Orvosi Hetilap, 1973. július (114. évfolyam, 26-30. szám)
1973-07-01 / 26. szám - Korossy Sándor: A coccogen ekzemára vonatkozó ismereteink a klinikai immunológia szemszögéből
Fővárosi István Területi Vezető Kórház, Bőgyógyászati Osztály A coccogen ekzémára vonatkozó ismereteink a klinikai immunológia szemszögéből Korossy Sándor dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 25. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány. A magyar bőrgyógyászati allergológiai kutatás két kiemelkedő egyénisége a kiváló kutatói és klinikai megfigyelői képességekkel megáldott Török Lajos és Rajka Ödön maradandót alkotott — többek között — a pyogen coccusok által okozott ekzema témakörében is. Előbbi főként az impetigo ekzematiformis (14), utóbbi a coccogen dyshidrosisok, a coccidek pathomechanizmusának megvilágításával (6) szerzett nemzetközi elismerést. A tanítványok a részletkérdések megközelítésével igyekeztek a megkezdett munkához csatlakozni. A kísérleti immunológia utóbbi két évtizedben bekövetkezett robbanásszerű fejlődése alkalmat kínál arra, hogy a témával kapcsolatban felgyülemlett gazdag ismeretanyagot a klinikai immunológia szemszögéből elemezzük. Ez egyben lehetőséget ad arra is, hogy a tanítványok méltóan emlékezhessenek meg a Török —Rajka-iskola alapítóiról, akiknek a szellemében igyekeznek ma is munkálkodni. A coccogen ekzema fogalma. Coccogen ekzemán olyan késői típusú sensibilisatio által létrehozott betegséget értünk, melyben a bőrnek pyogen coccusokkal való érintkezésekor nem a kórokozóra jellegzetes kórkép, hanem „amorph” ekzematiform gyulladás alakul ki. Ha a „pyodermia” gyűjtőnévvel átfogott — a kórokozóra jellegzetes — betegség hosszabb ideig fennáll, a pyogen coccusok és antigénjeik a szervezetet sensibilizálni képesek, és bizonyos lappangási idő után a képződő antitesttel való találkozás a bőrben ekzematiform gyulladást hoz létre. A coccogen sensibilisatión alapuló bőrbetegségek klinikai jellemzői. A coccogen allergia klinikai formái nagyon változatosak, de valamilyen kórokozóra nem jellemzők. A bőrtünetek függetlenül az elsődleges góc jellegétől, és elhelyezkedésétől (külső, belső góc) általában hirtelen, részarányosan, különböző terjedelemben alakulnak ki. Észlelhetők urtica, Quincke-oedema, morbilli, scarlatiniform foltok, erythemás kiütések, follicularis gyulladások, ekzemaszerű dermatitisek, végtagokon dyshidrosiform jelenségek, papulo-pustulák. A bőrjelenségek összefolyhatnak erythrodermává, hólyagok, kevér-Orvosi Hetilap 1973. 114. évfolyam, 26. szám rések tarkíthatják. A bőr kisebb vagy nagyobb ereinek savós (erythema nodosum), vagy csomós beszűrődések gyulladásai (vasculitisek különböző formái), infectiosus granuloma, elhalás stb. is megfigyelhető. Figyelemre méltó az is, hogy az allergiás „betegség” létrejöttéhez nem elegendő önmagában a sensibilisatio, hanem ezenkívül alkati, kondicionális hajlamosító tényezők is szükségesek. Bármennyire is eltérő klinikai megjelenésében a betegség, mégsincs közöttük elvi különbség, azonos a pathomechanizmusuk, csupán a sensibilisatio útja különböző, az egyén „reaktivitás típusától” függően. A coccogen ekzema kifejlődésében időrendben általában az alábbi folyamatokat különböztethetjük meg (7): 1. Elsődleges gócok. Klinikailag elsősorban fertőzés formájában lezajló folyamatok. Az e csoporthoz tartozó kórképekben eleinte a pyogen coccusok szerepe az uralkodó, melyek a még nem allergiás bőrön staphylo- és streptodermiákat okoznak. Ezek a folyamatok azonban előbb vagy utóbb sensibilisálhatják a bőrt. A sensibilisatio kialakulása után keletkező ekzemás gyulladás már semmiben sem különbözik más, pl. vegyi contact vagy mykogen ekzemától. 2. Átmeneti ekzematiform kórformák. Ebben a csoportban a coccus és az allergia szerepe közel egyforma arányú. A kórokozó tenyésztéssel kimutatható, de a klinikai kép megváltozik: a bőrelváltozás közepén az ekzema jellegzetes képe uralkodik, míg az éles szél, kerek vagy ovális terjedés az alapfolyamat coccogen eredetére utal. Ezt a kórformát írta le Török „impetigo ekzematiformis” elnevezéssel (14). A contact ekzemától elkülöníti terjedési módja, a hámgallér; ez alatt többnyire genynyes váladék található, melyből a coccus kitenyészthető. 3. Másodlagos kiütések. A másodlagos kiütés (coccid) már az egész bőrfelületre kiterjedő allergizálódás kifejezője. A klinikai kép nem árulja el, hogy melyik baktérium okozta, ezt csak az elsődleges gócból történt tenyésztés dönti el. A szóródás klinikai képe általában eltér az elsődleges alapfolyamattól, de éppen olyan sokféle, mint az elsődleges gócé. Elhelyezkedésük alapján Rajka három fő típust különböztetett meg (8): a) regionális lokalizált, b) távoli lokalizált és c) generalizált coccid. A regionális lokalizált coccid az elsődleges góctól és annak sugárirányú terjedésétől abban különbözik, hogy nem a pyogen folyamat helyén keletkezik, nem az alakul át ekzemává, hanem a szomszédos területen fejlődik ki, legkorábban 8—10 napos lappangás után hirtelen diffúz gyulladásos alapon szétszórt papulo-vesiculák, vagy ekzematiform gyulladás képében. Távoli lokalizált coccoidról akkor beszélünk, ha bizonyos praedilectiós helyeken (jobbára a kezeken) hirtelen és részarányosan ekzematiform—dyshidrosiform gyulladás keletkezik, függetlenül attól, hogy hol helyezkedik el a külső vagy belső elsődleges góc. A coccogen dyshidrosist mint coccidet Rajka írta le (6). A generalizált coccid két alaptípusát szokták megkülönböztetni (2, 4, 5, 9, 10, 13): a pityriasis rosea-hoz vagy az alakzatos „seborrhoeás” ekzemához hasonlót és az ekze 1* % 1531