Orvosi Hetilap, 1958. augusztus (99. évfolyam, 31-35. szám)
1958-08-03 / 31. szám - KLINIKAI TANULMÁNY - Karsay Gyula - Kéhli István - Korányi András: Az intracerebralis vascularis insultusok kórképe és therapiája különös tekintettel az ACTH therapiára
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY IAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCIX. ÉVFOLYAM 31. SZÁM 1958. AUGUSZTUS 3. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121—804, ha nem felel: 122—765. Kiadóhivatal : Medicina Egészségügyi Könyvkiadó, Budapest V. Beloiannisz u. 8. — Telefon : 122—650. M. N. B. egyszámlaszám : 69.915,272—461 KLINIKAI TANULMÁNYOK A János Kórház-rendelőintézet (igazgató: Takó József dr.) I. sz. Belosztályának (főorvos: Korányi András dr.) közleménye Az intracerebralis vascularis insultusok kórképe és therapiája különös tekintettel az ACTH therapiára írta: KARSAY GYULA dr., KÉHL1 ! Az utóbbi időben egyre gyakrabban találkozunk a külföldi irodalomban olyan közleményekkel, melyek a cerebralis insultusok kórképével és therápiás lehetőségeivel foglalkoznak. Az irodalomnak ilyen irányú megélénkülése talán összefüggésben van azzal az irányzattal, amely ma már nem engedi az orvost kézlegyintéssel napirendre térni olyan betegek felett, akiknek sorsa eddigi hiedelmünk szerint meg volt pecsételve. Kétségtelen, hogy therápiás lehetőségeink kiszélesedése újabb távlatokat nyújt olyan betegek kezelésére, sőt rehabilitatiós módszerekkel még meggyógyítására is, mint a cerebralis apoplexia. A vasculáris megbetegedések napjaink statisztikájában — mint ismeretes — mind morbiditási, mind mortalitási szempontból igen előkelő helyet foglalnak el. Azt hisszük, nem túlozunk, amikor azt állítjuk, hogy a hypertonia-betegség vascularis következményeivel együtt ma az igazi népbetegségnek számít. Európában évente kb. 250 000 ember hal meg cerebralis vasculáris insultus következtében. Svájcban az apoplexiás halál az összhalálozás 2,6%-a (1). Angliában a vascularis agyi laesio okozta halál az összhalálozás 14%-a (2). Magyarországon az 1955. évben meghalt 97 848 ember, ebből apoplexiás insultusban 10 314, ami az összhalálozás 10,5%-a. Az Egyesült Államokban a postapoplexiás hemiplegiások számát 1 800 000-re becsülik (3). Ugyanitt évente 200 000 ember, az egész világon pedig évente kb. 1 millió ember hal meg hypertensiv betegség következtében (Ketcham, USA). Az apoplexia következményeivel együtt tulajdonképpen az öregkor problémája. Harter szerint apoplexia cerebri megjelölés alatt neurológiai kiesési syndromát értünk, eszméletvesztéssel vagy anélkül, erruptura vagy átáramlási akadályozottság alapján (4). A klasszikus apoplexiás insultus Härter beosztása szerint a következő okokból jöhet létre: 1. Vérzés. 2. Embóliás vagy thrombosisos artériás érelzáródás. 3. Érspasmus a megbetegedett ereken (arterio- STVÁN dr. és KORÁNYI ANDRÁS dr. sclerosis, endangiitis oblit., lueses vagy tbc-s érelváltozás). 4. Az agyi vénák vagy sinusok thrombosisa (szülés után, infectiós betegségekben, marasmus, chlorosis, tbc.). 5. Zsírembolia (törés után, műtét után), légembolia (ptx. után, encephalographiánál, kriminális ab.-nál, struma vagy tüdőműtétnél), gázembólia (caisson-betegség). Mindezeken felül ismeretes még az ún. traumás késői apoplexia, mely súlyos koponyatrauma után, akár több héten belül is jelentkezhet (4). Az apoplexiás insultus következtében kialakult hemiplegiák leggyakoribb okaként vérzés, thrombosis vagy embolia szerepel. A vérzés aetiológiája sem mondható még tisztázottnak. Abban megegyeznek a vélemények, hogy bármilyen magas legyen is a tensio, ha az ér egészséges, nem reped meg. A ruptura előfeltétele a károsodott érfal, a magas vérnyomás, ezenkívül testi megerőltetés vagy lelki izgalom következtében a meglévő magas vérnyomáshoz még hozzáadódó emelkedés. Peters az erek hyalinosisának tulajdonítja a legnagyobb szerepet, szerinte csak hyalinisálódott ér reped meg. Harter szerint a vérzés gyakoribb a bal féltekében és fő localisatiós helyei a putamen és a claustrum környéke (4). Nem arterioscleroticus eredetű agyvérzés is ismeretes, mint szövődménye az eklampsiának, leukaemiának, thrombangiitis obliteransnak, thrombopeniának, polycythaemiának, de bekövetkezhet congenitalis arteriaaneurysma vagy posttraumaticus vasoneuroticus reactio esetén is (4). Előfordulnak átmeneti jellegű insultusok is, amit angiospasmussal magyarázunk. Ilyenkor a folyamat reversibilis, az átmeneti agyoedemát lágyulás nem követi és a kimenetel teljes gyógyulás (5). Pickering a spasmusok lehetőségét elveti, hivatkozással az agyi erek gyenge, szerinte spasmusra nem képes izomzatára és az átmeneti insultusokat inkább apró embóliákra és thrombosisokra vezeti vissza (6). Viharét és Cachera (7), Schneider (8) azonban állatkísérletekben spasticus érelváltozásokat mutattak ki az agyi ereken. Reisner angiographiával mutatott ki agyi érspasmust (9). Brobeils apoplectiform kialakuló hemiparesis esetében arteriographiával érspasmust mutatott ki a fossa Sylvii egyik artériáján, öt hónappal később 86* 1049