Orvosi Hetilap, 1979. szeptember (120. évfolyam, 35-39. szám)

1979-09-02 / 35. szám - Németh Árpád: Hyalinmembran betegség és a perinatalis halálozás

Pécsi Orvostudományi Egyetem, Kórbonctani Intézet (igazgató: Kelényi Gábor dr.) Hyalinmembrán betegség és a perinatalis halálozás Németh Árpád dr. Magyarországon a perinatalis halálozás arányának alakulásában a koraszülöttek magas száma okozza a legtöbb gondot (1954-ben 6%, 1975—76-ban 12%), akiken a szöveti éretlenség és a perinatális asphy­xia következtében kialakuló idiopathiás respirációs distress syndroma (továbbiakban IRDS), valamint ennek szövődményei jelentik a vezető halálokot. Az irodalmi adatok szerint a koraszülöttek RDS meg­betegedési aránya kb. 20% és ezen RDS esetekben a mortalitás több mint 30% (2, 7, 12, 23, 30, 33, 37, 38, 38/a). Az újszülöttekben kialakuló respirációs di­stress syndroma nehezen befolyásolható következ­ményekkel jár: acidosis és hőregulációs zavarok mellett a persistáló foetalis keringés, ill. pulmona­lis hypoperfusio, az alveolaris transsudatio és hám­károsodás, a hyalinmembran betegség (továbbiak­ban: HMB), a hypoxiás érfali laesio, a véralvadási zavarok, valamint a subependymalis, ill. kamrai agyvérzés tünetei a leggyakoribbak (2, 8, 18, 21, 24, 25, 26, 27, 30, 39). Az IRDS pathogenezisével, tüneteivel és the­­rápiás lehetőségeivel elsősorban klinikai és experi­mentális közlemények foglalkoznak, melyek az utóbbi években — a steroid prevenció és a gépi lé­legeztetés bevezetése óta — jelentős sikerekről szá­moltak be (16, 17, 22, 29, 36, 41, 44). A hazai vonatkozású kritikai áttekintés alap­ján azonban úgy látszik, hogy Magyarországon a helyzet kevésbé kedvező (24). Ezt is figyelembe véve dolgoztuk fel a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézete 15 éves csecsemőboncolási anyagát, azzal a meggon­dolással, hogy a 60-as és 70-es évek újszülöttbon­colási anyagában a HMB gyakoriság és a kísérő patho­morphológiai leletek összehasonlító statiszti­kai elemzése — közvetett módon — az utóbbi öt évben alkalmazott intenzív respirációs kezelés ha­tékonyságának fokmérője lehet, ill. felhívhatja a figyelmet az aktív beavatkozás problémáira. Az így nyert statisztikai adatok fényében szük­ségesnek látszott a fontosabb perinatális halál­okok, ill. pathológiai leletek összefoglaló értéke­lése, főként a hyalinmembrán betegség (HMB) ki­alakulásában szerepeltethető pathogenetikai ténye­zők felmérése, külön hangsúllyal az esetleges iat­­rogén ártalmak lehetőségére, annál is inkább, mert a csecsemő boncesetek száma változatlanul magas. Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 35. szám Anyag és módszer A Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézetében az 1963—77 közti 15 éves időszak 1 hóna­pon belül meghalt csecsemő bonceseteinek száma 2825, amely az összes boncolások 17,2%-át tette ki. 1. A morbiditási adatok változását három ötéves periódusra bontva elemeztük annak érdekében, hogy a koraszülöttek intenzív ellátásának elmúlt öt évét (1973—77) a bencseletek tükrében lássuk, ill. összevet­hessük a hagyományos ellátás időszakának (1963—67) leleteivel, nem mellőzve a közbeeső öt év (1968—72) adatait sem. 2. A „konzervatív” és intenzív ellátás (első és utolsó periódus) korszakából kiemelten analizáltuk a tüdő pathológiás elváltozásainak típusait, és a leg­gyakrabban talált lelet, a hyalinmembrán betegség (HMB) egyéb kórelváltozásokhoz való viszonyát. A tüdőelváltozások statisztikai értékelésében csak a szövettani vizsgálattal tisztázott eseteket vettük fi­gyelembe, amely 1963—67 868 esetéből 630 (73%), 1968 —1972 915 esetéből 720 (79%), 1973—77 1042 esetéből 868 (83%) volt. A korábbi és a jelenlegi időszak tüdő­szövettani leleteinek egységes értékelése érdekében az 1963—67-es periódusból 150 válogatás nélküli csecse­mőtüdőt újra feldolgoztunk (esetenként 2—2 tüdőki­­metszés állt rendelkezésünkre), és az így talált HMB gyakoriságot is jelezzük. Az utóbbi 5 évben (1973—77) minden csecsemőtüdőből lebenyenként 1—1 kimetszés mikroszkópos leleteit volt módunkban értékelni. A statisztikai analízist 9810 A típusú Hewlett Packard asztali kalkulátoron végeztük. A csoporton­ként analizált adatok összehasonlítása és a szignifikan­­cia meghatározása a /2 próba alapján történt.* Megfigyelések Az egy hónapon belül meghalt és boncolt ese­tek száma a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kór­bonctani Intézetében 1963—67 öt évében 868, 1973 —1977 között összesen 1042. A 20%-os emelkedés csak részben magyarázható a két éve (1975) meg­szervezett Perinatalis Intenzív Centrum (továbbiak­ban PIC) megnövekedett területi feladataival. A perinatális halálozás főbb morbiditási ada­tait összehasonlítva megállapítható, hogy az 1000 g testsúly alatti, nagyon éretlen koraszülöttek, a hal­vaszületettek, valamint a súlyos fejlődési rendelle­nességgel születettek arányában nincs szignifikáns különbség. A 60-as évekhez viszonyítva lényege­sen csökkent a halálos kimenetelű coli infekciók száma. Az IRDS klinikai diagnózisa szembetűnő emelkedést mutat (4,15% 27,44%), amely azon­ban nem rális, és elsősorban abból adódik, hogy a kórkép a 60-as években kevéssé volt ismert, ill. tisztázott. Az 1968—72-es közbeeső öt évben az IRDS frekvencia már 25% (225/915), ehhez viszo­nyítva az utolsó öt évben az IRDS előfordulás csak mérsékelten emelkedett. A klinikailag diagnosztizált IRDS esetekben a HMB előfordulás a korábbi 22%-ról 52%-ra nőtt, eszerint a kórszövettani diagnózis ma az ilyen ese­tek kb. 50%-ában hyalin membrán — de 50%-ban nem az! (Ugyanakkor a HMB-t mint klinikai diag­nózist a kórszövettani leletek kb. 40%-ban nem tá­masztották alá.) Ezek az arányok különösen az utóbbi öt évben (1973—77) érdemelnek figyelmet. * A statisztikai elemzést a Pécsi Orvostudományi Egyetem Számítástechnikai Csoportjából Schmelczer Margit matematikus végezte el, melyért ezúton is kife­jezzük őszinte köszönetünket. 1* % 2099

Next