Orvosi Hetilap, 1980. április (121. évfolyam, 14-17. szám)
1980-04-06 / 14. szám - Káldor Antal: Mi a baj a gyógyszerekkel?
egyezés. A jó tervezés és a vizsgálatok pontos lebonyolítása sokkal nagyobb biztonságot jelent, ugyanis az aláírt nyilatkozat nem mentesíti az orvost az esetleges hiba vagy gondatlanság törvényes következményei alól és a betegben esetleg csak indokolatlan aggodalmat és szorongást válthat ki. A Science című folyóirat közelmúltban megjelent szerkesztőségi közleményének címe az, hogy az Informed Consent káros lehet az egészségre (4). A klinikai pharmakológus főleg abban különbözik a klinikustól, hogy míg utóbbi a hozzáforduló beteget igyekszik meggyógyítani, addig a klinikai pharmakológus adott feladatának megoldásához a megfelelő személyt választja ki és annak érdekét szem előtt tartva, egy általánosabb jelentőségű tudományos, de egyben gyakorlati kérdésre keres választ, melynek eredményét esetleg általában a betegek élvezhetik. És mi a baja a klinikusnak a gyógyszerekkel? A jelenleg forgalomban levő gyógyszereknek 70 százaléka 15 évvel ezelőtt még ismeretlen volt vagy nem volt forgalomban. Ugyanakkor az Egyesült Államok orvosainak több mint fele 15 évnél régebben tanult pharmakológiát (2). Az orvosok nagyobbik része tehát önképzés vagy a továbbképzés egyéb formái útján tanulhatja meg a korszerű gyógyszer-therápiát. Ötven évvel ezelőtt statisztikailag nem volt különbség a beteg szempontjából, hogy látta-e orvos vagy sem: a betegség túlélésére 50%-os lehetősége volt. Az antibiotikum korszakban a mérleg az orvosi kezelés javára billent. Ma új, igen hatásos, de egyben veszélyes gyógyszerek használatával, szakszerűtlen alkalmazásuk folytán is, az orvos ismét elvesztette előnyét (5). Az Egészségügyi Világszervezet egyik munkacsoportjának ülésén 1977-ben ismertették, hogy van olyan gyógyszer, melyet 38 formában készítenek, 31-féle módon alkalmaznak, 43-féle adagolásban (6). További problémát jelent a törzskönyvezett készítmények száma. Norvégiában 1500, Hollandiában 3500, míg a Német Szövetségi Köztársaságban 20 000 és 60 000 között van a forgalomban levő specialitások száma és az Egészségügyi Világszervezet lényeges különbséget ezeknek az országoknak orvosi ellátásában nem talált, pedig feltételezhető lenne a fentiekből, hogy Norvégiában a másutt kapható 50 000 gyógyszer hiányában sokkal többen szenvednének különböző betegségekben, vagy a Német Szövetségi Köztársaság temetői tele lennének a veszélyes vagy hatástalan gyógyszerelés áldozataival (7). Az úgynevezett fix gyógyszerkombinációk elterjedése is számos baj forrása lehet: az adagolás individualizálásának és rugalmasságának hiánya; az orvosok esetleg nem ismerik az adott készítmény összetevőit, és nem ismerik fel, hogy a nem kívánatos hatást melyik alkotórész okozta és melyik alkotórész iránt lehet túlérzékeny a beteg; a diagnózis pontatlanságát is elősegíthetik a fix kombinációk (8). Az Egyesült Államokban a váratlan, nem kívánatos gyógyszerhatás által okozott halálesetek számát a Food and Drug Administration (USA) napi százra becsüli. Angliában a therápiás gyógyszerfelhasználás, mint elsődleges ok, egy évben 43 esetben szerepelt halál előidézésében. Melyik adat a reálisabb? Ha egy országban kevés a bűneset, akkor vagy kevés a bűnöző, vagy a rendőrség végzi jól a dolgát, és ha egy országban kevés a gyógyszer okozta halál, akkor vagy kevés az új és hatásos gyógyszer, vagy a klinikai farmakológia működik jól. összefoglalás. Szerző az úgynevezett therapiás forradalom néhány jelenségét és visszásságát tárgyalja. Rámutat azokra az okokra, melyek a biztonságos therápia érdekében új gyógyszerek bevezetését hátráltatják és azokra a nehézségekre, melyekkel a gyakorló orvos gyógyszerrendeléskor szembekerül. IRODALOM: 1. Friebel, H.: WHO Chronicle. 1973, 27, 59. — 2. Cluff, L. E.: Problems with Drugs. In: Proceedings of the Conference on Continuing Educations of Physicians in the Use of Drugs. Washington. 1969. 3. — 3. Scawen, E.: Scrip. 1979, 420. 3. — 4. Loftus, E. F., Fries, J. F.: Science. 1979, 204, 4388. — 5. McCrary, W. W.: Clin. Pharm. Ther. 1973, 14, 770. — 6. Studies in drug utilization. European series No. 8. Copenhagen: WHO Regional Publications, 1979. — 7. Dukes, M. N. G.: Drug utilization studies in perspective. In Studies in drug utilization. European series No. 8. Copenhagen: WHO Regional Publications, 1979. 175. — 8. Chemical Pharmacological Evaluation in Drug Control. Report on a WHO Symposium. Heidelberg, 1973.