Orvosi Hetilap, 1979. szeptember (120. évfolyam, 35-39. szám)
1979-09-02 / 35. szám - Németh Árpád: Hyalinmembran betegség és a perinatalis halálozás
Pécsi Orvostudományi Egyetem, Kórbonctani Intézet (igazgató: Kelényi Gábor dr.) Hyalinmembrán betegség és a perinatalis halálozás Németh Árpád dr. Magyarországon a perinatalis halálozás arányának alakulásában a koraszülöttek magas száma okozza a legtöbb gondot (1954-ben 6%, 1975—76-ban 12%), akiken a szöveti éretlenség és a perinatális asphyxia következtében kialakuló idiopathiás respirációs distress syndroma (továbbiakban IRDS), valamint ennek szövődményei jelentik a vezető halálokot. Az irodalmi adatok szerint a koraszülöttek RDS megbetegedési aránya kb. 20% és ezen RDS esetekben a mortalitás több mint 30% (2, 7, 12, 23, 30, 33, 37, 38, 38/a). Az újszülöttekben kialakuló respirációs distress syndroma nehezen befolyásolható következményekkel jár: acidosis és hőregulációs zavarok mellett a persistáló foetalis keringés, ill. pulmonalis hypoperfusio, az alveolaris transsudatio és hámkárosodás, a hyalinmembran betegség (továbbiakban: HMB), a hypoxiás érfali laesio, a véralvadási zavarok, valamint a subependymalis, ill. kamrai agyvérzés tünetei a leggyakoribbak (2, 8, 18, 21, 24, 25, 26, 27, 30, 39). Az IRDS pathogenezisével, tüneteivel és therápiás lehetőségeivel elsősorban klinikai és experimentális közlemények foglalkoznak, melyek az utóbbi években — a steroid prevenció és a gépi lélegeztetés bevezetése óta — jelentős sikerekről számoltak be (16, 17, 22, 29, 36, 41, 44). A hazai vonatkozású kritikai áttekintés alapján azonban úgy látszik, hogy Magyarországon a helyzet kevésbé kedvező (24). Ezt is figyelembe véve dolgoztuk fel a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézete 15 éves csecsemőboncolási anyagát, azzal a meggondolással, hogy a 60-as és 70-es évek újszülöttboncolási anyagában a HMB gyakoriság és a kísérő pathomorphológiai leletek összehasonlító statisztikai elemzése — közvetett módon — az utóbbi öt évben alkalmazott intenzív respirációs kezelés hatékonyságának fokmérője lehet, ill. felhívhatja a figyelmet az aktív beavatkozás problémáira. Az így nyert statisztikai adatok fényében szükségesnek látszott a fontosabb perinatális halálokok, ill. pathológiai leletek összefoglaló értékelése, főként a hyalinmembrán betegség (HMB) kialakulásában szerepeltethető pathogenetikai tényezők felmérése, külön hangsúllyal az esetleges iatrogén ártalmak lehetőségére, annál is inkább, mert a csecsemő boncesetek száma változatlanul magas. Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 35. szám Anyag és módszer A Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetében az 1963—77 közti 15 éves időszak 1 hónapon belül meghalt csecsemő bonceseteinek száma 2825, amely az összes boncolások 17,2%-át tette ki. 1. A morbiditási adatok változását három ötéves periódusra bontva elemeztük annak érdekében, hogy a koraszülöttek intenzív ellátásának elmúlt öt évét (1973—77) a bencseletek tükrében lássuk, ill. összevethessük a hagyományos ellátás időszakának (1963—67) leleteivel, nem mellőzve a közbeeső öt év (1968—72) adatait sem. 2. A „konzervatív” és intenzív ellátás (első és utolsó periódus) korszakából kiemelten analizáltuk a tüdő pathológiás elváltozásainak típusait, és a leggyakrabban talált lelet, a hyalinmembrán betegség (HMB) egyéb kórelváltozásokhoz való viszonyát. A tüdőelváltozások statisztikai értékelésében csak a szövettani vizsgálattal tisztázott eseteket vettük figyelembe, amely 1963—67 868 esetéből 630 (73%), 1968 —1972 915 esetéből 720 (79%), 1973—77 1042 esetéből 868 (83%) volt. A korábbi és a jelenlegi időszak tüdőszövettani leleteinek egységes értékelése érdekében az 1963—67-es periódusból 150 válogatás nélküli csecsemőtüdőt újra feldolgoztunk (esetenként 2—2 tüdőkimetszés állt rendelkezésünkre), és az így talált HMB gyakoriságot is jelezzük. Az utóbbi 5 évben (1973—77) minden csecsemőtüdőből lebenyenként 1—1 kimetszés mikroszkópos leleteit volt módunkban értékelni. A statisztikai analízist 9810 A típusú Hewlett Packard asztali kalkulátoron végeztük. A csoportonként analizált adatok összehasonlítása és a szignifikancia meghatározása a /2 próba alapján történt.* Megfigyelések Az egy hónapon belül meghalt és boncolt esetek száma a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetében 1963—67 öt évében 868, 1973 —1977 között összesen 1042. A 20%-os emelkedés csak részben magyarázható a két éve (1975) megszervezett Perinatalis Intenzív Centrum (továbbiakban PIC) megnövekedett területi feladataival. A perinatális halálozás főbb morbiditási adatait összehasonlítva megállapítható, hogy az 1000 g testsúly alatti, nagyon éretlen koraszülöttek, a halvaszületettek, valamint a súlyos fejlődési rendellenességgel születettek arányában nincs szignifikáns különbség. A 60-as évekhez viszonyítva lényegesen csökkent a halálos kimenetelű coli infekciók száma. Az IRDS klinikai diagnózisa szembetűnő emelkedést mutat (4,15% 27,44%), amely azonban nem rális, és elsősorban abból adódik, hogy a kórkép a 60-as években kevéssé volt ismert, ill. tisztázott. Az 1968—72-es közbeeső öt évben az IRDS frekvencia már 25% (225/915), ehhez viszonyítva az utolsó öt évben az IRDS előfordulás csak mérsékelten emelkedett. A klinikailag diagnosztizált IRDS esetekben a HMB előfordulás a korábbi 22%-ról 52%-ra nőtt, eszerint a kórszövettani diagnózis ma az ilyen esetek kb. 50%-ában hyalin membrán — de 50%-ban nem az! (Ugyanakkor a HMB-t mint klinikai diagnózist a kórszövettani leletek kb. 40%-ban nem támasztották alá.) Ezek az arányok különösen az utóbbi öt évben (1973—77) érdemelnek figyelmet. * A statisztikai elemzést a Pécsi Orvostudományi Egyetem Számítástechnikai Csoportjából Schmelczer Margit matematikus végezte el, melyért ezúton is kifejezzük őszinte köszönetünket. 1* % 2099