Orvosi Hetilap, 1957. május (98. évfolyam, 18-21. szám)
1957-05-05 / 18. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Horányi Béla: A motorium idegrendszeri organisatiójának néhány kérdéséről
Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVIII. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1957. MÁJUS 5. ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765. Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó. Budapest, V. Akadémia utca 10. Lapkiadás telefonja: 129—654. — M. N. B. egyszámlaszám: 91.915. 272—48. TOVÁBBKÉPZÉS A Budapesti Orvostudományi Egyetem Idegkórtani Klinikájának (igazgató: Horányi Béla dr. egyet, tanár) közleménye A motórium idegrendszeri organisatiójáról Újabb megismerések a mozgás idegélettanában írta: KORÁNYI BÉLA dr. A mozgás idegrendszeri organisatiójának kérdése több szempontból is jelentős. A klinikai neurológiai gyakorlatban a legtöbb objektív tünet a motoros működés, a mozgásképesség zavarából ered, ezért a motorium ismerete a neurológiai diagnosztika egyik legfontosabb eszköze. A motorium organisatiójának megismerése azonban túlvezet a gyakorlat igényein, mert betekintést nyújthat az idegrendszer általános működési elveibe. De még magasabb szempontból is érdekes e kérdéssel való foglalkozás: fejlődése visszatükrözi az orvosi gondolkodási módokat általában, rajta keresztül vizsgálhatjuk az orvosi alapvető szemléleti módok haladását. Kezdetben a motóriumot szinte izolált mechanizmusnak tekintettük, mely majdnem önállóan működik. Ma pedig úgy látjuk, hogy minden mozgásaktusban részt vesz az egész idegrendszer; a szervezet minden kinetikus megnyilvánulása viszszatükrözi az idegrendszer egészének éppen aktuális állapotát. A rész-szemlélet, a tisztán analytikus gondolkodásmód helyébe az egész szemlélet, a synthetikus látásmód lépett. Szemléleti módunk eme átalakulása nemcsak induktív módon, a részmegismerések kényszerítő hatására következett be, hanem deductive is, néhány kiváló theoretikus neurológus, elsősorban Pavlov új, az idegrendszer, sőt a szervezet egységes működését, az egész-functiót hangsúlyozó tanításának következtében is. Tanulságos a motórium kérdése az orvosi megismerés módszereinek fejlődése szempontjából. Az idevonatkozó első ismereteink emberanyagon szerzett tapasztalatokra vonatkoznak. Hippokrates 2300 évvel ezelőtt tudta már, hogy az agy egyoldali sérülése ellenkező oldali bénulást okoz. Az alexandriai Erasistratos 2200 évvel ezelőtt már azt tanította, hogy a mozgás centrális helye az agyvelő. De csakhamar bevonult a motórium tanulmányozásába a kísérlet. Galenus 1800 évvel ezelőtt majmokon különböző helyeken és mértékben átvágta a gerincvelőt és meglepő éles kritikával tárgyalta a beállott bénulásokat. Nem lehet csodálat és megilletődés nélkül olvasni Galenus írásait. Hosszú szünet után a XIX. század második felében úgy a tiszta megfigyelés, mint a kísérlet egymásután tárta fel az újabb és újabb adatokat. Az utóbbi évtizedekben azután a klasszikus kórtani megfigyelések módszere erősen háttérbe szorult a kísérletes vizsgálatok, elsősorban az elektrophysiologiai kutatásokkal szemben. Az elektrophysiologia szinte elnyeléssel fenyegeti a motorium egész physiologiáját. A motorium organisatiója kérdésének vannak azonban olyan részletei, melyek kizárólag a klasszikus emberkórtani módszerrel nyert kórélettani megfigyelések alapján közelíthetők meg. A tiszta elméleti neurológia nem helyettesítheti a klinikai kórélettani módszereket és eredményeket. Ez különben nemcsak a motóriumra, hanem a neuro- 32 453