Orvosi Hetilap, 1963. november (104. évfolyam, 44-47. szám)
1963-11-03 / 44. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Gömöri Pál - Egedy Sándor - Kerekes Gizella: Az angiotensin-bőrpróba viselkedése normális és hypertoniás egyéneken
EREDETIÖZLEMÉNYEK Budapesti Orvostudományi Egyetem, II. Belklinika Az angiotensin-bőrpróbaviselkedése normális és hipertóniás egyéneken Gömöri Pál dr., Egedy Sándor dr., Kerekes Gizella dr. A hypertonia pathogenesisében a renin-angiotensin-rendszer szerepe ma sem tisztázott (1, 2). Vannak, akik azon a nézeten vannak, hogy mind az „essentialis”, mind a többi hypertonia pathogenesisében a renin-angiotensin-rendszernek biztosan szerepe van, mások viszont, hivatkozva arra, hogy hypertoniásokon megnyugtató módon a renintermelés fokozódását kimutatni nem lehetett, tagadják, hogy a renin-angiotensin-rendszernek a hypertonia pathogenesisében valami komolyabb szerepe lenne. A kérdést bonyolítja, hogy újabb ismereteink szerint az angiotensin II. aktivátora az aldosteron elválasztásnak. Viszont ismeretes, hogy különösen a malignus hypertoniákban nemegyszer találunk magasabb aldosteron ürítést. Újabban a kérdést úgy vetik fel, hogy tulajdonképpen nem is annyira a renin-angiotensin-rendszer aktivitásának fokozódásáról van szó hypertoniában, hanem inkább arról, hogy az angiotensin II. „inhibitorai”, vagy „antagonistái” csökkennek és így az angiotensin II. biológiai hatása jobban érvényesül. Igen érdekesek ebből a szempontból Mendlowitz (3), Wolf (4) és munkatársaik vizsgálata, akik több cikkben mutattak rá arra, hogy a Ji31-gyel jelzett angiotensin II. hypertoniások véréből lassabban tűnik ki, mint a normálisokéból. Ez arra utalna, hogy hypertoniásokon az angiotensin II. antagonistái vagy inhibitorai csökkent aktivitással bírnak a normális egyénekéhez viszonyítva. Ebből a szempontból érdekesek Jablonsnak (5)egutóbbi vizsgálatai, amelyekben kimutatta, hogy az ún. angiotensin bőrpróba normálisokon és hyperoniásokon másképp viselkedik. Kimutatta ugyanis, hogyha intracután adunk angiotensin II-t, akkor a bőrnek az angiotensin II. okozta helyi elfehéredés normálisokon lényegesen gyorsabban tűnik el, mint hypertoniásokon. Ez ismét arra utalna, hogy a hypertoniás egyéneken az angiotensin II. eliminálója, ami alatt akár az ürülést, akár a lebontást rthetjük, lassult. Végeredményben tehát valamiyen antagonista rendszer aktivitása a normálisokon nagyobb, mint hypertoniásokon. Ez a jelenség természetesen önmagában is érdekes és további kutaásoknak lehet a bázisa. Éppen ezért érdekesnek ittuk mi is, hogy a kérdéssel foglalkozzunk. Methodika: Vizsgálatainkat 100 egyénen végeztük, éspedig úgyhogy a betegek egyik csoportja volt a normális kont,11, a többi hypertoniás volt. A normálisok diastoles yomása nem haladta túl a 80 Hgmm-t és systoles nyomása a 130 Hgmm-t. Átlagos koruk 36 év volt, összesen 18 ilyen egészséges egyént vizsgáltunk. A többi betegek 3 csoportjában »essentialis«, renalis, és arteriosclerotikus hypertoniások voltak. Ezek szám szerinti megoszlása, átlagos kora és vérnyomása (Hgmm) az alábbi kor diasz. átlag syst. átlag 45 essentialis hypertonia 51 114 (90—140) 215(170—260) 16 renalis hypertonia 31 108 (90—140) 185( 150—270) 21 arterioscler. hypertonia 68 85 (80—100) 194(160—260) Problémát jelentett természetesen az essentialis és az arteriosclerotikus hypertoniások elkülönítése. A renalis hypertoniások elkülönítése magától értetődően könnyű volt, hiszen a vesebetegség manifest jelei, a vizelet és vesefunkciós leletek ezt bizonyították. Nem tettünk különbséget az egyes vesebajok között, kizárólag csak avval törődtünk, hogy vesebajos hypertóniáról legyen szó. Nagy átlagban ebben a csoportban hypertoniás chr. nephrititisesek és chr. pyelonephrititisesek foglaltak helyet. Az arteriosclerotikus és az essentialis hypertonia különválasztásában a lehetőség szerint több tényezőt vettünk figyelembe. Ilyen volt a betegek kora. Ebből a szempontból essentialis hypertoniának azokat az eseteket tekintettük, amelyek relatíve fiatalabb korban, 40—50 év körül kezdődtek, tehát 1. ábra. Angiotensin bőrpróba, M = idő percekben, N = normális esetek, RHt = renalis hypertonia, EHt = essentialis hypertonia (hypertoniabetegség), ScHt = arteriosclerotikus hypertonia