Orvosi Hetilap, 1969. július (110. évfolyam, 27-30. szám)
1969-07-06 / 27. szám - Varga Margit - Jobbágyi Péter - Köteles György - Mezey Pál - Döklen Anna: Photodermatitis és katarakta
1538 ORVOSI HETILAP matitis gyógyult, a szőrzet és a haj depigmentatiója fokozatosan megszűnt. Valamennyi esetünkben igen jellemző és teljesen azonos típusú lencseelszürkülést észleltünk. A látásromlás kezdete általában a gyógyszer szedésétől számított V2—3V2 év között alakult ki. Az elváltozás a lencse hátsó pólusán kezdődik (1. ábra). A tokban és a tok alatt szemcsés, foltos, habos szerkezetű homály észlelhető. Ezzel egyidejűleg, vagy közvetlenül ezután az elülső tokban és subcapsularisan radiaer szerkezetű, vonalas és foltos homályok jönnek létre, melyek között néhány tömöttebb, pehelyszerű, szürkés foltocska jelenik meg. A hátsó fokon a radiaer elrendeződésű aequatorig húzódó, néha kristályosan csillogó homályok között a hátsó pólus körül szabálytalan, circulárisan elrendeződött, gyűrűszerű tömörülés is gyakran látható. Ebben a stádiumban a beteg visusa 5/15— 5/40 között változik. Ezután a lencse elszürkülése rohamossá válik (2. ábra) és viszonylag rövid idő alatt totális hályogképződés jön létre (3. ábra), de az eredeti típusú capsularis-subcapsularis elváltozások gyakran még a nomat (non dum matura) stádiumban is felismerhetők biomikroszkóppal. A tok structurális elváltozására utal az a körülmény is, hogy aránytalanul nagy százalékban szakad meg a tok extractio közben, noha egyéb esetekben közel 100%-ban operálunk intracapsularisan cryotechnikával. A 35 beteg közül 17 esetben végeztünk katarakta extractiót cryotechnikával. A sebgyógyulás minden esetben zavartalan volt és mindegyik beteg 5/5 visussal távozott. Az eltávolított lencséket 3 esetben szövettanilag is megvizsgáltuk. A szövettani metszet készítése nagy nehézségbe ütközött, mivel a lencseszövettől a legkeményebb kés is kicsorbult. A lencse állományában, legkifejezettebben a kéregrészekben szemcsés, haematoxylinnal kékre festődő anyag rakódott le, amely beágyazott lencsében szokatlan. A szövettani kép eltér az eddig ismerttől. A klinikai esetek észlelése után állatkísérleteket kezdtünk 2 hónapos patkányokon és 3 hetes egereken. A patkányokat naponta kezeltük subcutan, ill. intraperitoneálisan adott, physiológiás sóoldatban oldott droggal 5 és 10 mg/kg dózisban. Ezek az adagok a LD 50 érték alatt vannak. Az egerek ivóvizükkel vették fel a drogot, mely azt 150 mg/liter concentratióban tartalmazta. Kísérleti állatcsoportjaink között szerepeltek csak gyógyszerrel kezelt és a gyógyszeres kezelés mellett naponta teljes test ultraibolya sugárzásnak kitett állatok. Az UV besugárzást 15 percig folytattuk Siemens—Hanau S 500 típusú orvosi kvarclámpával. Az állatok 1 m távolságra elhelyezett ketrecekben voltak. A szemkárosodást meghatározó vizsgálatainkat szemtükr és réslámpa vizsgálattal végeztük. Állatkísérleti vizsgálataink jelenleg is folyamatban vannak. Az eddigi megfigyelések azt mutatták, hogy patkányoknál a több mint egy éven át tartó kombinált gyógyszeres és UV fénykezelés szemelváltozást nem okozott. Állatkísérleteink második csoportjában 3 hetes egereknél kezdtük el a kezelést. Az 1. csoportban, mely csak UV besugárzást kapott, az 5 hónapja tartó kezelési időszakban 10 egér közül egynél találtunk finom cornea homályt. A 2. csoportban, mely csak gyógyszeres kezelést kapott, érté- 1. ábra. Incipiens homályok főleg a hátsó tokon és kérgen. 2. ábra. Progrediens radiaer irányú elülső és hátsó kérgi homályok. 3. ábra. Katarakta ndmat. stádiumban.