Orvosi Hetilap, 1962. augusztus (103. évfolyam, 31-34. szám)
1962-08-26 / 34. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Vecsei Pál - Kemény Armandné - Purjesz István - Ritter László - Márton József - Gosztonyi Tamás: Aldosteron produkciók az általános adaptációs szindróma rezisztencia-stádiumában
EREDETI KÖZLEMÉNYEK Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet, Kutató Osztály, Budapesti Orvostudományi Egyetem, Kórélettani Intézet és az Országos Atomenergia Bizottság Izotóp Intézetének Szerves Kémiai Osztálya Aldosteron produkció az általános adaptációs szindróma rezisztencia stádiumában Vecsei (IV cisz) Pál dr., Kemény Armandné dr., *Parjesz István dr., **Ritter László dr., Márton József és Gosztonyi Tamás Selye számos közleményében (1, 2, 3), így legutóbb az Orvosi Hetilap hasábjain is (4) ismertette az általános adaptációs szindróma különböző stádiumait. Véleménye szerint ártalmak, stressek ismétlődése esetén kialakul az általános adaptációs szindróma második szakasza, az ún. rezisztencia stádium: ilyenkor a szervezet rezisztenssé válik azzal az ártalom (stress)-típussal szemben, melynek ismételt alkalmazása az ellenállóképesség fokozódást létrehozta. Selye szerint a rezisztencia oka a mellékvesekéreg glycocorticoid produkciójának fokozódása (1, 2). Ezt az elképzelését elsősorban a mellékvesék morfológiai elváltozásaival (hypertrófia és hyperfunkcióra utaló histológiai kép),valamint bizonyos szekunder elváltozásokkal pl. nyirokszervatrofia, támasztotta alá. Saját korábbi munkánkban Selye által is többször leírt módon (2, 3) — ismételt formalin-injekciókkal, sikerült létrehoznunk az általános adaptációs szindrómára, illetve a rezisztencia stádiumra jellemző morfológiai elváltozásokat patkánykísérletekben, azonban sem a * Jelenlegi munkahely: Sugárbiológiai Kutató Intézet. ** Jelenlegi munkahely: Megyei Tüdőgyógyintézet, Doba (Veszprém megye). (A dolgozat anyagának egy része: a túlélő mellékvesék aldosteronprodukciójával foglalkozó rész előadásra került az I. Nemzetközi Endocrinológiai Kongresszuson. Koppenhága, 1960. 1. Acta Endocrinologica. Suppl. 51. és Pathologus Szakcsoport Nagygyűlésén, Budapest, 1959. Acta Morphologica Hung. Suppl. IX. 31. 1960.) mellékvese vénás vér, sem a perifériás vér glycocorticoid (corticosteron) tartalmát nem találták megnövekedettnek (5, 6, 7). A legutóbbi időben irodalmi adatok láttak napvilágot a mineralocorticoid aldosteron antitoxikus és shockellenes hatásával kapcsolatban (8, 9), így érdekesnek látszott megvizsgálni azt a problémát, hogy milyen az aldosteron produkció a rezisztencia stádiumában, nem játszik-e ez szerepet az ellenállóképesség fokozódásában. * Az általános adaptációs szindróma rezisztencia stádiumát korábbi kísérleteinkhez hasonlóan (5, 6, 7) ez alkalommal is ismételt formalin adagolással idéztük elő: azonos tenyészetből származó fehér patkányoknak 5, 10. napon keresztül napi 0,5 ml/100 g 2%-os formalinoldatot adagoltunk s. c. Az utolsó formalinadagolás után 24 órát vártunk és ilyenkor végeztük el corticosteroid produkció vizsgálatát. A morfológiai elváltozások mindenben megfeleltek a Selye által ismertetett (2, 3) és korábbi közleményeinkben általunk is már leírt (5, 6), a rezisztencia stádiumra jellemző képnek: a mellékvesék megnagyobbodtak és az egyes esetekben elvégzett hisztológiai vizsgálat, lipoidfestés és testetlen készítmények polarizációs vizsgálata is igazolta a kéreg kiszélesedését, a lipoidtartalom fokozódását, a chromofób zóna eltűntét, vagyis azokat a jelenségeket, amelyeket általában a hiperfunctio jellemzőinek tartanak. Az aldosteron produkciót két kísérletsorozatban tettük vizsgálat tárgyává. 16ey ORVOSI HETILAP ad lehetőséget. Erre vonatkozóan 7 esetünk tapasztalatait analyzálják. 3. Postoperatív állapotban bekövetkező fenyegető cardiorespiratorikus elégtelenség eseteiben nemcsak mellkasi és agysebészeti, hanem általános sebészeti és traumatológiai esetekben is ajánlatos tracheotomiát végezni. IRODALOM. 1. Balás A.: Magy. Seb. 1959. 1, 32. — 2. Björk V. O., Engström C. G.: J. Thor. Sure. 1957. 34, 228. — 3.Boda D. és mtsai: Orv. Hetil 1958. 1452. — Boda D: Orv. Hetil 1959. 1245. — 5. Boda D.: Orv. Heil. 1960. 577. — 6. Brandt H J.: Der Anaesthesist 1957. 6, 29. — 7. Bühlmann A.: Thoraxchir. 1958. 6, 147. — 8. Csiky P., Bérczi Gy.: Orv. Hetil. 1958. 1245. — 9. Davies W. H., Lapphan K. G.: Lancet 1959. I. 1262. — 10. Engström C. G.: Thoraxchir. 1958. 6, 171. — 11. Fekete Gy.: Orv. Hetil. 1959. 1264. — 12. Ferencz P.: Orv. Hetil. 1959. 849. — 13. Gömöri P.: Orv. Hetil. 1959. 849. — 14. Hoffmann T.: Der Chirurg 1960. 3, 120. — 15. Hossli G.: Der Anaesthesist 1957. 6, 13. — 16. Hutás I.: Orv. Hetil. 1959. 210. — 17. Hugin W.: Der Anaesthesist 1957. 6, 300. — 18. Keszler P., Sarlós P.: Orv. Hetil. 1958. 1649. — 19. Keszler P., Sarlós P.: Orv. Hetil. 1958. 1679. — 20. Keszler P. és mtsai: Orv. Hetil. 1960. 1333. — 21. Lükő G.: Orv. Hetil. 1958. 151. — 22. Nádasi A., Keszler P., Székely O., Heidl J.: Orv. Heitl. 1960. 1337. — 23. Nunn I. F.: Brit. J. Anaesth. 1957. 29, 540. — 24. Parkhouse J.: Lancet 1959. II. 53. — 25. Rossier, Bühlmann, Wiesinger: Physiologie und Pathophysiologie der Atmung. Springer, Berlin. 1956. — 26. Székely O. és mtsai: Magy. Seb. 1959. I, 10. — 27. Vécsey J. és mtsai: Magy. Seb. 1961. 1, 57. — 28. Zappe L., Fényes Gy.: Ideggyógy. Szemle 1957. 3, 77.