Orvosi Hetilap, 1958. június (99. évfolyam, 22-26. szám)
1958-06-01 / 22. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Böszörményi Miklós: Változások a tüdőgümőkór prognózisában
ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCIX. ÉVFOLYAM 22. SZÁM 1958. JÚNIUS 1. Szerkesztőség : Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon : 121—804, ha nem felel : 122—765. Kiadóhivatal: Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Beloiannisz u. 8. — Telefon : 122—650. M. N. B. egyszámlaszám : 69.915,272— 46. ORVOSI HETI TOVÁBBKÉPZÉS Az Országos Korányi Tbc. Intézet (igazgató-főorvos: Böszörményi Miklós dr. kandidátus, tudományos vezető : Földes István dr. kandidátus) közleménye Változások a tüdőgümőkór prognózisában írta: BÖSZÖRMÉNYI MIKLÓS dr. Az utolsó 12 év alatt a tüdőgümőkór kezelésében mélyreható változások következtek be. Az antituberkulotikumok felfedezése és az új sebészeti eljárások bevezetése olyan gyors ütemben követték egymást, hogy még a gümőkórral közvetlenül foglalkozó szakorvosok sem voltak képesek a therápia fejlődésének következményeit — „menetközben” — minden esetben teljesen lemérni. Olyan elterjedt betegség, mint a tuberkulózis, természetesen fokozottan tarthat számot az egész orvostársadalom érdeklődésére. Ezért — úgy gondolom — időszerű, ha jelen pillanatban, amikor a therápia fejlődésében bizonyos szünet következett be, megkísérlem összefoglalni, hogy mi az, amit a modern therápia a tbc., mint világendémia szempontjából adott. Kérdés, hogyan változott meg a therápiás eredmények kapcsán e betegség prognózisa és milyen problémák állnak hazánkban jelenleg is előtérben? Közismert tény, hogy a tuberkulózis veszített epidemiológiai jelentőségéből. A gümőkóros halálozás a világ minden országában rendkívül nagymértékben csökkent. Számos országban az új megbetegedések száma is állandóan csökkenőben van. Ennek megfelelően az első fertőzés mindinkább a felnőtt kor felé tolódikel, vannak országok, ahol 20—21 éves korban a lakosság tetemes része (80— 85%-a) még tuberkulin-negatív. Kérdés, hogy ez a kedvező irányú változás minek köszönhető. Egyes szerzők feltételezték, hogy i talán a gümőkór „genius epidemicus”-a változott meg, a gümőkór „megszelídült”. Ezt a felfogást támogatná az a megfigyelés, hogy a frissen felfedezett gümőkóros betegek között egyre ritkábbak a súlyos kórformák, viszont mind gyakoribbak lettek az olyan folyamatok,amelyek lényegében néhány lokalizált, jól eltákolt sajtos gócból állnak, vagyis olyan formák, amelyeknek előfordulása a gümőkór továbbterjedése szempontjából aránylag kedvezőnek tekinthető. Egy másik olyan jelenség, mely esetleg, a gümőkóros betegség „megszelídüléseként” volna értékelhető, abban áll, hogy egyes betegekből kitenyészthető Koch-bacilustörzsek virulenciája csökkent. Ezt a jelenséget először Middlebrook (8) írta le és az minden valószínűség szerint azzal magyarázható, hogy hosszas isonicid-kezelés következtében egyes isonicid-rezisztenssé vált bacilustörzsek elveszítik katalase-aktivitásukat. Lehet, hogy ezek a bacilusok epidemiológiailag is kevésbé veszélyesek. A gyakorlatban azonban — bármennyire érdekes jelenség is az említett virulencia-csökkenés ■— kevés szerepe lehet a tuberkulózis prognózisának változásában, mert a virulencia-csökkenés havernás betegekben nem zárja ki a bronchogén szórást [Bernard (1)], másrészt — ami még fontosabb — a gümőkóros ember bacilus-populációja heterogén, és a csökkent virulenciájú bacilusok mellett csaknem mindig teljes virulenciájú bacilusok is találhatók. A tuberkulózis-betegség megszelidüléséről tulajdonképpen csak akkor lehetne beszélni, ha a gümőkór a megfelelő gyógykezelésben nem részesülő betegeken is kevésbé súlyos prognózisának mutatkoznék, mint a múltban. Ez azonban nem áll. Sajnos hazánkban még ma sem ritka az a — kontroll-kísérlet meggyőző erejével bíró— tapasztalat, hogy későn felismert gümőkóros betegség halálhoz vezet, így 1955-ben hazánkban még 80 hat éven aluli gyermek halt meg gümőkóros agyhártyagyulladásban. 1956-ban a tuberkulózisban meghalt 14 éven aluli gyermekek száma 190 volt. A felnőttkori tuberkulózisban megbetegedettek között sem ritka a rendkívül súlyos lefolyású