Orvosi Hetilap, 1976. szeptember (117. évfolyam, 36-39. szám)
1976-09-05 / 36. szám - Ferencz Adrienne - Binder László - Kovács Ferenc - Káli Gábor - Hollós Iván - Pálfy Ágnes: Herpes simplex vírus okozta neuroinfectiók felnőttkorban
Fővárosi László Kórház, I. Belgyógyászati Osztály (főorvos: Binder László dr.) Országos Közegészségügyi Intézet (főigazgató Tóth Béla dr.) Herpes simplex vírus okozta neuroinfectiók felnőttkorban Ferencz Adrienne dr., Binder László dr., Kovács Ferenc dr., Káli Gábor dr., Hollós Iván dr. és Pálfy Ágnes dr. A herpes simplex vírus (HSV) emberi neurotropismusát először Smith és mtsai (52) igazolták 1941- ben, kimutatva a vírust encephalitisben meghalt csecsemő agyából. E közlés óta a HSV okozta neuroinfectiókat jóllehet sikerült alaposabban megismerni, sőt a vonatkozó irodalom már-már áttekinthetetlen, a pathogenesis, a diagnosztika és a therapia számos kérdése még megoldatlan. A HSV mindkét típusa képes idegrendszeri fertőzést létrehozni. Az 1. típusú HSV neuroinfectio prototípusa és egyben legsúlyosabb formája az acut necrotizáló encephalitis (10, 22, 25, 34, 35, 40, 41, 45, 51), amelynek letalitása 50—70% (29, 43) és a túlélőkön gyakoriak az idegrendszeri maradvány tünetek. Az agyvelő gyulladása ölthet egyéb formát is (6). Megnyilvánulhat az 1. típusú HIV neuroinfectio asepticus meningitisben (1, 9, 16, 37, 53), myelitisben, polyradiculitisben (15, 37, 39), facialis és trigeminus neuritisben (11) is. A herpes genitalis kórokozójának a 2. típusú HSV-nak kóroki szerepét elsősorban a septicus meningitisben és polyradiculitisben írták le (23, 24, 44, 50). A HIV neuroinfectióknak specifikus tünete nincs. Legfeljebb az encephalitis hyperacut, gyorsan mély comához vezető, convulsiókkal tarkított kezdete, többször az egy gócot jelző, tályog gyanúját felvető tünetek vagy az egyidejűleg fennálló más herpeses manifestatiók ébreszthetik a HIV aetiologia gyanúját. Biztos diagnosis csak a virológiai és serologiai vizsgálatoktól várható. Encephalitisben legmegbízhatóbbnak a vírusnak biopsiával nyert agycilinderből való kimutatását tartják (22, 31, 40). Az ehhez szükséges idő immunfluorescens technika alkalmazásával (47) 2— 3 óra. Ugyancsak sikerült egyeseknek a vírust ugyanezen technikával a liquor cerebrospinalisban található sejtekben is kimutatni (49). A liquorból több szerzőnek ritkán vagy egyáltalán nem sikerült a HIV-t izolálni (5, 9, 17, 20, 28, 40, 48), mások vizsgálatai viszont eredményesebbek voltak (13, 48, 49, 50, 51). A HIV fertőzést a komplementkötő (1), neut-Orvosi Hetilap 1976. 117. évfolyam, 36. szám ralizáló (40) és a komplementet igénylő neutralizáló ellenanyagok (27) vérbeni megszaporodása bizonyítja, de a serologiai vizsgálatok eredményeinek értékelése nehéz. Újabban a liquorban kimutatható HIV ellenanyagok megjelenésének tulajdonítanak nagyobb jelentőséget (31, 32, 33). Jelen munkánk célja, hogy vírusizolálás és serologiai vizsgálatok segítségével felmérjük a hazai felnőttkori neuroinfectiók között a HSV kóroki szerepének gyakoriságát, bemutassuk a HSV okozta idegrendszeri fertőzések megjelenési formáit és rámutassunk azok diagnosztikus és therápiás problémáira. Beteganyag és módszerek Vizsgálataink a László Kórház I. sz. belgyógyászati osztályán 1973. I. 1—1975. IX. 30-ig idegrendszeri fertőzés miatt ápolt 281 betegre terjedtek ki. Valamennyien férfiak voltak, mivel az osztályra (szervezési okokból) az idegrendszeri fertőző betegségben szenvedők közül kizárólag férfiak kerülnek. Életkoruk 16—68 év között volt. A szokásos klinikai és laboratóriumi vizsgálatokon kívül minden esetben megkíséreltük a liquorból a HSV-t izolálni és neutralizációs próbákkal a serum HSV ellenanyagtartalmát nyomon követni, kivéve azokat az eseteket, amelyekben az egyéb aetiológia már eleve tisztázott volt. Serológiai vizsgálatokat végeztünk ezen kívül LCM-, mumps-, influenza- és adenovírusok irányában is. Betegeinken egy vagy több ízben EEG vizsgálat is történt (54). A HIV izolálását és identifikálását részben folyamatos nyúlvese sejtvonalon, részben fiastojás chorioallantois membránján (CAM) végeztük (26). A sejtvonalon a jellegzetes cytopathogen hatás megjelenését 10 napon át figyeltük, a fiastojáson pedig egy vagy két vak-passage után, a jellemző pockok (csomók) kialakulását. A pockszám meghatározását Roizman és mtsai (46) szerint, hígítási sorozatból végeztük. Az ellenanyag meghatározását nem inaktivált savóban, ill. liquorban végeztük. Saját HIV törzsünk nyúlvese sejtvonalon termelt CAM-on betitrált suspensióját —60 °C-on tartottuk, amelyből minden meghatározáshoz új ampullát nyitottunk. A titrálandó ellenanyag 1 :25-től kezdődő kétszeres hígítási sorozatát kb. 100 PFU/0,1 ml-nyi (pock-képző egység) vírussuspensióval 1 :1 arányban összekevertük és 37 °C-on egy óráig inkubáltuk. A kontroll vírus-suspensióhoz pufferolt sóoldatot (PBS) adtunk. Ezután 0,1—0,1 ml-eket oltottunk 12 napos fiastojások állégzsákjára. A tojásokat 72 órai inkubálás után felnyitottuk és kézinagyító alatt megszámoltuk a pockokat. Azt a legnagyobb savóhígítást tekintettük a neutralizáció titerének, amely a kontrollhoz képest több mint 50%-os pock-szám csökkenést okozott. A standard savóval végzett neutralizáció a herpes simplex hominis identifikálására alkalmas volt. Significansnak az ismételt vizsgálatok során észlelt legalább négyszeres neutralizációs titeremelkedést tartottuk. Eredmények 281 neuroinfectióban szenvedő betegünk közül 39-nek sikerült a liquorából HSV-t izolálni. Azokat a betegeket kiknek liquorában HSV-t találtunk, két csoportra osztottuk. Az első csoportba azt a 26 beteget sorolhatjuk, akiknek liquorában HSV volt és savójukban a betegség lefolyása során legalább négyszeres neutralizációs tteremelkedést észleltünk, valamint egyéb vizsgálatokkal sem sikerült más aetrológiát bizonyítani. 2163