Orvosi Hetilap, 1956. július (97. évfolyam, 27-31. szám)

1956-07-01 / 27. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Czoniczer Gábor: A collagen betegségekről

Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVI1. ÉVFOLYAM 27. SZÁM 1956. JÚLIUS 1. ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857 -BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest VII. Lenin körút 5. sz. Telefon: 223-896-tól 899-ig — M. N. B. egyszámlaszám: 91.915.263-53 T­OVÁBBKÉPZÉS A collagen betegségekről­ ­Irta: CZONICZER GÁBOR dr. Az orvosi gondolkodást hosszú időn át uralta a szervpathológia, Morgagni elképzelése, mely sze­rint a betegségek mindig egy bizonyos szervre lokalizálódnak. Csak később, az alapos klinikai megfigyelés és ennek összevetése a bonctermi lele­tekkel vezetett a szervrendszerek felismerésére, tehát arra a megismerésre, hogy bizonyos szervek összetartozó egységet alkotnak és gyakran együtte­sen betegszenek meg. Ily módon alakult ki pl. a haemopoetikus rendszer, vagy a neuroendokrin rendszer betegségeinek csoportja. Vannak azonban kórformák, melyekben a pa­­thologiás folyamat látszólag különböző rendsze­rekhez tartozó szervekre lokalizálódik. Ilyen pél­dául a rheumás láz, melyben az ízületek, a szív, az agyvelő és a savas hártyák betegszenek meg egyszerre. Klinger az érdem, hogy megmutatta: a rheumás lázban a kötőszövet a betegség székhelye és a kóros folyamat a szívben és a savós hártyák­ban éppen úgy mint az ízületekben, a kötőszövetre lokalizálódik. E szövet alkotja tehát azt a rend­szert, melynek kóros elváltozása a különböző szer­vek betegségét egybekapcsolja. Ily módon Kiinge volt az, aki elsőként ismerte fel, hogy a kötőszö­vet mint »sedes morbum« szerepelhet. Hogy a »kötőszöveti betegségek« precíz defi­niálásának és névadásának szerepe mégis másnak jutott, annak oka, hogy Kiinge a kötőszövet fibri­noid degenerációjának nemcsak morfológiai szem­pontból tulajdonított jelentőséget, hanem abból határozott következtetést vont le a rheumás láz patomechanizmusára is. Kiinge és Roessle ugyanis azt gondolta, hogy azok az elváltozások, melyeket a rheumás láz a kötőszövetben provokál — az alap­anyag duzzanata és fibrinoid degenerációja ■— az allergiás patomechanizmusra jellemzőek és ezen elképzelésük nyomán egy olyan betegségcsoport született meg — a rheumás formakor — melyre (véleményük szerint) a kötőszövet allergiás jellegű elváltozása volna jellemző. Kiderült azonban, hogy a fibrinoid degeneráció nem specifikus allergiás elváltozás, hiszen ilyen szövettani képet találni olyan körülmények között is, ahol az allergia sze­repe kizárható, így pl. Wu a bőr mechanikus sér­tésével Byrom és Dodson pedig állatokon az intra­­arteriális nyomás emelésével idézett elő fibrinoid degenerációt. Ezek szerint a közös patomechaniz­­mus nem tarthatta többé össze azokat a kórformá­kat, melyekben a fibrinoid degeneráció a domináló elváltozás. De továbbra is egybekapcsolta őket, hogy mindenikben a kötőszövet a betegség szék­helye. Ez a felismerés vezette Klemperert és munka­társait, mikor 1942-ben megalkották a »collagen betegségek« csoportját. Ebbe a csoportba sorolták azokat a kórformákat, melyekre jellemző, hogy a különböző rendszerekhez tartozó és így különböző funkciójú szervekben csupán a kötőszövet beteg­szik meg. E betegségcsoport klasszikus reprezen­tánsaként a lupus erythematosus disseminatust je­lölték meg, és ezenkívül egyelőre csupán még a diffúz sclerodermiát sorolták a közösségbe. A kötőszövet, mint önálló funkcióval bíró szervrendszer A collagén betegségek koncepciójának kiala­kulását két körülmény segítette elő: a kötőszövet struktúrájának és biológiájának alaposabb meg­ismerése és az a felismerés, hogy a kötőszövet ön­álló funkcióval bíró rendszer. Klemperer definíciója szerint biológiai értelemben systemának az olyan szervek összessége nevezhető, melyeknek hasonló 53* 729

Next