Orvosi Hetilap, 1982. szeptember (123. évfolyam, 36-39. szám)
1982-09-05 / 36. szám - Laczay András: Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában
a legkisebb megterhelést jelentő módszerrel a lehető legrövidebb idő alatt jussunk el a minél pontosabb kórisme felállításáig. Ez a törekvés a diagnosztika menetrendjét megszabó sémák kialakításához vezetett, melyek az egyes intézetekben különbözőek lehetnek és az idők során természetesen változnak. A legjobb megoldás felé az első lépés a szóbajövő vizsgálómódszerek tulajdonságainak összehasonlító elemzése az elvégzendő feladat szempontjából. Erre példaként szolgál a táblázat, mely tartalmazza a CT és a fonographia olyan jellemzőit egymással szembeállítva, amelyek meghatározó jelentőségűek kombinatív alkalmazásukban. Hasonlóképpen kell elemeznünk a rendelkezésre álló valamennyi lehetőséget egy adott feladat megoldásához. Az így kialakítható diagnosztikai menetrendek példájaként bemutatok néhányat azok közül, melyek 1979-ben megszabták az egyik nagy New York-i radiológiai intézet rutinmunkáját (54). Az illető intézetben rendelkezésre állott az abban az időben újnak és korszerűnek számító összes vizsgálómódszer. Az 1., 2. és 3. ábra szemlélteti a vese térfoglaló folyamatának, az elzáródásos sárgaság okának és a „néma vese” hátterének tisztázására általában ajánlott vizsgálati sorrendet. A legcélravezetőbb hagyományos eljárások mellett központi helyre került a CT és a sonographia. Ezek azonban általában nem alternatív eljárások, hanem a kérdésfeltevéstől függően egy adott vizsgálati menetrenden belül rangsorolva vannak. Sugárvédelmi szempontból elsőbbséget élvez a sonographia. Ettől eltekintve azt alkalmazzák elsőként, amelyik az adott vonatkozásban többet tud nyújtani. Fontos szempont a beteg kímélése, először ezért mindig nem invazív módszerekkel igyekeznek megközelíteni a kórismét. Punkciós eljárásokat, angiographiát lehetőleg kerülnek, ezekre csak akkor kerül sor, ha a többi lehetőség már kimerült és az invazív vizsgálat feltétlenül szükséges. Ennek a törekvésnek az eredményeként került a korábban uralkodó angiographia sok területen az utolsó helyre, sokszor azzal a kitétellel, hogy „csak műtét előtt”. Bizonyos területeken megtartották elsődleges szerepüket a hagyományos módszerek. Ilyen a gyomor és bélrendszer báriumos vizsgálata. Ebbe is beleszólnak azonban kiegészítő jelleggel a korszerű eljárások. Példa erre a gastrointestinalis vérzések angiographiája (46), a daganatok kiterjedésének CT vizsgálata (34), a gáz nélküli ileus fonographiája (17). A vizsgálatok során a sugárvédelem szempontjai azáltal is érvényesülnek, hogy ahol ionizáló sugárzás fonographiával nem helyettesíthető, ott is a lehető legkisebb sugárterhelésre kell törekedni. A sugárterhelés csökkentésének három útja lehetséges : 1. A jobb műszaki megoldások. Ide sorolhatók a jobb minőségű filmek, erősítő ernyők, nagyobb teljesítményű generátorok, képerősítők, rövidebb felezési idejű izotópok, tökéletesebb detektorok, CT készülékeknél a sugárforrás és a detektorok elmozdulásával szikronizált lüktető sugárkibocsátás stb. 2. A megfelelő vizsgálati eljárás kiválasztása és a lehető legkisebb sugárterheléssel való elvégzése. Ez a lehetőség van elsősorban a radiológus és munkatársai kezében. 3. A vizsgálatok javallatának ésszerű elbírálása. Ez a lehetőség döntően a vizsgálatokat kérő orvos, a klinikus kezében van. A legtöbb felesleges sugárterhelés napjainkban a radiológiai vizsgálatok javallatainak túl könnyed felállításából származik. Ez az a terület, ahol egyebek mellett a sugárterheléssel is nagymértékben lehetne és kellene takarékoskodni. Elvben ugyan a radiológus felelős az általa kiszolgáltatott sugárterhelésért, de azt ezen a téren sajnos, gyakorlatilag nagyon kis mértékben képes befolyásolni. A radiológiai diagnosztika fenti és hasonló menetrendjeinek szervesen be kell épülniük a klinikai gondolkodás menetébe, hiszen a teljes orvosi tevékenységnek csak egy speciális részét képviselik. Erre irányuló törekvések példája a sárgaság elkülönítő kórisméjének nemrégen ajánlott egyik belgyógyászati diagnosztikai sémája (49), melyet a 4. ábra mutat. Általános érvényű sémák persze nincsenek. Az ilyenektől és a hasonlóktól egyes esetekben nyilván nemcsak lehet, hanem szükséges is eltérni. A diagnosztika nem válhat lélektelen gépi folyamattá. Minden egyes beteg külön probléma, melynek megoldása végső soron nem a sematikusan alkalmazott képalkotó rendszerek, hanem az orvosi gondolkodás feladata. Szervezési és gazdasági kérdések A radiológiai módszerek célszerűen összehangolt alkalmazása a fentihez hasonló módon természet Computer tomographia Sonographia anatómiai ábrázolás teljes keresztmetszet metszetsík adott zsírszövet előnyös soványakban cserbenhagyhat sugárterheléssel jár költséges korlátozottan ismételhető felszínábrázolás életlen kontrasztfokozás kihasználható helyhez kötött bélgázok nem zavarják szokatlan kép részkeresztmetszet metszetsík szabadon választható zsírszövet zavar soványabban segít sugárterhelés nincs kevésbé költséges korlátlanul ismételhető felszínábrázolás éles kontrasztfokozás nem lehetséges helyszínen is végezhető bélgázok zavarják 2209