Orvosi Hetilap, 1958. május (99. évfolyam, 18-21. szám)
1958-05-04 / 18. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Szemző György: A fekélybetegek elbírálásának kérdései, különös tekintettel az ulcusbetegség csapdáira
ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCIX. ÉVFOLYAM 18. SZÁM 1958. MÁJUS 4._______________ Szerkesztőség : Budapest V. Nádor u. 32. 1. Telefon : 121—804, ha nem felel : 122—765. Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Beloiannisz u. 8. — Telefon : 122—650. M. N. B. egyszámlaszám : 69.778,036- 46. ORVOSI HETILAP ____________TOVÁBBKÉPZÉS_____________ A Fővárosi Korányi Frigyes és Sándor Közkórház (igazgató: Pethő Imre dr.) II. sz. Belosztályának (főorvos: Szemző György dr.) közleménye A fekélybetegek elbírálásának kérdései, különös tekintettel az ultusbetegség csapdáira* írta: SZEMZŐ GYÖRGY dr. A gyomor- és patkóbélfekélybetegek számának állandó szaporodása világjelenség. Nyilvánvaló oka ennek az, hogy az ultus keletkezésének feltételei szaporodnak, amivel nincs arányban a keletkezési feltételek elleni harc és nincs arányban a gyógyító, illetőleg gyógyító-megelőző tevékenység ellensúlyozó ereje. A kérdésnek ez a beállítása azt a kötelességet rója ránk, hogy megvizsgáljuk, vajon az ulcus aetiopathogenesiséről, klinikumáról és kezeléséről való mai tudásunk elégséges-e ahhoz, hogy kellő egyensúlyozó erő birtokába tudjon bennünket juttatni. Meg kell tehát vizsgálnunk, mit tudunk a keletkezési feltételekről, aetropathogenesisről, klinikumról, therapiáról, amit itt hasznosíthatunk. A keletkezési feltételek növekedése nyilván a környezeti hatások megváltozásával függ össze. Megállapítható, hogy a környezeti behatások, miként azt többek között üzemi orvosokkal való érintkezéseim során tapasztalhattam, jól tanulmányozhatók. Így szerzett ismereteink pedig alapul szolgálhatnak intézkedések foganatosítására. A pathogenesist illetően ez idő szerint dominál a Bikov—Kurda-féle corticovisceralis és vis cerocorticovisceralis theoria (1), amely lényegében a Hetényi-féle vegetativ betegségi tannak mintegy megfejelése (2). Ezért újabban Mjasznyikov a corticovegetativ theoria elnevezést ajánlotta. Ez az elmélet az esetek valóságos tömegein szerzett tapasztalatok szerint könnyen hozható összhangba a klinikummal, de azt hiszem, hogy az ultusra prae* A Belgyógyász Szakcsoport vezetőségi ülésén 1953. április 29-én, a pesterzsébeti rendelőint konferenciáján, 1953. május 7-én és a Trefort utcai rendelőintézetben 1956. május 8-án tartott előadások nyomán, disponáló számos különböző, itt nem részletezendő tényező szerepeltetésével is. Minderről elég sokat tudunk, ami hasznosítható. Kérdés azonban, ha ez így van, megtörténik-e ez a hasznosítás, és ha nem, mik ennek az okai, illetve hol vannak hézagok a mi tudásanyagunk látszólagos érthetetlenségeinek kielemezettségében. Azt hiszem, hogy nem járunk messze a valóságtól és helyes kifejezést használunk, ha azt mondjuk, hogy mindezeket a körülményeket öszszefoglalóan az ultusbetegség megtévesztő falláciáiban, csapdáiban véljük megtalálhatni. Azt kérdezhetné valaki, hogy az oly jól ismert symptomatologiájú és a jól ismert lefolyással bíró betegség hol rejt magában falláciákat. A válasz erre az, hogy ott, ahol az ultus klasszikus symptomatologiája kibontakozik, ott fallácia alig képzelhető el, de már maga a lefolyás a maga szakaszosságával a csapdáknak egész sorát állítja elő. Sokkal súlyosabb probléma azonban a klasszikus symptomatológiának és a kórbonctani alapnak már a betegség kezdeti szakában gyakori discrepantiája. A legfontosabb adatokat erre nézve abban foglalhatjuk össze, hogy egyrészt az ulcusok nagy többségét [Betényi (2/a) szerint az ulcus duodeni esetek 77%-át, az ulcus ventriculi esetek 67%-át, Flekel (3) szerint általában az ulcusok 71,5%-át] betegségük első évében szubjektív tünetek ellenére sem lehet megdiagnosztizálni (sőt Flekel esetei 44,5%-ában csak 4 évvel a betegség kezdete után lehetett a kórismét felállítani és Hetényi szerint az első panaszok és az ulcus biztos kialakulása közti idő átlag 3—4 esztendő), másrészt viszont az ulcusoknak mintegy háromnegyede, vagyis 75%-a tünetmentesen, vagy elég alarmirozó tünetet nem okozva,, szinte anosognosiásan folyhat le s a betegeknek csak mintegy 25%-a tud ultusáról [Made-