Orvosi Hetilap, 1970. március (111. évfolyam, 9-13. szám)
1970-03-01 / 9. szám - Horváth László dr. - Vadon Gábor dr.: A hypotoniás duodenographia a klinikai gyakorlatban
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Röntgenklinika (igazgató: Benkő György dr.) A hypotoniás duodenographia a klinikai gyakorlatban Horváth László dr. és Vadon Gábor dr.* A hypotoniás duodenographia a patkóbél és a vele közvetlenül szomszédos szervek vizsgálatára alkalmas pharmaco-radiológiai vizsgáló módszer. A duodenum postbulbáris szakaszának megítélése gyomor-bélröntgenvizsgálat alkalmával gyakran nehéz és elégtelen. Ezt küszöböli ki a Liotta által 1955-ben közölt módszer, mely lehetővé teszi az egész duodenum pontos vizsgálatát és közvetve a szomszédos szervek, elsősorban a pancreas elváltozásainak megítélését. A módszer lényege Duodenumszondát vezetünk a patkóbélbe. Ezután parasympatholyticumot adunk a betegnek, melynek hatására a bél tónusa csökken, a peristaltica megszűnik. Ezután a szondán keresztül felületi hatású érzéstelenítőt juttatunk a duodenumba, majd kevés várakozás után kontrasztanyagot fecskendezünk és levegőt fúvunk a bélbe és különböző beállításban felvételeket készítünk. Az eljárás leírása Éhgyomrú betegnek szondát vezetünk a duodenum lehágó szárának orális harmadába. A szonda irányítása könnyebb, ha acélhuzalból készült mandrint, pl. az angiographiánál használt vezetőspirált csúsztatunk lumenébe. A levezetést sugárvédelmi megfontolások alapján vakon végezzük, csak a levezetés végén ellenőrizzük átvilágítással az oliva helyét. Néha nem sikerül a szondát a pyloruson átvezetni, ilyenkor praepyloricusan adjuk be a kontrasztanyagot, majd gyógyszerhatásban levegőt pumpálunk a gyomorba, mely a pyloruson átjutva a duodenumban is kettős kontrasztot ad (32). Ideges beteg a szondát kiránthatja, ezért a hányinger elkerülése végett profilaktikusan B-vitamint adhatunk. A vizsgálatot pharmacológiai és fiziológiai szempontból Demling és mtsai (7), Jacquement és Liotta (15) dolgozták ki. A vizsgálathoz olyan gyógyszer szükséges, amely a patkóbelet ellazítja, tónusát csökkenti vagy megszünteti és peristalticus mozgását lelassítja. Ezt a hatást két támadási pont felől igyekszünk elérni. A bélhez érkező és a bélben keletkező ingerületek terjedését parasympaticus vagy ganglionbénító szerekkel gátoljuk meg. Erre legalkalmasabb a Buscopan és az Antrenyl. Demling (7) vizsgálatai szerint e két szer hat legerősebben a gyomor-béltractus motilitására. Az adagolást Kriessmann (18) szerint az alábbi táblázat mutatja: A kívánt hatás im. Antrenyl után 15—20 perccel, iv. Buscopan után 2—5 perccel mutatkozik. A hatás tartama mindkét esetben 15 perc. Ezen gyógyszerek helyett közepes eredménnyel alkalmazható No-Spa és Gastropin kombinációja is (16). A szonda, a kontraszt-suspensio és a levegő által okozott reflex kiiktatására a szondán át felületi érzéstelenítőt adunk. Kriessmann (18) Antrenyl vagy Buscopan adása után ugyanolyan hypotoniát kapott, mint amikor a kettő valamelyikét Xylocainnal kombinálta. Valószínű, hogy a hypotonia létrehozásában a parasympatholyticumé a nagyobb szerep. Egyedül felületi hatású érzéstelenítővel nem lehet számottevő hypotoniás effectust elérni. Vizsgálatainkhoz 4 mg im. Antrenylt és 10 ml 1%-os Lidocaint használtunk, minden esetben jó eredménnyel. A híg báriumsulfát suspensiót 20 perccel az Antrenyl injekció beadása után fecskendezzük a bélbe. Kétirányú felvétel készítése után a kontrasztanyagból amennyit tudunk, visszaszívunk. Utána annyi levegőt fúrunk be, hogy a duodenum feszesre táguljon. Ezután különböző sugáriránnyal felvételeket készítünk. Hatvan esetben végeztünk hypotoniás duodenographiát, melyekben a duodenum vagy a környező szervek kóros folyamataira volt gyanú. A duodenographiát minden esetben megelőzte a gyomor konvencionális röntgenvizsgálata. A szondás vizsgálat előnye, hogy a gyomorba nem kerül olyan mennyiségű kontrasztanyag, amely takarná a duodenumot. Az ellazult bél kontúrjai élesen kirajzolódnak, redőzete is jól felismerhető, így olyan kis fali elváltozásokat tudunk pontosan megítélni, amelyek természetéről a gyomor röntgenvizsgálata nem ad kellő felvilágosítást. Általában a Waterpapilla is látható lesz s annak kóros folyamatait jól demonstrálhatjuk. Normális duodenogramm Megfelelő hypotoniás effectus esetén az ellazult patkóbél tágassága 2—4 cm, kontúrjai élesen határoltak, a redők átfordulásánál szabályosan rovátkoltak. A pars descendens medialis fala általában enyhén ívelt. A patkóbél kontúrjának szám 483 Testsúly kg Antrenyl im. Buscopan iv. 50—60 3 mg 60 mg 60—70 4 mg 70 mg 70—80 5 mg 80 mg 80—90 6 mg 100 mg * Jelenlegi munkahelye: Budapesti Orvostudományi Egyetem Radiológiai Klinikája. Orvosi Hetilap 1970. 111. évfolyam, 9. szám 1*