Orvosi Hetilap, 1982. szeptember (123. évfolyam, 36-39. szám)

1982-09-05 / 36. szám - Laczay András: Új utak és lehetőségek a radiológiai diagnosztikában

a legkisebb megterhelést jelentő módszerrel a le­hető legrövidebb idő alatt jussunk el a minél pon­tosabb kórisme felállításáig. Ez a törekvés a diag­nosztika menetrendjét megszabó sémák kialakítá­sához vezetett, melyek az egyes intézetekben kü­lönbözőek lehetnek és az idők során természetesen változnak. A legjobb megoldás felé az első lépés a szóba­­jövő vizsgálómódszerek tulajdonságainak összeha­sonlító elemzése az elvégzendő feladat szempontjá­ból. Erre példaként szolgál a táblázat, mely tar­talmazza a CT és a fonographia olyan jellemzőit egymással szembeállítva, amelyek meghatározó jelentőségűek kombinatív alkalmazásukban. Hasonlóképpen kell elemeznünk a rendelkezés­re álló valamennyi lehetőséget egy adott feladat megoldásához. Az így kialakítható diagnosztikai menetrendek példájaként bemutatok néhányat azok közül, melyek 1979-ben megszabták az egyik nagy New York-i radiológiai intézet rutinmunká­ját (54). Az illető intézetben rendelkezésre állott az abban az időben újnak és korszerűnek számító összes vizsgálómódszer. Az 1., 2. és 3. ábra szem­lélteti a vese térfoglaló folyamatának, az elzáródá­­sos sárgaság okának és a „néma vese” hátterének tisztázására általában ajánlott vizsgálati sorrendet. A legcélravezetőbb hagyományos eljárások mellett központi helyre került a CT és a sonogra­phia. Ezek azonban általában nem alternatív eljá­rások, hanem a kérdésfeltevéstől függően egy adott vizsgálati menetrenden belül rangsorolva vannak. Sugárvédelmi szempontból elsőbbséget élvez a so­nographia. Ettől eltekintve azt alkalmazzák első­ként, amelyik az adott vonatkozásban többet tud nyújtani. Fontos szempont a beteg kímélése, elő­ször ezért mindig nem invazív módszerekkel igye­keznek megközelíteni a kórismét. Punkciós eljá­rásokat, angiographiát lehetőleg kerülnek, ezekre csak akkor kerül sor, ha a többi lehetőség már ki­merült és az invazív vizsgálat feltétlenül szüksé­ges. Ennek a törekvésnek az eredményeként került a korábban uralkodó angiographia sok területen az utolsó helyre, sokszor azzal a kitétellel, hogy „csak műtét előtt”. Bizonyos területeken megtartották elsődleges szerepüket a hagyományos módszerek. Ilyen a gyomor és bélrendszer báriumos vizsgálata. Ebbe is beleszólnak azonban kiegészítő jelleggel a kor­szerű eljárások. Példa erre a gastrointestinalis vér­zések angiographiája (46), a daganatok kiterjedé­sének CT vizsgálata (34), a gáz nélküli ileus fono­­graphiája (17). A vizsgálatok során a sugárvédelem szempont­jai azáltal is érvényesülnek, hogy ahol ionizáló sugárzás fonographiával nem helyettesíthető, ott is a lehető legkisebb sugárterhelésre kell törekedni. A sugárterhelés csökkentésének három útja lehet­séges : 1. A jobb műszaki megoldások. Ide sorolhatók a jobb minőségű filmek, erősítő ernyők, nagyobb teljesítményű generátorok, képerősítők, rövidebb felezési idejű izotópok, tökéletesebb detektorok, CT készülékeknél a sugárforrás és a detektorok elmozdulásával szikronizált lüktető sugárkibocsá­tás stb. 2. A megfelelő vizsgálati eljárás kiválasztása és a lehető legkisebb sugárterheléssel való elvég­zése. Ez a lehetőség van elsősorban a radiológus és munkatársai kezében. 3. A vizsgálatok javallatának ésszerű elbírálá­sa. Ez a lehetőség döntően a vizsgálatokat kérő or­vos, a klinikus kezében van. A legtöbb felesleges sugárterhelés napjainkban a radiológiai vizsgála­tok javallatainak túl könnyed felállításából szár­mazik. Ez az a terület, ahol egyebek mellett a su­gárterheléssel is nagymértékben lehetne és kellene takarékoskodni. Elvben ugyan a radiológus felelős az általa kiszolgáltatott sugárterhelésért, de azt ezen a téren sajnos, gyakorlatilag nagyon kis mérték­ben képes befolyásolni. A radiológiai diagnosztika fenti és hasonló menetrendjeinek szervesen be kell épülniük a kli­nikai gondolkodás menetébe, hiszen a teljes orvo­si tevékenységnek csak egy speciális részét képvi­selik. Erre irányuló törekvések példája a sárgaság elkülönítő kórisméjének nemrégen ajánlott egyik belgyógyászati diagnosztikai sémája (49), melyet a 4. ábra mutat. Általános érvényű sémák persze nincsenek. Az ilyenektől és a hasonlóktól egyes esetekben nyilván nemcsak lehet, hanem szükséges is eltérni. A diag­nosztika nem válhat lélektelen gépi folyamattá. Minden egyes beteg külön probléma, melynek megoldása végső soron nem a sematikusan alkal­mazott képalkotó rendszerek, hanem az orvosi gon­dolkodás feladata. Szervezési és gazdasági kérdések A radiológiai módszerek célszerűen összehangolt alkalmazása a fentihez hasonló módon természet Computer tomographia Sonographia anatómiai ábrázolás teljes keresztmetszet metszetsík adott zsírszövet előnyös soványakban cserbenhagyhat sugárterheléssel jár költséges korlátozottan ismételhető felszínábrázolás életlen kontrasztfokozás kihasználható helyhez kötött bélgázok nem zavarják szokatlan kép részkeresztmetszet metszetsík szabadon választható zsírszövet zavar soványabban segít sugárterhelés nincs kevésbé költséges korlátlanul ismételhető felszínábrázolás éles kontrasztfokozás nem lehetséges helyszínen is végezhető bélgázok zavarják 2209

Next