Orvosi Hetilap, 1986. március (127. évfolyam, 9-13. szám)

1986-03-02 / 9. szám - Dr. Cserháti István 1930-1986

450 tökéletesítette úgy, hogy annak munkája segíti a Szívsebészeti önálló Osztály működését is. Személyes — hazai és külföldi — kapcsolatai révén lehetővé tette, hogy a „profil” osztályokon dolgozó munkatársai hosszabb-rövidebb tanul­­mányutakra mehessenek, s az ott szerzett ismere­teket a klinika gyógyító és kutató munkájában hasznosíthassák. A kutató munkával diákkörösként ismerke­dett meg. A Mikrobiológiai Intézetben kifejlődött érdeklődését a Belgyógyászati Klinikára is magá­val hozta, úgy hogy éveken át a Klinikán műkö­dő bakteriológiai laboratóriumot vezette. Fiatal orvos korában csatlakozott a haemato­­lógiai munkacsoporthoz és kutatásai ettől kezdve elsősorban a thrombopoetin vizsgálatokból álltak. E tárgykörből készült el kandidátusi, majd dok­tori értekezése is. Mint vérbeli klinikus, mindig arra törekedett, s fiatal munkatársait is arra tanította, hogy a ku­tató munka eredményeit is a betegek érdekében kell felhasználni. Magatartására, munkájára rá­­illett P. Hoff mondása: „. . . Nem az elvont tudo­mány, hanem az ebből fakadó céltudatos cselek­vés az, ami által az orvos teljesíti azt a magasztos hivatást, amelyet a társadalomban betölt. ..” Or­vosi munkáját valóban magasztos hivatásnak te­kintette, erről mi, a mellette dolgozók nap nap után meggyőződhettünk. Mindig arra törekedett, hogy kutató munkájával is önzetlenül segítse a betegeket. Kiváló oktató volt. Elméleti előadásait a lo­gikus felépítés, az érthetőség fémjelezte. Arra tö­rekedett, hogy felhívja a hallgatók figyelmét mindarra, ami a tárgy megértéséhez szükséges, a fejlődésnek követéséhez megkívántatik. Arra igyekezett a hallgatókat nevelni, hogy önmaguk­kal szemben igényesek legyenek, mindig nyomon kövessék az orvostudomány, a belgyógyászat fej­lődését. A hallgatók ügyes-bajos dolgaival az elő­írt kötelességén túl is meleg szívvel, megértéssel foglalkozott. Mint oktatási rektorhelyettes, majd mint a Felsőoktatási Kollégium elnöke, részt vett a jelenleg érvényben levő oktatási rend kidolgo­zásában, ennek a társegyetemekkel való egyez­tetésében. Ugyancsak e tisztségében szorgalmazta a korábban csak kísérletképpen megindított kór­házi gyakorlatok folytatását. A korábban szer­zett tapasztalatok alapján alakította ki ennek — a jelenleg is érvényben levő — hasznos és haté­kony formáját. Az eredményesebb munka érde­kében több kórházat vont be a hallgatók gyakor­lati foglalkoztatásába. Ezt az oktatási formát a Minisztérium hozzájárulásával szerződésekkel tet­te hivatalossá. Nemcsak a hallgatókat oktatta. Tu­datosan és tervszerűen gondoskodott beosztottjai fejlődéséről és előrehaladásáról. Nemcsak szóval, de példamutatásával is ál­landóan a jobb betegellátás, a pontos kutató munka végzésére serkentette őket. Mindenkor — ha hozzánk közelállót veszí­tünk el — azt mondjuk: a halál kérlelhetetlen. Most valóban az volt. Olyan embert ragadott el, aki még sok felnövő generációnak szolgálhatott volna példaképül abban, hogyan állíthatja egy ember a tehetségét népe szolgálatába. Mint gyó­gyító orvos, mint kutató és mint oktató, mara­déktalanul teljesítette a beosztásának megfelelő követelményeket. Ezen túlmenően mint pártve­zető, hozzájárult az ország építéséhez; mint egye­temi legfelsőbb tisztségviselő az Alma Mater fel­virágoztatásán fáradozott. Élete és munkássága figyelmezteti a hátra­maradottakat: a fájóan rövid élet is lehet tartal­mas, eredményes, ha azt az ügybuzgalom, a le­mondás, a segíteni akarás, az odaadás, a munka tölti ki. Mi Cserháti István dr.-t ilyennek ismertük és ilyennek tartjuk meg emlékezetünkben. Tényi Mária dr.

Next