Orvosi Hetilap, 1986. március (127. évfolyam, 9-13. szám)
1986-03-02 / 9. szám - Dr. Cserháti István 1930-1986
450 tökéletesítette úgy, hogy annak munkája segíti a Szívsebészeti önálló Osztály működését is. Személyes — hazai és külföldi — kapcsolatai révén lehetővé tette, hogy a „profil” osztályokon dolgozó munkatársai hosszabb-rövidebb tanulmányutakra mehessenek, s az ott szerzett ismereteket a klinika gyógyító és kutató munkájában hasznosíthassák. A kutató munkával diákkörösként ismerkedett meg. A Mikrobiológiai Intézetben kifejlődött érdeklődését a Belgyógyászati Klinikára is magával hozta, úgy hogy éveken át a Klinikán működő bakteriológiai laboratóriumot vezette. Fiatal orvos korában csatlakozott a haematológiai munkacsoporthoz és kutatásai ettől kezdve elsősorban a thrombopoetin vizsgálatokból álltak. E tárgykörből készült el kandidátusi, majd doktori értekezése is. Mint vérbeli klinikus, mindig arra törekedett, s fiatal munkatársait is arra tanította, hogy a kutató munka eredményeit is a betegek érdekében kell felhasználni. Magatartására, munkájára ráillett P. Hoff mondása: „. . . Nem az elvont tudomány, hanem az ebből fakadó céltudatos cselekvés az, ami által az orvos teljesíti azt a magasztos hivatást, amelyet a társadalomban betölt. ..” Orvosi munkáját valóban magasztos hivatásnak tekintette, erről mi, a mellette dolgozók nap nap után meggyőződhettünk. Mindig arra törekedett, hogy kutató munkájával is önzetlenül segítse a betegeket. Kiváló oktató volt. Elméleti előadásait a logikus felépítés, az érthetőség fémjelezte. Arra törekedett, hogy felhívja a hallgatók figyelmét mindarra, ami a tárgy megértéséhez szükséges, a fejlődésnek követéséhez megkívántatik. Arra igyekezett a hallgatókat nevelni, hogy önmagukkal szemben igényesek legyenek, mindig nyomon kövessék az orvostudomány, a belgyógyászat fejlődését. A hallgatók ügyes-bajos dolgaival az előírt kötelességén túl is meleg szívvel, megértéssel foglalkozott. Mint oktatási rektorhelyettes, majd mint a Felsőoktatási Kollégium elnöke, részt vett a jelenleg érvényben levő oktatási rend kidolgozásában, ennek a társegyetemekkel való egyeztetésében. Ugyancsak e tisztségében szorgalmazta a korábban csak kísérletképpen megindított kórházi gyakorlatok folytatását. A korábban szerzett tapasztalatok alapján alakította ki ennek — a jelenleg is érvényben levő — hasznos és hatékony formáját. Az eredményesebb munka érdekében több kórházat vont be a hallgatók gyakorlati foglalkoztatásába. Ezt az oktatási formát a Minisztérium hozzájárulásával szerződésekkel tette hivatalossá. Nemcsak a hallgatókat oktatta. Tudatosan és tervszerűen gondoskodott beosztottjai fejlődéséről és előrehaladásáról. Nemcsak szóval, de példamutatásával is állandóan a jobb betegellátás, a pontos kutató munka végzésére serkentette őket. Mindenkor — ha hozzánk közelállót veszítünk el — azt mondjuk: a halál kérlelhetetlen. Most valóban az volt. Olyan embert ragadott el, aki még sok felnövő generációnak szolgálhatott volna példaképül abban, hogyan állíthatja egy ember a tehetségét népe szolgálatába. Mint gyógyító orvos, mint kutató és mint oktató, maradéktalanul teljesítette a beosztásának megfelelő követelményeket. Ezen túlmenően mint pártvezető, hozzájárult az ország építéséhez; mint egyetemi legfelsőbb tisztségviselő az Alma Mater felvirágoztatásán fáradozott. Élete és munkássága figyelmezteti a hátramaradottakat: a fájóan rövid élet is lehet tartalmas, eredményes, ha azt az ügybuzgalom, a lemondás, a segíteni akarás, az odaadás, a munka tölti ki. Mi Cserháti István dr.-t ilyennek ismertük és ilyennek tartjuk meg emlékezetünkben. Tényi Mária dr.