal végzett törzshátrahajlítás hasonló, éles fájdalmat vált ki a fentebb leírt esetekben. Én — mint a II. Sebészeti Klinika műtőnövendéke — 1923-ban hallottam a »balrafordítási és hátrahajlítási« tünetet Szentpéteri Gyula műtőnövendéktársamtól, aki előzőleg Kaczwinszky főorvosnak és Ádám professzornak volt a Zita-kórházban alorvosa. 951 ORVOSI HETILAP 1955. 34. benignusnak tartott 13 esetből 10-et verificáltak. A véredényeredetű rosszindulatú daganatok nagyon ritkán képeznek áttéteket. Az észlelt esetek közül az egyik 32 évvel a műtét után tünetmentes, egy másik inoperabilis eset spontán visszafejlődött, 10 év múlva tünetmentes (Lilienthal). A szövettanilag jóindulatú haemangiomák lehetnek körülírtak, de infiltrálhatják a környező szöveteket is. A multiplex haemangiomák nagyobb része biztosan elsődleges, de nem zárható ki, hogy metastasisok is előfordulnak. A mediastinalis haemangiomák a többi szervek véredény eredetű daganatához hasonlóan a fiatalkorban gyakoriak. 22 eset közül 18 negyven éven, 4 pedig egy éven aluli. A tünetek nem jellegzetesek. Függenek a daganat nagyságától és elhelyezkedésétől. A panaszok általában a rosszindulatú infiltratió következményei. A daganat a tüdő egy részét összenyomhatja, a szívburok és a rekesz infiltratiója a mellüreget megkisebbítheti, ezek a légzést gátolják. A rekedtség, köhögés a baloldali recurrens anyagi sérülését jelzi. Három esetben észleltek tapintható pulsatiót és hallható surranást a daganat fölött. Ezek a tünetek azonban aneurysma és arteriovenosus fistula esetében is megvannak. Néhány esetet a rtg. szűrővizsgálat fedezett fel. A mi esetünk — ahol a mediastinális haemangioma jelenlétére az extra-thoracalisan elhelyezkedő és nagyságát a mellkasi nyomásfokozódásra változtató daganatrész hívta fel — egyedülálló az irodalomban. A csapoláskor kapott vénás vér a negatív ríg-lelet mellett is biztosította a kórismét. Felmerülhet még a kérdés, mennyiben van összefüggés a beteg által elmondott sérülés és a daganat keletkezése között. Nem tartjuk valószínűnek, hogy esetünkben a sérülés a daganat keletkezésében, mint etiológiai tényező szerepet játszott, de elképzelhető, hogy a sérülés alkalmával az intercostalis izomzat repedésén keresztül a daganat egy része kiboltosult és a pectoralis izomzat alatt növekedett tovább. összefoglalás: 27 éves férfibetegben mediastinalis haemangiomát találtunk, melyre a daganat extrathoracalisan elhelyezkedő része hívta fel a figyelmet. Az esetet annak ritka előfordulásán kívül diagnosztikus szempontból is érdekesnek tartjuk. IRODALOM: 1. Bell: Textb. of Path. 1941. Lea Febiger. — 2. Blades: Amer. Surg. 123, 749, 1946. — 3. Bradford: Surg. etc. 85, 467, 1947. — 4. Clagett etc.: J. Thor. Surg. 1944. 13, 6. — 5. Derm: Bruns’ Beitr. 183, 1, 96, 1951. — 6. Ewing: Neoplastic Diseases, 1928. Saunders. — 7. Grimes: J. Thor. Surg. 25, 3, 1953. — 8. Harrington: Surg. etc. 51, 647, 1930. — J. Thor. Surg. 7, 191, 1938. — 9. Lilienthal: Am. Surg. 104, 1936. — 10. Maurer: Surgery 33, 1953. — 11. Rubányi: Arch. Chir. 1948. 1, 3. — 12. Sebestény: Zbl. f. Chir. 78, 34, 1425, 1953. — 13. Seybold etc.: J. Thor. Surg. 18, 4, 1949. — 14. Thomas etc.: J. Thor. Surg. 20, 2, 321, 1950. LEVELEK A SZERKESZTŐHÖZ A paroxysmális tachycardiák atriphos therápiájának veszélyéről T. Szerkesztőség! Komor Károly dr. és Garas Zsuzsa dr. az O. H. 1954. évi 51. számában megjelent cikkéhez, illetve Somló Ernő dr. az O. H. 1955. évi 12. számában megjelent észrevételéhez a következőket szeretném megjegyezni: Paroxysmális tachycardiáknál (p. t.) 1947 óta, Somló Ernő dr. ekkor megjelent közleménye óta, gyakran használtam ambulanter Atriphost. Intravénásan adtam készen 1 ml-t (egy 1 ml-es ampulla 10 mg Naadenosintriphosphoricumot tartalmaz), az injectio után a szív normális rhythmusa, a beteg által jelzett kisfokú szívtáji nyomás érzése után, gyorsan helyreállt. Kb. egy év óta le kellett mondanom e nagyszerű, szinte specificusan ható szer ambulanter való használatáról. Két ízben adtam ugyanis p. t.-nál az újonnan forgalomba hozott Atriphosból 2 ml-t intravénásan (egy 2 ml-s ampullában 20 mg Natriumadenosintriphosphoricum), de utána olyan fenyegető collapsus lépett fel, hogy többször az ambulantián alkalmazni nem mertem. Néhány hónappal ezelőtt, közvetlenül Komor és Garas kartársaknak az O. H.-ban megjelent közleménye előtt egy p. t.-s beteg került az ambulantiára és nála órákon át minden eddig ismert therapiás beavatkozás sikertelen volt. Ekkor felhívtam telefonon Fritz professzort, a Gyógyszerismertető Orvostudományi Osztály vezetőjét és felvilágosítást kértem tőle. A professzor figyelmeztetett arra, hogy Atriphosz intravénásan adva, még órák után is collapsus léphet fel és így ambulanter intravénásan nem adható, intramusculárisan pedig p. t.-nál tudvalévően hatástalan. Kénytelen voltam tehát a beteget, de azóta több beteget a kórházba szállíttatni, mert a p. t.-s rohamnál eredményt elérni nem tudtam. Fel kell hívnom a figyelmet p. t.-nál ambulanter intravénásan alkalmazott Atriphos veszélyes voltára, annál is inkább, mert az esetek legnagyobb része a járóbeteg-rendelésre kerül. Vajon nem tudna-e a gyár olyan készítményt előállítani, amely p. t.-nál ambulanter hatásosan, tehát intravénásan alkalmazható lenne? Simonyi Imre dr. rendelőfőorvos, V. ker. Tanács Szakorvosi Rendelő Intézet, Belgyógyászati rendelés.