Orvosi Hetilap, 1958. augusztus (99. évfolyam, 31-35. szám)

1958-08-03 / 31. szám - KLINIKAI TANULMÁNY - Karsay Gyula - Kéhli István - Korányi András: Az intracerebralis vascularis insultusok kórképe és therapiája különös tekintettel az ACTH therapiára

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY I­AJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCIX. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1­958. AUGUSZTUS 3. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765. Kiadóhivatal : Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Beloiannisz u. 8. — Telefon : 122—650. M. N. B. egyszámlaszám : 69.915,272—46­1 KLINIKAI TANULMÁNYOK A János Kórház-rendelőintézet (igazgató: Takó József dr.) I. sz. Belosztályának (főorvos: Korányi András dr.) közleménye Az intracerebralis vascularis insultusok kórképe és therapiája különös tekintettel az ACTH therapiára írta: KARSAY GYULA dr., KÉHL1 ! Az utóbbi időben egyre gyakrabban találko­zunk a külföldi irodalomban olyan közleményekkel, melyek a cerebralis insultusok kórképével és therá­­piás lehetőségeivel foglalkoznak. Az irodalomnak ilyen irányú megélénkülése talán összefüggésben van azzal az irányzattal, amely ma már nem en­gedi az orvost kézlegyintéssel napirendre térni olyan betegek felett, akiknek sorsa eddigi hiedel­münk szerint meg volt pecsételve. Kétségtelen, hogy therápiás lehetőségeink kiszélesedése újabb távlatokat nyújt olyan betegek kezelésére, sőt re­­habilitatiós módszerekkel még meggyógyítására is, mint a cerebralis apoplexia. A vasculáris megbetegedések napjaink statisztiká­jában — mint ismeretes — mind morbiditási, mind mortalitási szempontból igen előkelő helyet foglalnak el. Azt hisszük, nem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy a hypertonia-betegség vascularis következményei­vel együtt ma az igazi népbetegségnek számít. Európá­ban évente kb. 250 000 ember hal meg cerebralis vas­culáris insultus következtében. Svájcban az apoplexiás halál az összhalálozás 2,6%-a (1). Angliában a vascula­ris agyi laesio okozta halál az ös­szhalálozás 14%-a (2). Magyarországon az 1955. évben meghalt 97 848 ember, ebből apoplexiás insultusban 10 314, ami az összhalálo­zás 10,5%-a. Az Egyesült Államokban a postapoplexiás hemiplegiások számát 1 800 000-re becsülik (3). Ugyan­itt évente 200 000 ember, az egész világon pedig évente kb. 1 millió ember hal meg hypertensiv betegség kö­vetkeztében (Ketcham, USA). Az apoplexia következményeivel együtt tulajdon­képpen az öregkor problémája. Harter szerint apo­plexia cerebri megjelölés alatt neurológiai kiesési syn­­dromát értünk, eszméletvesztéssel vagy anélkül, er­­ruptura vagy átáramlási akadályozottság alapján (4). A klasszikus apoplexiás insultus Härter beosztása sze­rint a következő okokból jöhet létre: 1. Vérzés. 2. Embóliás vagy thrombosisos artériás érelzáródás. 3. Érspasmus a megbetegedett ereken (arterio-­ STVÁN dr. és KORÁNYI ANDRÁS dr. sclerosis, endangiitis oblit., lueses vagy tbc-s érelválto­zás). 4. Az agyi vénák vagy sinusok thrombosisa (szülés után, infectiós betegségekben, marasmus, chlorosis, tbc.). 5. Zsírembolia (törés után, műtét után), légembolia (ptx. után, encephalographiánál, kriminális ab.-nál, struma vagy tüdőműtétnél), gázembólia (caisson-beteg­­ség). Mindezeken felül ismeretes még az ún. traumás késői apoplexia, mely súlyos koponyatrauma után, akár több héten belül is jelentkezhet (4). Az apoplexiás insultus következtében kialakult hemiplegiák leggyakoribb okaként vérzés, thrombosis vagy embolia szerepel. A vérzés aetiológiája sem mondható még tisztázottnak. Abban megegyeznek a vé­lemények, hogy bármilyen magas legyen is a tensio, ha az ér egészséges, nem reped meg. A ruptura elő­feltétele a károsodott érfal, a magas vérnyomás, ezen­kívül testi megerőltetés vagy lelki izgalom következté­ben a meglévő magas vérnyomáshoz még hozzáadódó emelkedés. Peters az erek hyalinosisának tulajdonítja a legna­gyobb szerepet, szerinte csak hyalinisálódott ér reped meg. Harter szerint a vérzés gyakoribb a bal félteké­ben és fő localisatiós helyei a putamen és a claustrum környéke (4). Nem arterioscleroticus eredetű agyvérzés is ismeretes, mint szövődménye az eklampsiának, leukaemiának, thrombangiitis obliteransnak, thrombo­­peniának, polycythaemiának, de bekövetkezhet con­­genitalis arteriaaneurysma vagy posttraumaticus vaso­­neuroticus reactio esetén is (4). Előfordulnak átmeneti jellegű insultusok is, amit angiospasmussal magyará­zunk. Ilyenkor a folyamat reversibilis, az átmeneti agyoedemát lágyulás nem követi és a kimenetel teljes gyógyulás (5). Pickering a spasmusok lehetőségét elveti, hivatkozással az agyi erek gyenge, szerinte spasmusra nem képes izomzatára és az átmeneti insultusokat in­kább apró embóliákra és thrombosisokra vezeti vissza (6). Viharét és Cachera (7), Schneider (8) azonban állat­­kísérletekben spasticus érelváltozásokat mutattak ki az agyi ereken. Reisner angiographiával mutatott ki agyi érspasmust (9). Brobeils apoplectiform kialakuló hemi­­paresis esetében arteriographiával érspasmust mutatott ki a fossa Sylvii egyik artériáján, öt hónappal később 86* 1049

Next